47 esztendeje, 1967 február 18-án elhunyt egy kutató.
Sokat gondolkodtam azon, hogy ide most mit is írjak…
Ha felületes lennék, akkor azt is írhatnám, hogy 3 nap alatt 150.000 embert halt meg miatta, de persze minden felületesség és általánosítás végzetes következményekkel járhat, ezért inkább azt írnám, hogy:
Háborús idők voltak.
Mindenki túlélni akart.
Mindenki fejlesztette a védelmét és ezzel párhuzamosan a fegyverzetét.
Aki gyorsabb volt, az lőtt előbb.
Aki előbb lőtt, az maradt életben.
Aki életben marad, attól a másiknak félnie kell.
És ha még akkor sem fél eléggé, akkor rá kell ijeszteni.
Ez az írás a kutatás vezetőjéről szól, aki a 20. század talán legmegosztóbb tudósa volt.
És talán a legzseniálisabb:
Julius Robert Oppenheimer.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Egyéb kategória kategória bejegyzései
Raj Tamás – A modern rabbi, aki nagyon hitt a szép világban. – (Életmesék XXV.)
1940, február 9-én (5700. svát hónap 30-án, azaz „ros hódes ádár”-kor) született és rá 70 esztendőre 2010. március 8-án (5770. ádár 22-én) hunyt el rabbim és mesterem (morénu verábbénu), Raj Tamás.
Amikor Tamásról megemlékezem, akkor inkább szubjektív módon kettőnk kapcsolatáról szeretnék mesélni, így örökítve meg ennek a fantasztikus embernek az emlékét, aki nemcsak nekem adott rengeteg élményt, tudást és zsidóságot, hanem annak a generációnak, amelyik a 80-as évek végén, a 90-es évek évek elején találta meg a saját zsidó öntudatát.
Lehet, hogy ezt a monológot néhányan önzésnek fogják gondolni, ám éppen az ellentettjének szánom.
Tamás abban hitt, hogy a szellem és a tanítás, tovább él az emberekben, ahogy a talmudi legenda tanítja, a Tóra szent tekercseit akár el is lehet égetni, de a betűk mindig tovaszállnak, és.egyre több és több ember látja meg azokat.
Legyünk akár mindannyian apró kis szélfújás, akik továbbviszünk egy-egy betűt. És a világ csak ezen áll – mondja egy másik talmudi legenda – a betűket tanuló kisgyermekek lélegzetvételén.
Ő biztos ezt akarná…
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Min múlt egy ember élete a sztálini Szovjetunióban? – (Életmesék XXIII.)
Az 1930-as évek közepén már világossá vált, hogy Sztálin kíméletlenül leszámol a belső ellenségeivel. Ez persze nem azt jelentette, hogy a valós ellenségeivel, hanem azt, hogy a vélt ellenségeivel, illetve azokkal, akik egyszerűen „csak” nem támogatták őt, vagy nem illettek be az általa kreált világképbe…
Amikor Berija elkészítette azt a 457 főt tartalmazó listát, akik a „nép ellenségei”, ezért letartóztatandóak és közülük 346 kivégezendő, Sztálin csupán egy szót írt rá: „за” – ami kb. annyit jelent „támogatom”.
1940. január 17-én ezt a parancsát Sztálin még egyszer levélben is megerősíti és ezzel hivatalosan is megrendeli a tisztogatást.
A bíróság nem sokat várt a vezető személyes parancsának végrehajtásával.
Az egyik halálos ítéletet 1940. január 26-án írták alá, aminek a módja csak a 90-es években derült ki: „lőfegyver általi halál és azonnali végrehajtás„.
73 esztendővel ezelőtt, 1940. január 27-én, egy tarkólövés végzett a korszak egyik legnagyobb zsidó írójával: Iszaak Emmanuilovics Babel-lel. Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Ő volt Újpest város keze, szíve, lelke és életben-tartója – (Életmesék XXII.)
Hol volt, hol nem volt, volt egy kis község, amelyről Fényes Elek 1851-ben így írt:
„Assa-Kürth, tót falu, 250 kath., 181 evang., 58 zsidó lakja. Van kath. és evang. paroch. temploma, synagógája, szőlőhegye, erdeje s termékeny határa.”
Ebben a kis faluban – Assakürtön – született meg 141 esztendővel ezelőtt, 1872. január 27-én, Aschner Ármin kocsmáros és Wertheimer Emma gyermekeként az a kisfiú, aki 40 esztendő múlva világhírű teszi egy Budapest melletti 700 fős nagyközség iparát és sportegyesületét.
Az Egyesült Izzó igazgatójaként, és a wolfram izzó (a Tungsram terméknév és a híres T logó) bevezetőjeként a világ egyik elektronikai metropolisává tette Újpestet.
Az általa támogatott és vezetett Újpesti Torna Egylet Magyarország harmadik legrégebbi, ma is fennálló sportegyesülete.
(Ezen a képzeletbeli dobogón az első helyen az SMAFC, míg a második helyen az NTE 1866 áll.)
Ő volt Aschner Lipót.
Nagyon keveset tudunk róla, mert szerénysége miatt sem az Egyesült Izzó vezérigazgatójaként, sem az UTE elnökeként soha nem adott hosszabb interjút a korabeli lapoknak. Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Az ember, aki a világon a legjobban tudta, mi is kell az embereknek – (Életmesék XX.)
Pontosan 141 esztendeje született meg az a férfi, aki – és itt hadd használjak nagy szavakat, de mégis ki kell mondani – megteremtette Hollywood-ot.
Mit is jelent ez?
A városrészt.
Az egész estés mozit.
A filmsztár-kultuszt.
Ő volt Zukor Adolf.
A ricsei szatócsmester fia.
Aki mindösszesen 4 polgári iskolát (8 általánost) végzett.
Aki már kisgyermekként inasként dolgozott Abaújszántón, és 15 esztendősen árvaságra jutott.
Aki 16 esztendősen – 25 ruhába varrt dollárral – elindult AMERIKÁBA – szerencsét próbálni.
Mi is történt ott, a századfordulón ezekkel a Magyarországról származó zsidó fiatalokkal?
Üzleti és tudományos karrier.
Hírnév és siker.
Pedig csak menekültek voltak. Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Egy kétéves levél – ami ma ismét aktuális
Barátaim tanácsára – most egy kicsit visszavonulok a belső politikától, ennek okait egy már megírt, ám csak a jövő héten publikálandó bejegyzésben írtam le.
Ezt a levelet majd’ 2 esztendővel – még az „emlékezetes” a MAZSIHSZ választások előtt írtam.
Olvassuk hasonló lelkesedéssel, amivel én írtam akkor… Egy kattintás ide a folytatáshoz….
zsidó haikuk
haiku – a szolgaság és a szabadság élménye.
nyilvánosan próbálkozom.
a változtatás jogát fenntartom.
és a bővítés jogát is.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
1944. december 27-én lőtték Dunába a világ egyik igaz emberét – (Életmesék XIX.)
1967-ben – a zuglói nyilasperben – egy gyilkos szájából megdöbbentő történet hangzott el.
1944. december 27-én este történt, hogy a Duna partra, a Fővámház elé kísértek 5 asszonyt és egy fiatalembert. A foglyokat levetkőztették és a Duna partjára állították őket. Mielőtt a sortűz eldördült volna, egy alacsony, fekete hajú 45 esztendős nő a kivégzők felé fordult, a szemükbe nézett, letérdelt, az égre nézett és keresztet vetett.
Majd eldördült a gyilkos sortűz.
Ekkor tűnt el a mélyben az a nő, akit halála után, 62 esztendővel, – tízezres tömeg jelenlétében – avatták boldoggá a Szent István Bazilika előtt.
Pontosan 68 esztendeje ennek a tragédiának…
Egy ilyen történelmi kor, és egy ilyen borzasztó halál kellett ahhoz, hogy István király, Imre herceg, valamint az őt nevelő Gellért püspök szentté avatása után 923 esztendővel valakit ismét boldoggá (vagy szentté) avassanak Magyarországon.
"FELHÍVÁS" – VAGYIS EGY BARÁTI KÉRÉS – EGY SZÜLETENDŐ KÖNYVHÖZ
Kedves Olvasóim!
Egy nagyon jó barátom (dr. Majsai Tamás) évek óta dolgozik a sokáig elhallgatni próbált 1941-es deportálások történetén.
Már rég óta sejtették, de nem oly rég fel is fedezték, hogy a VIII. kerületi Magdolna utcában, merre is volt az a toloncállomás, ahonnan ezeket az embereket elindították a halálba. Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Röviden… 170 (eddig 137) mindennapi kérdés és rabbinikus válasz a kóserságról. (Kóser-élet VI.)
Merre induljak? Mit egyek? Hogyan maradjak törvényeinkhez hű a diaszpórában? — és a kérdések napról-napra gyűlnek és gyűlnek…
Ebben a kis gyűjteményben próbálok választ adni felmerült kérdésekre.
Ez a cikk naponta bővül, mert a kérdések feldolgozásához elég sok idő kell, és ezáltal köszönöm meg annak a néhány embernek, akik segítettek nekem ennek a gyűjteménynek az összehozásában.
Fontos megjegyezni, hogy a válaszok az ortodox döntvényhozók véleményét tükrözik.
Olvassátok szeretettel ezt a gyűjteményt és tanuljátok alázattal a zsidó vallásjogot!
Egy kattintás ide a folytatáshoz….