Egyéb kategória kategória bejegyzései

Emlékezzünk!! 2018. március 19. – 1944. március 19.

Közzétéve Szerző:
120

229421_10151185235574640_1145296245_n74 esztendő telt el azóta…
Bejöttek az országba a nácik. Nem sokan. Nem is kellett ide nagy hadsereg. Voltak itt bőven támogatóik. Házmesterek. 3 hét múlva már sárga csillag volt a bélyeg…
A többit ismerjük…
Majd tetovált szám… Majd jelöletlen sír valahol a felhők között.
Nem szabad becsukni a szemeinket!
Azért tényleg senki mást nem hibáztathatunk, csakis önmagunkat.
74 esztendeje…
Bejöttek, beengedtük, biztattuk, elfogadtuk. Etettük, itattuk, jól tartottuk… Ezeket…
Sokan próbálják elfeledni, elfeledtetni, bagatellizálni, elrejteni, meghazudtolni, elhazudni vagy akár feldicsérni. – Igen, ők a jelenkor háborús bűnösei…
Emlékezzünk a deportáltakra és a meggyilkoltakra egy szemtanú naplórészleteivel…
Olvassuk Márai Sándort!  Egy kattintás ide a folytatáshoz…. →

Rabbi, mi az igazság? – Zsidó gyász a nem zsidó szülő után – (Hagyomány XXI.)

Közzétéve Szerző:
Válasz

Jews Mourning in a Synagogue 1906 by Sir William Rothenstein 1872-1945Ebben a sorozatban megtörtént eseteket szeretnék leírni, amelyekkel megkerestek engem és megpróbáltam válaszolni a felmerült kérdésekre. Bízom abban, hogy a válaszaimmal tudok irányt mutatni, hogy az érdeklődők kiigazodjanak a vallásjog sokszor nagyon nehéz területein.

(Szeretném hangsúlyozni, egy háláchikus döntéssel nem mindig kell egyetérteni. Ezek a cikkek kizárólag az én véleményemet tükrözik, és egyik testületnek sem hivatalos véleménye. Szívesen veszem azok a véleményét, akik érdemben szeretnének reagálni a cikkekre.)

Ennek a kis munkának az is apropót adott, hogy a magyarországi zsidó közéletben egyre inkább előkerülnek azok a kérdések és viták, amiken a nyugati zsidó közösségek és az amerikai zsidó társadalom már évtizedekkel ezelőtt túllépett, – és a maga módján – de már feloldotta a problémákat. Egy kattintás ide a folytatáshoz…. →

A mi pészáhi kampányunk… – "Mert légy zsidó!"

Közzétéve Szerző:
8

Többen kérdezték, hogy miről szól ez a rendkívül sikeres a pészáhi Facebook kampány és egyáltalán mi vezetett bennünket!
1)
Megvolt az üzenet, amit 2013 pészáhján próbálok átadni, és ezt egy írásomban – más szavakkal – le is írtam a múlt héten:

  • Hagyományaink felfedezése.
  • Saját zsidóságunk megtalálása.
  • Identitásunk megőrzése a vallásgyakorláson keresztül.
  • Öntudatunk megerősítése.

2)
Ehhez kerestem fő-üzeneteket (key message), amiben próbáltam a zsidó büszkeségre helyezni a hangsúlyt, azaz
– Ez a mi saját ünnepünk.
– Az ünnepnek vannak vallási törvényei.
– Éljük meg a zsidóságunkat, mint élő hagyományt. Egy kattintás ide a folytatáshoz…. →

Akkor most mi volt előbb, a tyúk vagy a tojás? – mikoroblog VIII.

Közzétéve Szerző:
6

A tavalyi, sok vitát kiváltott 1%-os kampányt elemző blogbejegyzésem után ismét rákerestem az 1%-os képekre, hogy írjak valamit az első benyomásról.
Upsz… Mit találtam??? – Az első 5 találatból 3 az én blogomból származik… (egyébként szívesen…)
(A történelem kedvéért a lementett kép itt található.)
Az EMIH-nek még nincs kint a plakátképe, ám a MAZSIHISZ-é már igen…
Bár a MAZSIHISZ név valami miatt lemaradt róla – talán pótolni kellene, mert annyira azért még nem ciki a „brand„…
13169_596341477062588_2028819373_n
Ám valahonnan már ismerős volt nekem a motívum – a kipás 1%…
És nem is kellett sokat keresni… (egy néhány évvel ezelőtti kampány képei jöttek elő a keresőn.) Egy kattintás ide a folytatáshoz…. →

A BZSH előljáróságról való lemondásom valós oka – azaz remegve Isten előtt…

Közzétéve Szerző:
18

Kedves Olvasók!
471szexiA MAZSIHISZ honlapján megjelent egy cikk, ami elég furcsa (hamis) módon állítja be a lemondásom okait… sőt magát a tényt is az igénytelen hatásvadász a „vs” azaz „versus”, jelzi, aminek jelentése: „ellen”.
Kikérem magamnak, hogy Lágymányos esetleg Csepel ellen lenne…
Aki ezt leírta (névtelen hős), az a belső megosztás harcosa, a honi zsidóság ellensége.
Remélem senki sem olyan naiv, hogy azt gondolja, hogy a csepeli projekt miatt mondok le.
Heisler – a hozzászólásában – pontosan leírta az egyik olvasatot. Akkor én most leírom a másikat.
Ám mindenek előtt:
1)
Véleményem szerint a BTK-ba ütközik, hogy egy „valóban” nekem címzett és pénteken délután 16:42-kor elküldött magánlevelet szombat este – a beleegyezésem nélkül – lehozni az Interneten, amiben ráadásul személyes dolgok is találhatóak.
2)
Etikátlan dolog nem megadni az esetleges viszontválasz lehetőségét.
—————-
Ám akkor most nézzük meg a lemondás valós okát! Egy kattintás ide a folytatáshoz…. →

A tudós, aki átadta a pokol kulcsát az emberiségnek – (Életmesék XXVI.)

Közzétéve Szerző:
12

j-robert-oppenheimer47 esztendeje, 1967 február 18-án elhunyt egy kutató.
Sokat gondolkodtam azon, hogy ide most mit is írjak…
Ha felületes lennék, akkor azt is írhatnám, hogy 3 nap alatt 150.000 embert halt meg miatta, de persze minden felületesség és általánosítás végzetes következményekkel járhat, ezért inkább azt írnám, hogy:
Háborús idők voltak.
Mindenki túlélni akart.
Mindenki fejlesztette a védelmét és ezzel párhuzamosan a fegyverzetét.
Aki gyorsabb volt, az lőtt előbb.
Aki előbb lőtt, az maradt életben.
Aki életben marad, attól a másiknak félnie kell.
És ha még akkor sem fél eléggé, akkor rá kell ijeszteni.
robert_oppenheimer_3Ez az írás a kutatás vezetőjéről szól, aki a 20. század talán legmegosztóbb tudósa volt.
És talán a legzseniálisabb:
Julius Robert Oppenheimer.
Egy kattintás ide a folytatáshoz…. →

Raj Tamás – A modern rabbi, aki nagyon hitt a szép világban. – (Életmesék XXV.)

Közzétéve Szerző:
54

rajtamas021940, február 9-én (5700. svát hónap 30-án, azaz „ros hódes ádár”-kor) született és rá 70 esztendőre 2010. március 8-án (5770. ádár 22-én) hunyt el rabbim és mesterem (morénu verábbénu), Raj Tamás.

Mindenek előtt: Isten éltesse az emlékét!
„Zikrono livráhá!” – szoktuk mondani amikor valakire emlékezünk, ezt a héber kifejezést talán úgy lehetne lefordítani, hogy „maga az emlékezés élménye váljék számunkra áldássá”!

Amikor Tamásról megemlékezem, akkor inkább szubjektív módon kettőnk kapcsolatáról szeretnék mesélni, így örökítve meg ennek a fantasztikus embernek az emlékét, aki nemcsak nekem adott rengeteg élményt, tudást és zsidóságot, hanem annak a generációnak, amelyik a 80-as évek végén, a 90-es évek évek elején találta meg a saját zsidó öntudatát.
Lehet, hogy ezt a monológot néhányan önzésnek fogják gondolni, ám éppen az ellentettjének szánom.
264842_10150283488197780_584501_nTamás abban hitt, hogy a szellem és a tanítás, tovább él az emberekben, ahogy a talmudi legenda tanítja, a Tóra szent tekercseit akár el is lehet égetni, de a betűk mindig tovaszállnak, és.egyre több és több ember látja meg azokat.
Legyünk akár mindannyian apró kis szélfújás, akik továbbviszünk egy-egy betűt. És a világ csak ezen áll – mondja egy másik talmudi legenda – a betűket tanuló kisgyermekek lélegzetvételén.
Ő biztos ezt akarná…
Egy kattintás ide a folytatáshoz…. →

Min múlt egy ember élete a sztálini Szovjetunióban? – (Életmesék XXIII.)

Közzétéve Szerző:
8

Az 1930-as évek közepén már világossá vált, hogy Sztálin kíméletlenül leszámol a belső ellenségeivel. Ez persze nem azt jelentette, hogy a valós ellenségeivel, hanem azt, hogy a vélt ellenségeivel, illetve azokkal, akik egyszerűen „csak” nem támogatták őt, vagy nem illettek be az általa kreált világképbe…
Amikor Berija elkészítette azt a 457 főt tartalmazó listát, akik a „nép ellenségei”, ezért letartóztatandóak és közülük 346 kivégezendő, Sztálin csupán egy szót írt rá: „за” – ami kb. annyit jelent „támogatom”.
Isaac_Babel 19371940. január 17-én ezt a parancsát Sztálin még egyszer levélben is megerősíti és ezzel hivatalosan is megrendeli a tisztogatást.
A bíróság nem sokat várt a vezető személyes parancsának végrehajtásával.
Az egyik halálos ítéletet 1940. január 26-án írták alá, aminek a módja csak a 90-es években derült ki: „lőfegyver általi halál és azonnali végrehajtás„.
73 esztendővel ezelőtt, 1940. január 27-én, egy tarkólövés végzett a korszak egyik legnagyobb zsidó írójával: Iszaak Emmanuilovics Babel-lel. Egy kattintás ide a folytatáshoz…. →

Ő volt Újpest város keze, szíve, lelke és életben-tartója – (Életmesék XXII.)

Közzétéve Szerző:
18

2415902_c1cf0b6a93aea97f0474a7d4a994778a_lHol volt, hol nem volt, volt egy kis község, amelyről Fényes Elek 1851-ben így írt:
„Assa-Kürth, tót falu, 250 kath., 181 evang., 58 zsidó lakja. Van kath. és evang. paroch. temploma, synagógája, szőlőhegye, erdeje s termékeny határa.”
Ebben a kis faluban – Assakürtön – született meg 141 esztendővel ezelőtt, 1872. január 27-én, Aschner Ármin kocsmáros és Wertheimer Emma gyermekeként az a kisfiú, aki 40 esztendő múlva világhírű teszi egy Budapest melletti 700 fős nagyközség iparát és sportegyesületét.
Az Egyesült Izzó igazgatójaként, és a wolfram  izzó (a Tungsram terméknév és a híres T logó) bevezetőjeként a világ egyik elektronikai metropolisává tette Újpestet.
Az általa támogatott és vezetett Újpesti Torna Egylet Magyarország harmadik legrégebbi, ma is fennálló sportegyesülete.
(Ezen a képzeletbeli dobogón az első helyen az SMAFC, míg a második helyen az NTE 1866 áll.)
Ő volt Aschner Lipót.
Nagyon keveset tudunk róla, mert szerénysége miatt sem az Egyesült Izzó vezérigazgatójaként, sem az UTE elnökeként soha nem adott hosszabb interjút a korabeli lapoknak. Egy kattintás ide a folytatáshoz…. →