vallásjog kategória bejegyzései

Sábáti konyha – 10 dolog, amire érdemes figyelni

Közzétéve Szerző:
Válasz

A zsidó hagyomány szerint egy napon teljesen meg kell pihenni.
Mestereink leírtak 39 „teremtő” munkafolyamatot, amelyeket nem szabad elvégeznünk szombat szent napján.
Az egyik legfontosabb közülük, hogy nem készítünk ételeket sábátkor, hiszen pénteken – a pusztai vándorlás alatt – ezért hullott dupla adag manna, hogy a pihenőnapon ne kelljen sütés-főzéssel foglalkozni.
Éppen ezért sábátkor a „zsidó konyha” már nem a főzésről szól, hanem arról, hogy minden elő van készítve, és nyugodtan lehet együtt enni, beszélgetni és ünnepelni.

Szeretnék leírni 10 fontos és alapvető szabályt, ami a konyhában és a főzéssel kapcsolatban a szombat hagyományos megtartását segíti.
Természetesen van még ezernyi szabály. Ez a válogatás csupán az én tapasztalataimra épül. Egy kattintás ide a folytatáshoz…. →

A purimi micvák egyike: „ajándékok a szegényeknek”

Közzétéve Szerző:
Válasz

Purim, a zsidógyűlölő perzsa főminiszter, Hámán pogromjától való megmenekülésünk napja, posztbiblikus ünnep, amelyről áldott emlékű mestereink úgy döntöttek, hogy ez olyan fontos esemény a zsidó nép történelmében, mintha a Tórában lenne leírva.

A happy end után így írja az Eszter könyve:
„…hogy azokat lakoma és öröm napjaivá tegyék, ajándékküldéssel egyik ember a másiknak, és ajándékokkal a szegényeknek.”
Vagyis már Mordeháj és Eszter rendelete óta kötelességünk, hogy purim napján négy micvát (parancsolatot) megtennünk:

– a Megilát (= történetet) fel kell olvasásni
– „Misté” (= lakomázni)
– „Misloáh mánot” (= sláhmónesz, azaz ételajándékokat kell küldeni)
– „Mátánot láevjonim” (= ajándékokat kell adni a szegényeknek) Egy kattintás ide a folytatáshoz…. →

Születésüktől fogva megbélyegezve – áttekintés a mámzer státuszról

Közzétéve Szerző:
Válasz

A Rumbi Tanház felnőttoktatásán felmerült a „mámzer” státuszának pontos definíciója – és az, hogy érvényes-e még a napjainkban.
A tanulás közben találtunk egy elég részletes, – még 2018-ben publikált cikket – a JTA nevű, igen színvonalas zsidó honlapon – Michele Chabin tollából, aminek most mellékelem a magyar fordítását.

Kép a „Mamzerim, Labeled and Erased” („mamzerek, megbélyegezve és eltörölve”) c. kiállításról, ami a 2017-es „Jerusalem Biennale”-n volt látható. (Courtesy of Nurit Jacobs-Yinon)

A zsidó jog egyik legsúlyosabb tabuja: a „mamzer” státusz tragédiája és következményei

Egy kattintás ide a folytatáshoz…. →

Egy esküvő 1913-ból, ami elkezd mesélni – Életmesék XLII.

Közzétéve Szerző:
Válasz

Egy kép 1913-ból, Pestől – a híres Orczy ház, a Király utca és Károly körút sarkán. (forrás: Fortepan – Schmidt Albin)

Rabbinikus munkám során találkoztam egy esküvővel, amiben – szerintem – benne van egy picit az egész – holokauszt előtti – pesti zsidó történelem.

1913. június 29-én, (5673. sziván 24-én), 2 héttel sávuot után, a Dohány utcai zsinagógában Nemes Ferencz czipőkereskedő és Roth Olga örök hűséget esküdött a Dohány utcai zsinagógában.
A vőlegény 26 esztendős volt, a menyasszony egy hónap híján 20.

Egy kattintás ide a folytatáshoz…. →

Játék az egyetemi vizsgán, avagy találkozás AI Mózessel :)

Közzétéve Szerző:
Válasz

Aki ismer engem, tudja, hogy a kedvenc zsidó tudományágam a „rabbinikus döntvények” elemzése, héberül „sut irodalom”, tudományosan: „responzum”.
Számomra már maga a kérdés elolvasása is nagyon izgalmas dolog, sokszor egy időutazás, majd annak szegmentálása, elemzése és a helyes döntés megtalálása az igazi kihívás.

Ezen a blogfelületen tucatnyi cikket írtam már magam is – ebben a kérdésben.

Az Országos Rabbiképző-Zsidó Egyetemen évek óta tanítom – akár rabbihallgatók, akár „csak” tanárhallgatók számára -, hogy hogyan álljanak hozzá bármilyen felmerült vallásjogi kérdéshez.
Egy kattintás ide a folytatáshoz…. →

Egy csodálatos zsidó név: Etele – Életmesék XLI.

Közzétéve Szerző:
1

2024 júliusában hívott a kolleginám, Zita, hogy egy gyászoló család kérésére vállaljam el az édesapjuk temetését.
Ilyenkor egy picit mindig megijedek, hogy melyik barátom veszítette el a szerettét, és kér meg engem, hogy legyek gyászában vigasztalója, ám néha csak azért kérnek engem, mert hallották a nevemet, hagy valahol pozitív benyomást tettem a család valamely’ tagjára.
Meg is kérdeztem Zitát, hogy ki a család, mi az elhunyt neve. Ő azt mondta: Vértesi Péter András Etele, és 1941-ben született és a 2 gyermeke intézi a temetést.

Megmondom őszintén, amikor meghallottam a nevet, felkaptam a fejem. Kicsit furcsállottam az „Etele” utónevet, (ami az Attila név németes változata).
Vissza is kérdeztem: „biztos, hogy Etele?”
Zita rögtön válaszolt: „igen!”
Dátum alapján megkerestük az eredeti bejegyzést. Meglett és valóban ott volt a név: Etele.

Csak a saját kiváncsiságom miatt lefuttattam még egy keresést, hogy 19. század végétől a mai napig – az összes budapesti anyakönyvben, hány gyermek kapta – legalább részben – az „Etele” utónevet.
A válasz nem lepett meg: csupán egy, a „mi” Etelénk.

Egy kattintás ide a folytatáshoz…. →

Hogyan viselkedtek eleink a zsinagógában? – 100 esztendeje

Közzétéve Szerző:
Válasz

Árverésen jártam és nagy örömömre meg tudtam vásárolni egy 117 esztendős templomrendet, amit az akkori budai izraelita hitközség tett közzé.

Ha valaki nem olvasná el a fentebbi linket, akkor számukra szeretnék néhány szót szólni a budai hitközösség történetéről:
Az első zsinagógájuk 1812-ban épült az Öntőház utca 5-7 alatt. Ezt 1865-re kibővítették, így egy 728 (428 férfi +300 nő) főt befogadó templom várta a híveket. A budai közösség ekkor már mintegy 5000 családból állt. Talán leghíresebb rabbija dr. Kiss Arnold (1901-1936) volt. Egy kattintás ide a folytatáshoz…. →

Megtérés a gyilkolás gondolatából

Közzétéve Szerző:
2

Elul zsidó hónapja van. A zsidó közösségek számára ezek a napok – évezredek óta – az isteni találkozás és a megtérés időszakai.

Az elmúlt hetekben ismét fellángolt a vita arról, hogy támogatható, tűrhető vagy tilalmas a rasszista múltú politikusok támogatása. Két hete Tamás Gáspár Miklós ennek a kérdésnek hosszas cikket szentelt a www.merce.hu-n.
Továbbá internetes portálok nyilvánosságra hozták több újságíró náci múltját, akik közül az egyik egy katolikus szellemiségű hírportál főszerkesztője lett, a másik pedig egy ortodox zsidó hírportál állandó külső szerzője.

Az egyik – a keresztény hírportál főszerkesztője – az eset kirobbanása után lemondott a pozíciójáról, míg a másik – a zsidó honlapon publikáló újságíró – nem mondott le, ám egy megbánó és bocsánatkérő cikket jelentetett meg, hogy akkor még fiatal és meggondolatlan volt. 

A fiatalember „megtérése” ellenére a kommentelők nagy része azt kérte számon az újságírótól, hogy miért csak a botrány kirobbanása után jött a megtérése, és miért nem az elmúlt néhány esztendőben tette meg ezt a nagyon fontos lépést, amikor már javában írt cikkeket a zsidó olvasóközönség számára. Tegyük hozzá, tényleg nagyon fiatal volt még, kamaszgyerek náci szimpátiái idején, de azt megelőzően, hogy másokon kéri számon nem eléggé Izrael-párti véleményüket, másokat kever az antiszemitizmus gyanújába, mégis illet volna ezt tisztáznia. Egy kattintás ide a folytatáshoz…. →

A zsinagógai naptárunk tanító előszavai az elmúlt 3 esztendőben

Közzétéve Szerző:
Válasz

Néhány esztendeje szokássá vált, hogy a Mazsihisz-Bzsh által kiadott zsinagógai naptárhoz (héberül: luáh) írunk egy rövid előszót, egy kis tanítást, amiben beszélünk a zsidó időről, a történelemről vagy akár magáról a naptárról. Az esztendő múltán ezeket a naptárokat már nem használjuk, így az előszó is elveszik.
Hogy ezek a gondolatok ne vesszenek el, ezért összegyűjtöttem az elmúlt évek előszavait, amelyeket részben Darvas István, részben én írtam.

Olvassátok szeretettel! Egy kattintás ide a folytatáshoz…. →