„Sem emlék, sem varázslat” – 3×5 mondat az építésről

Közzétéve Szerző:
Válasz

De aki egyszer egy vad hajnalon arra ébred,
hogy minden összeomlott s elindul mint kisértet,
kis holmiját elhagyja s jóformán meztelen,
annak szép, könnyüléptű szivében megterem
az érett és tünődő kevésszavú alázat,
az másról szól, ha lázad, nem önnön érdekéről,
az már egy messzefénylő szabad jövő felé tör.

Van egy furcsa pillanat minden közösség életében, amikor hirtelen sokan érzik úgy, hogy most végre mindent újra lehet kezdeni. Mintha a történelem egyetlen mozdulattal lenullázható lenne. Mintha a múlt nem valami örökség, hanem egy teher lenne, amit le lehet dobni. Sőt – le kell dobni.
Ám a zsidó történelem nem így működik. Soha nem így működött. Egy kattintás ide a folytatáshoz…. →

A purimi micvák egyike: „ajándékok a szegényeknek”

Közzétéve Szerző:
Válasz

Purim, a zsidógyűlölő perzsa főminiszter, Hámán pogromjától való megmenekülésünk napja, posztbiblikus ünnep, amelyről áldott emlékű mestereink úgy döntöttek, hogy ez olyan fontos esemény a zsidó nép történelmében, mintha a Tórában lenne leírva.

A happy end után így írja az Eszter könyve:
„…hogy azokat lakoma és öröm napjaivá tegyék, ajándékküldéssel egyik ember a másiknak, és ajándékokkal a szegényeknek.”
Vagyis már Mordeháj és Eszter rendelete óta kötelességünk, hogy purim napján négy micvát (parancsolatot) megtennünk:

– a Megilát (= történetet) fel kell olvasásni
– „Misté” (= lakomázni)
– „Misloáh mánot” (= sláhmónesz, azaz ételajándékokat kell küldeni)
– „Mátánot láevjonim” (= ajándékokat kell adni a szegényeknek) Egy kattintás ide a folytatáshoz…. →

Alulról szerveződő zsinagógai körzet – Budapest szívében

Közzétéve Szerző:
Válasz

Ha szeretnék valamilyen alcímet adni, akkor ezt mondanám:
„A Rumbach újra él – és most már közösségként is!”

A Rumbach Sebestyén utcai zsinagóga csodálatos épület, amely hosszú éveken át a pesti zsidó történelem néma tanúja volt.
Ma azonban újra hallatszik benne minden, ami az élő zsidóság lényege: zsoltár, Smá Jiszráél, gyerekzsivaj, tanulás, baráti beszélgetés.
Nem döntések, nem kinevezések hozták vissza az életet a falak közé — hanem emberek.
Ez a közösség nem felülről indult el.
Hanem egyszerűen megszületett. Egy kattintás ide a folytatáshoz…. →

Születésüktől fogva megbélyegezve – áttekintés a mámzer státuszról

Közzétéve Szerző:
Válasz

A Rumbi Tanház felnőttoktatásán felmerült a „mámzer” státuszának pontos definíciója – és az, hogy érvényes-e még a napjainkban.
A tanulás közben találtunk egy elég részletes, – még 2018-ben publikált cikket – a JTA nevű, igen színvonalas zsidó honlapon – Michele Chabin tollából, aminek most mellékelem a magyar fordítását.

Kép a „Mamzerim, Labeled and Erased” („mamzerek, megbélyegezve és eltörölve”) c. kiállításról, ami a 2017-es „Jerusalem Biennale”-n volt látható. (Courtesy of Nurit Jacobs-Yinon)

A zsidó jog egyik legsúlyosabb tabuja: a „mamzer” státusz tragédiája és következményei

Egy kattintás ide a folytatáshoz…. →

Egy esküvő 1913-ból, ami elkezd mesélni – Életmesék XLII.

Közzétéve Szerző:
Válasz

Egy kép 1913-ból, Pestől – a híres Orczy ház, a Király utca és Károly körút sarkán. (forrás: Fortepan – Schmidt Albin)

Rabbinikus munkám során találkoztam egy esküvővel, amiben – szerintem – benne van egy picit az egész – holokauszt előtti – pesti zsidó történelem.

1913. június 29-én, (5673. sziván 24-én), 2 héttel sávuot után, a Dohány utcai zsinagógában Nemes Ferencz czipőkereskedő és Roth Olga örök hűséget esküdött a Dohány utcai zsinagógában.
A vőlegény 26 esztendős volt, a menyasszony egy hónap híján 20.

Egy kattintás ide a folytatáshoz…. →

Játék az egyetemi vizsgán, avagy találkozás AI Mózessel :)

Közzétéve Szerző:
Válasz

Aki ismer engem, tudja, hogy a kedvenc zsidó tudományágam a „rabbinikus döntvények” elemzése, héberül „sut irodalom”, tudományosan: „responzum”.
Számomra már maga a kérdés elolvasása is nagyon izgalmas dolog, sokszor egy időutazás, majd annak szegmentálása, elemzése és a helyes döntés megtalálása az igazi kihívás.

Ezen a blogfelületen tucatnyi cikket írtam már magam is – ebben a kérdésben.

Az Országos Rabbiképző-Zsidó Egyetemen évek óta tanítom – akár rabbihallgatók, akár „csak” tanárhallgatók számára -, hogy hogyan álljanak hozzá bármilyen felmerült vallásjogi kérdéshez.
Egy kattintás ide a folytatáshoz…. →

És hány virág virágzik? – a zsidó civilek és az 1%

Közzétéve Szerző:
Válasz

Immáron 2 esztendeje nem írtam a zsidó civil szféra 1%-os támogatottságáról, ezért úgy gondolom 2022 után ismét nézzünk rá a civil zsidó szervezetekre, hogy is áll a támogatottságuk?
A legfrissebb, 2024. október 26-i listát használom.

Nincs könnyű dolga a keresőnek, mert 29.337 civil szervezet (pdf) vágyakozik az adófizetők adójának 1%-ára. (Excelben itt olvasható a felajánlók listája)

Egy kattintás ide a folytatáshoz…. →

Lehetne egyáltalán nem uszítani a közlekedésről beszélve?

Közzétéve Szerző:
1

Válaszféle Bayer Zsoltnak

Bayer Zsolt, miközben számonkéri, hogy antiszemita gyanúba keverik Lázár János azért kissé talán tényleg szerencsétlen szavait, nyomatékosan megismétli a fehérterrort nosztalgikusan felidéző sorait – amelyeket amúgy Cohenek, Cohn Benditek, Schiffek árulása kapcsán írt le annakidején.

Sokadszorra futjuk meg már ezt a kört, el kéne lassan engedni.

Lázár János, Vitézy Dáviddal vitatkozva utóbbit, jól beazonosíthatóan, „aberrált”-nak, „belvárosi”-nak, „libsi”-nak és „gyerek”-nek nevezte, továbbá „drogos”-nak a biztonság kedvéért, aztán rátért voltaképpeni mondandójára.

Egy kattintás ide a folytatáshoz…. →

Egy csodálatos zsidó név: Etele – Életmesék XLI.

Közzétéve Szerző:
1

2024 júliusában hívott a kolleginám, Zita, hogy egy gyászoló család kérésére vállaljam el az édesapjuk temetését.
Ilyenkor egy picit mindig megijedek, hogy melyik barátom veszítette el a szerettét, és kér meg engem, hogy legyek gyászában vigasztalója, ám néha csak azért kérnek engem, mert hallották a nevemet, hagy valahol pozitív benyomást tettem a család valamely’ tagjára.
Meg is kérdeztem Zitát, hogy ki a család, mi az elhunyt neve. Ő azt mondta: Vértesi Péter András Etele, és 1941-ben született és a 2 gyermeke intézi a temetést.

Megmondom őszintén, amikor meghallottam a nevet, felkaptam a fejem. Kicsit furcsállottam az „Etele” utónevet, (ami az Attila név németes változata).
Vissza is kérdeztem: „biztos, hogy Etele?”
Zita rögtön válaszolt: „igen!”
Dátum alapján megkerestük az eredeti bejegyzést. Meglett és valóban ott volt a név: Etele.

Csak a saját kiváncsiságom miatt lefuttattam még egy keresést, hogy 19. század végétől a mai napig – az összes budapesti anyakönyvben, hány gyermek kapta – legalább részben – az „Etele” utónevet.
A válasz nem lepett meg: csupán egy, a „mi” Etelénk.

Egy kattintás ide a folytatáshoz…. →