A HVG lead-je:
„Ha a zsidó közösség csak saját magával törődik, akkor elárulja a hitét, a Tóra tanítását, és önmagát is veszélybe sodorja.”
És az én Facebook lead-em a cikkhez:
„Juda Halévi, Kuzari című művében van egy meg nem válaszolt kérdése a Kazár uralkodónak, miszerint a zsidóság kisebbségben nagyon jól elvan, ám mi lesz, ha egyszer többségbe kerül valahol… Erre kerestem a választ…”
Nem oly rég, egy barátság virágba szökkenésének lehettünk szemtanúi… A barátság hivatalossá vált. Összeköttetett. Schmidt Mária és Köves Slomó.
A rabbi kiemelte, hogy számára „rokonszenves volt a Sorsok Háza koncepciója”.
Erről az önzetlen egymásra találásról már sokat beszélgettünk és írtunk.
Én is leírtam, hogy egy „kényszerházasságra” alapuló és a zsidóság többségének támogatását nem bíró projekt ab ovo nem lehet sikeres és csak egy időzített bomba a honi zsidó közéletben.
Bár mindannyian tudjuk, hogy a kormányzat és az EMIH közeledése nem újkeletű, sőt… A tavaszi parlamenti választáson ez a frigy, egy választási plakáton is manifesztálódott. Egy kattintás ide a folytatáshoz….
“És rabbi, jó ez nekünk?” – hangzik a viccesen komoly kérdés.
A magyarnarancs.hu honlap felkért bennünket,
– Toronyi Zsuzsiá, a Zsidó Múzeum igazgatóját,
– Darvas István rabbit és
engem, hogy hétről-hétre írjuk ki magunkból, valóban “jó-e ez nekünk”.
Nem vallás, nem történelem, nem Izrael és nem Tóra…
Hanem csak mi.
És ami bennünk él.
És elindult egy új blog.
Ebben a cikkben magamnak teszek fel kérdéseket
(Az eredeti cikk itt található – és ott lehet likeolni az eredetit :)…)
Csak nem akar véget érni egy levél története.
2017. január 25.
Mottó:
Zsidó: Rabbi, mi, zsidók, miért nem szedünk fájdalomcsillapítót?
Rabbi: Drága barátom, mert akkor elmúlna a fájdalmunk… Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Pár perc alatt végigfutott a hír a magyar médiában, hogy „Köves Slomó a Zsidó Világkongresszus alelnöke lehet„…
Szép és jó hír!
Bárcsak a magyar zsidóság minden lehető fórumon képviseltetné magát, hogy az egyetemes honi zsidóságért tegyenek…
Ám ebben a hírben van két óriási bökkenő, ami akár az egész jelölést nevetség és szégyen tárgyává teheti
1) A jelölt személye.
2) A jelölő személye.
A legfontosabb kérdés: Komolyan vehető-e a jelölés? Egy kattintás ide a folytatáshoz….