Sábáti konyha – 10 dolog, amire érdemes figyelni

Közzétéve Szerző:
Válasz

A zsidó hagyomány szerint egy napon teljesen meg kell pihenni.
Mestereink leírtak 39 „teremtő” munkafolyamatot, amelyeket nem szabad elvégeznünk szombat szent napján.
Az egyik legfontosabb közülük, hogy nem készítünk ételeket sábátkor, hiszen pénteken – a pusztai vándorlás alatt – ezért hullott dupla adag manna, hogy a pihenőnapon ne kelljen sütés-főzéssel foglalkozni.
Éppen ezért sábátkor a „zsidó konyha” már nem a főzésről szól, hanem arról, hogy minden elő van készítve, és nyugodtan lehet együtt enni, beszélgetni és ünnepelni.

Szeretnék leírni 10 fontos és alapvető szabályt, ami a konyhában és a főzéssel kapcsolatban a szombat hagyományos megtartását segíti.
Természetesen van még ezernyi szabály. Ez a válogatás csupán az én tapasztalataimra épül. Egy kattintás ide a folytatáshoz…. →

„Sem emlék, sem varázslat” – 3×5 mondat a közösségépítésről

Közzétéve Szerző:
Válasz

„De aki egyszer egy vad hajnalon arra ébred,
hogy minden összeomlott s elindul mint kisértet,
kis holmiját elhagyja s jóformán meztelen,
annak szép, könnyüléptű szivében megterem
az érett és tünődő kevésszavú alázat,
az másról szól, ha lázad, nem önnön érdekéről,
az már egy messzefénylő szabad jövő felé tör.”

Van egy furcsa pillanat minden közösség életében, amikor hirtelen sokan érzik úgy, hogy most végre mindent újra lehet kezdeni. Mintha a történelem egyetlen mozdulattal lenullázható lenne. Mintha a múlt nem valami örökség, hanem egy teher lenne, amit le lehet dobni. Sőt – le kell dobni.
Ám a zsidó történelem nem így működik. Soha nem így működött. Egy kattintás ide a folytatáshoz…. →

A purimi micvák egyike: „ajándékok a szegényeknek”

Közzétéve Szerző:
Válasz

Purim, a zsidógyűlölő perzsa főminiszter, Hámán pogromjától való megmenekülésünk napja, posztbiblikus ünnep, amelyről áldott emlékű mestereink úgy döntöttek, hogy ez olyan fontos esemény a zsidó nép történelmében, mintha a Tórában lenne leírva.

A happy end után így írja az Eszter könyve:
„…hogy azokat lakoma és öröm napjaivá tegyék, ajándékküldéssel egyik ember a másiknak, és ajándékokkal a szegényeknek.”
Vagyis már Mordeháj és Eszter rendelete óta kötelességünk, hogy purim napján négy micvát (parancsolatot) megtennünk:

– a Megilát (= történetet) fel kell olvasásni
– „Misté” (= lakomázni)
– „Misloáh mánot” (= sláhmónesz, azaz ételajándékokat kell küldeni)
– „Mátánot láevjonim” (= ajándékokat kell adni a szegényeknek) Egy kattintás ide a folytatáshoz…. →

Alulról szerveződő zsinagógai körzet – Budapest szívében

Közzétéve Szerző:
Válasz

Ha szeretnék valamilyen alcímet adni, akkor ezt mondanám:
„A Rumbach újra él – és most már közösségként is!”

A Rumbach Sebestyén utcai zsinagóga csodálatos épület, amely hosszú éveken át a pesti zsidó történelem néma tanúja volt.
Ma azonban újra hallatszik benne minden, ami az élő zsidóság lényege: zsoltár, Smá Jiszráél, gyerekzsivaj, tanulás, baráti beszélgetés.
Nem döntések, nem kinevezések hozták vissza az életet a falak közé — hanem emberek.
Ez a közösség nem felülről indult el.
Hanem egyszerűen megszületett. Egy kattintás ide a folytatáshoz…. →

Születésüktől fogva megbélyegezve – áttekintés a mámzer státuszról

Közzétéve Szerző:
Válasz

A Rumbi Tanház felnőttoktatásán felmerült a „mámzer” státuszának pontos definíciója – és az, hogy érvényes-e még a napjainkban.
A tanulás közben találtunk egy elég részletes, – még 2018-ben publikált cikket – a JTA nevű, igen színvonalas zsidó honlapon – Michele Chabin tollából, aminek most mellékelem a magyar fordítását.

Kép a „Mamzerim, Labeled and Erased” („mamzerek, megbélyegezve és eltörölve”) c. kiállításról, ami a 2017-es „Jerusalem Biennale”-n volt látható. (Courtesy of Nurit Jacobs-Yinon)

A zsidó jog egyik legsúlyosabb tabuja: a „mamzer” státusz tragédiája és következményei

Egy kattintás ide a folytatáshoz…. →

Egy esküvő 1913-ból, ami elkezd mesélni – Életmesék XLII.

Közzétéve Szerző:
Válasz

Egy kép 1913-ból, Pestől – a híres Orczy ház, a Király utca és Károly körút sarkán. (forrás: Fortepan – Schmidt Albin)

Rabbinikus munkám során találkoztam egy esküvővel, amiben – szerintem – benne van egy picit az egész – holokauszt előtti – pesti zsidó történelem.

1913. június 29-én, (5673. sziván 24-én), 2 héttel sávuot után, a Dohány utcai zsinagógában Nemes Ferencz czipőkereskedő és Roth Olga örök hűséget esküdött a Dohány utcai zsinagógában.
A vőlegény 26 esztendős volt, a menyasszony egy hónap híján 20.

Egy kattintás ide a folytatáshoz…. →

Játék az egyetemi vizsgán, avagy találkozás AI Mózessel :)

Közzétéve Szerző:
Válasz

Aki ismer engem, tudja, hogy a kedvenc zsidó tudományágam a „rabbinikus döntvények” elemzése, héberül „sut irodalom”, tudományosan: „responzum”.
Számomra már maga a kérdés elolvasása is nagyon izgalmas dolog, sokszor egy időutazás, majd annak szegmentálása, elemzése és a helyes döntés megtalálása az igazi kihívás.

Ezen a blogfelületen tucatnyi cikket írtam már magam is – ebben a kérdésben.

Az Országos Rabbiképző-Zsidó Egyetemen évek óta tanítom – akár rabbihallgatók, akár „csak” tanárhallgatók számára -, hogy hogyan álljanak hozzá bármilyen felmerült vallásjogi kérdéshez.
Egy kattintás ide a folytatáshoz…. →

És hány virág virágzik? – a zsidó civilek és az 1%

Közzétéve Szerző:
Válasz

Immáron 2 esztendeje nem írtam a zsidó civil szféra 1%-os támogatottságáról, ezért úgy gondolom 2022 után ismét nézzünk rá a civil zsidó szervezetekre, hogy is áll a támogatottságuk?
A legfrissebb, 2024. október 26-i listát használom.

Nincs könnyű dolga a keresőnek, mert 29.337 civil szervezet (pdf) vágyakozik az adófizetők adójának 1%-ára. (Excelben itt olvasható a felajánlók listája)

Egy kattintás ide a folytatáshoz…. →

Lehetne egyáltalán nem uszítani a közlekedésről beszélve?

Közzétéve Szerző:
1

Válaszféle Bayer Zsoltnak

Bayer Zsolt, miközben számonkéri, hogy antiszemita gyanúba keverik Lázár János azért kissé talán tényleg szerencsétlen szavait, nyomatékosan megismétli a fehérterrort nosztalgikusan felidéző sorait – amelyeket amúgy Cohenek, Cohn Benditek, Schiffek árulása kapcsán írt le annakidején.

Sokadszorra futjuk meg már ezt a kört, el kéne lassan engedni.

Lázár János, Vitézy Dáviddal vitatkozva utóbbit, jól beazonosíthatóan, „aberrált”-nak, „belvárosi”-nak, „libsi”-nak és „gyerek”-nek nevezte, továbbá „drogos”-nak a biztonság kedvéért, aztán rátért voltaképpeni mondandójára.

Egy kattintás ide a folytatáshoz…. →