
בס”ד
A kérdés:
Megtartható-e egy együtt betérő házaspár esküvője (chuppá-kiddusin) chol hámoédkor (félünnepen), Hósáná Rábbá késő délutánján?

בס”ד
A kérdés:
Megtartható-e egy együtt betérő házaspár esküvője (chuppá-kiddusin) chol hámoédkor (félünnepen), Hósáná Rábbá késő délutánján?
Behoztak a budapesti rabbiságra egy régi Tóratekercset, amit kinyitva nagyon érdekes betűtípusokat fedeztünk fel.
Ezek a különleges díszek nem minden egyes betűnél tűnnek fel, hanem csak alkalomadtán. Talán a szavak értelméhez van köze, ám mivel ezek – szerintem misztikus jelölések, ezért nem tudom az okát.
An old Torah scroll was recently brought to the Budapest Rabbinate, and when we opened it, we discovered some highly unusual forms of lettering.
These distinctive decorative features do not appear on every occurrence of the letters in question, but only occasionally. They may perhaps be connected to the meaning of particular words. However, since I suspect that these are mystical or kabbalistic markings, I am unable to explain their precise significance or the reason for their use.
Szeretnék bemutatni néhány példát!
I would like to present a few examples. Egy kattintás ide a folytatáshoz….
A zsidó hagyomány szerint egy napon teljesen meg kell pihenni.
Mestereink leírtak 39 „teremtő” munkafolyamatot, amelyeket nem szabad elvégeznünk szombat szent napján.
Az egyik legfontosabb közülük, hogy nem készítünk ételeket sábátkor, hiszen pénteken – a pusztai vándorlás alatt – ezért hullott dupla adag manna, hogy a pihenőnapon ne kelljen sütés-főzéssel foglalkozni.
Éppen ezért sábátkor a „zsidó konyha” már nem a főzésről szól, hanem arról, hogy minden elő van készítve, és nyugodtan lehet együtt enni, beszélgetni és ünnepelni.
Szeretnék leírni 10 fontos és alapvető szabályt, ami a konyhában és a főzéssel kapcsolatban a szombat hagyományos megtartását segíti.
Természetesen van még ezernyi szabály. Ez a válogatás csupán az én tapasztalataimra épül. Egy kattintás ide a folytatáshoz….
„De aki egyszer egy vad hajnalon arra ébred,
hogy minden összeomlott s elindul mint kisértet,
kis holmiját elhagyja s jóformán meztelen,
annak szép, könnyüléptű szivében megterem
az érett és tünődő kevésszavú alázat,
az másról szól, ha lázad, nem önnön érdekéről,
az már egy messzefénylő szabad jövő felé tör.”
Van egy furcsa pillanat minden közösség életében, amikor hirtelen sokan érzik úgy, hogy most végre mindent újra lehet kezdeni. Mintha a történelem egyetlen mozdulattal lenullázható lenne. Mintha a múlt nem valami örökség, hanem egy teher lenne, amit le lehet dobni. Sőt – le kell dobni.
Ám a zsidó történelem nem így működik. Soha nem így működött. Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Ha szeretnék valamilyen alcímet adni, akkor ezt mondanám:
„A Rumbach újra él – és most már közösségként is!”
A Rumbach Sebestyén utcai zsinagóga csodálatos épület, amely hosszú éveken át a pesti zsidó történelem néma tanúja volt.
Ma azonban újra hallatszik benne minden, ami az élő zsidóság lényege: zsoltár, Smá Jiszráél, gyerekzsivaj, tanulás, baráti beszélgetés.
Nem döntések, nem kinevezések hozták vissza az életet a falak közé — hanem emberek.
Ez a közösség nem felülről indult el.
Hanem egyszerűen megszületett. Egy kattintás ide a folytatáshoz….
A Rumbi Tanház felnőttoktatásán felmerült a „mámzer” státuszának pontos definíciója – és az, hogy érvényes-e még a napjainkban.
A tanulás közben találtunk egy elég részletes, – még 2018-ben publikált cikket – a JTA nevű, igen színvonalas zsidó honlapon – Michele Chabin tollából, aminek most mellékelem a magyar fordítását.

Kép a „Mamzerim, Labeled and Erased” („mamzerek, megbélyegezve és eltörölve”) c. kiállításról, ami a 2017-es „Jerusalem Biennale”-n volt látható. (Courtesy of Nurit Jacobs-Yinon)

Egy kép 1913-ból, Pestől – a híres Orczy ház, a Király utca és Károly körút sarkán. (forrás: Fortepan – Schmidt Albin)
Rabbinikus munkám során találkoztam egy esküvővel, amiben – szerintem – benne van egy picit az egész – holokauszt előtti – pesti zsidó történelem.
1913. június 29-én, (5673. sziván 24-én), 2 héttel sávuot után, a Dohány utcai zsinagógában Nemes Ferencz czipőkereskedő és Roth Olga örök hűséget esküdött a Dohány utcai zsinagógában.
A vőlegény 26 esztendős volt, a menyasszony egy hónap híján 20.

Nemrég egy vallásos zsidó család kérdezte tőlem:
„Rabbi, elengedhetjük gyerekünket a Halloween-partira?”
Hosszabb levélben válaszoltam nekik, amit most itt is megosztok:
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Aki ismer engem, tudja, hogy a kedvenc zsidó tudományágam a „rabbinikus döntvények” elemzése, héberül „sut irodalom”, tudományosan: „responzum”.
Számomra már maga a kérdés elolvasása is nagyon izgalmas dolog, sokszor egy időutazás, majd annak szegmentálása, elemzése és a helyes döntés megtalálása az igazi kihívás.
Ezen a blogfelületen tucatnyi cikket írtam már magam is – ebben a kérdésben.
Az Országos Rabbiképző-Zsidó Egyetemen évek óta tanítom – akár rabbihallgatók, akár „csak” tanárhallgatók számára -, hogy hogyan álljanak hozzá bármilyen felmerült vallásjogi kérdéshez.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….