De aki egyszer egy vad hajnalon arra ébred,
hogy minden összeomlott s elindul mint kisértet,
kis holmiját elhagyja s jóformán meztelen,
annak szép, könnyüléptű szivében megterem
az érett és tünődő kevésszavú alázat,
az másról szól, ha lázad, nem önnön érdekéről,
az már egy messzefénylő szabad jövő felé tör.

Van egy furcsa pillanat minden közösség életében, amikor hirtelen sokan érzik úgy, hogy most végre mindent újra lehet kezdeni. Mintha a történelem egyetlen mozdulattal lenullázható lenne. Mintha a múlt nem valami örökség, hanem egy teher lenne, amit le lehet dobni. Sőt – le kell dobni.
Ám a zsidó történelem nem így működik. Soha nem így működött. Egy kattintás ide a folytatáshoz…. →