Rabbi Jismáel ben Elisa főpap (kohén gádol) volt. A róla fent maradt történeteket a
ספר היכלות מהתנא רבי ישמעאל כהן גדול című kabalisztikus könyv foglalja össze.
Az egyik legszebbet szeretném megosztani most, amely elmeséli Izrael történelmének legféltettebb és ezzel együtt legnyíltabb titkát, a túlélés mikéntjét. Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Mesterem és rabbim Raj Tamás rabbi írása arról, hogy miért hívják Ros Hasanát az Emlékezés Napjának?Amikor az Örökkévaló megteremtette a világot a kimondhatatlan, leírhatatlan csodáival, napvilágot látott az ember és a felesége is. Egy napon magához intette a Szent, Áldott Legyen, a születésért felelős angyalt:
– Eljött az ideje, hogy gyermekük szülessen. Itt van egy bizonyos csepp, oszd szét háromszáz hatvanöt részre, majd szórd szét a szérűben.
Az angyal megtette, majd visszatért.
– Végy egy cseppet abból a tenyeredbe, a sorsát majd én döntöm el. Ez a csepp magában hordozza, hogy a világra jövő halandó okos, vagy buta, szép vagy csúnya, alacsony vagy magas, sovány vagy kövér, gazdag vagy szegény, csak az nincs megszabva, hogy jó vagy rossz.
Ez az ember szabad akarata.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Elhangzott a Bét Sálom zsinagóga péntek esti gyerekfoglalkozásán…
Réges-régen, még valahol a Vörös-tengertől nem messze élt egy kisfiú és egy kislány. Az oázist, ahol laktak Élim-nek hívták.
Az oázis egy olyan kis sivatagi település, ahol víz van, fák, és megpihenhet a vándor hosszú, fáradságos útja során. A szüleik nagy szeretettel fogadták az arra járó idegeneket, akik megszomjaztak a száraz, forró vidéken. Élimben volt tizenkét vízforrás és hetven pálmafa, amit nagy becsben tartottak. A vízforrásokat rendszeresen megtisztították. Az állatoknak külön itatójuk volt az emberektől, hogy ne piszkítsák be a vizet. A fákat pedig ápolták és öntözték, ha kellett.
A kislány, akit Debórának hívtak, különösen szeretett egy fát, ami alatt gyakran üldögélt, ha éppen volt ideje a sürgős teendők között. Ugyanis akkoriban már gyakran jártak arra karavánok, mert elterjedt a kereskedők között, hogy a Vörös-tenger és Izrael között, hogy Élim a legkellemesebb, legfrissítőbb pihenőhely. Sok volt a vendéglátók dolga, de ők nem panaszkodtak, mert tudták: áldásos időket élnek. A szomszéd oázist Mátok-nak hívták, ahonnan a fűszereket hozták a kereskedőknek Élimbe. Egy ilyen fűszerkereskedő fia volt Benjámin. Egy kattintás ide a folytatáshoz….
A második séta után:
– És, barátom, találkoztál valakivel a sétánk alatt? Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Haas Gyuri barátom megihletett egy virtuális sétára.
Olvassátok szeretettel! Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Van egy barátném: Rubin Eszter.
Egykönyves író.
Nő.
Zsidó.
Anya.
Blogger.
Kedves ő nekem.
Olvassuk szeretettel egy rövid, ám (mindig) aktuális részletet nemsokára elkészülő második könyvéből, a „Bagel”-ből: Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Írtam három mesét.
Nem is tudom miért.
Csak fájdalmamban eszembe jutottak a szavak.
Aggódom.
Ennyi és nem több.
Ám ez már így is rengeteg. Egy kattintás ide a folytatáshoz….
A zsidóság – európai történelme során – bátran kijelenthető, hogy szinte minden országban megfordult. A legszorosabb együttélés egyik jellemzője, hogy bizonyos szavak, kifejezések átmennek egyik nyelvből a másikba.
Erről a kölcsönhatásról már korábban írtam a héber nyelvről szóló cikkem 9. pontjában.
Most szeretnék leírni három érdekes (furcsa) kifejezést, ami ezt az együttélést mutatja… Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Nemsokára két széttárt szárnyű, leereszkedő (vagy lecsapó?) sast is „csodálhat” Budapest lakossága és persze a turisták.
Ezek ketten egymástól mintegy 5 kilométerre vannak.
Az egyiknek a dicsőséget és az erőt kell hirdetnie.
A Fradi szellem… – Anno 3 E betű volt: Erkölcs, Erő és Egyetértés.
Ez még látható a címer alján, ám hogy a tartalomból mi maradt meg?
Azt döntse el mindenki…
A másiknak a német megszállás kegyetlen erőszakosságát kell hirdetnie.
Éppen lecsap Gábrielre, a magyarok angyalára.
Az ártatlanra és bűntelenre. Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Szeretnék egy történetet elmesélni… Az egyik kedvencemet…
Egy lánynak egyszer az édesanyja adott egy doboz szeget, és azt mondta neki, hogy akárhányszor elveszíti a türelmét, vagy megbánt valakit kalapáljon be egy szöget a kertben álló öreg fába.
Az első nap, a lány 14 szöget vert be a fába. Az utána következő hetekben ahogy megtanulta ellenőrizni a dühét és az indulatait, napról-napra kevesebb szöget kellett bekalapálnia. Egy kattintás ide a folytatáshoz….