Mint a legtöbb zsidó szokás, a szakáll növesztése is egy bibliai (tórai) parancsolatra megy vissza:
„Ne nyírjátok kerekre a fejeteken a hajatokat és ne rontsd el szakállad szélét!” (M III. 19:27)
Érdekesség, hogy arra nincs előírás, hogy növesszünk bármilyen hajat, szakállat vagy szőrzetet, ám arra van, hogy mit NE csináljunk vele! Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Kedves Olvasók!
Ez a cikk látszólag egy eléggé bennfentes írás, hiszen napjainkban Magyarországon alig néhány esetben fordul elő a „bászár senitálém min háájim”, azaz, az „akár egy pillanatra is őrizetlen kóser hús” jogesete, amit utána – a vallásjog szerint – valóban ki is dobnak.
Mi történt ezzel a törvénnyel?
És miért is írok erről?
Egyrészt az elmúlt hetekben kétszer is előkerült ez a kérdés a budapesti neológ zsidóságban, és mint a kóserságért felelős rabbi szeretném, hogy egyértelmű legyen a szubjektív (objektív?) véleményem, másrészt (remélem), hogy ennél az „egyszerű” háláhánál jóval többről fog szól ez a cikk: a vallásjog változásáról.
Szigorításokról és enyhítésekről, a mindig mozgó világról és a vallásjog szentségéről, ami nem biztos, hogy érinthetetlenséget jelent.
És persze arról, hogy a háláhá nem egy bináris rendszer, hanem mögötte mindig komplett érvelések és bizonyítások vannak. A háláhában ott az évszázadok közös gondolkodása és rabbik bölcsessége.
Aki pedig csak a zsigeri igenben és nemben gondolkodik, az olyan, mintha bozótvágóval vágná szét a Talmud fóliánsait, annullálva ezzel 2 évezred zsidó gondolkodását. Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Kérdés érkezett hozzám:
„Honnan szerezzek be idén kóser „árává”-t, azaz kóser „szomorúfüzet”?”
A címben szereplő kérdés egy laikusnak teljesen feleslegesnek és okoskodónak tűnhet, hiszen ki eszik szomorúfűzt?
Senki…
Akkor meg miért kell kóser?
Ám egy gyakorló zsidó ember számára a tórai parancsolatok pontos betartása: evidencia. Ennek szerves része a szukoti csokor pontos elkészítése. Ez a micva, a tórai idők óta, azaz 4 évezrede, évről-évre külön fontossággal bír.
Mily érdekes, hogy a zsidó emberek a legkisebb tórai parancsolat (pl. egy levél széle) megértésével is annyit foglalkoznak, mint a legbonyolultabb filozófia tételekkel.
Szukott törvénye rendkívűl bő. Éppen ezért most nem is szeretnék a szukot ünnep minden vallásjogi kérdésében elmerülni, hanem csak az ünnepi csokorral szeretnék foglalkozni. (És azzal is csak oly mélységben, ami a szükséges minimum.)
Miként lehet a különböző vallásokat a mindennapokban is gyakorolni?
Hogyan jelenik meg a hívők, gyakorlók hétköznapjaiban a saját vallásuk?
Sokszor éri a hívő embereket az a vád, hogy csak a templomban hívők igazán. Van persze, akire ez igaz is lehet, és van, akire nem. Ezúttal arra voltunk kíváncsiak, hogy mit tehet, mit tesz egy vallását gyakorló ember a hétköznapokban azért, hogy a vallását a rohanó mindennapokban is megélhesse, gyakorolhassa.
A konkrét kérdésünk így hangzott:
Miként gyakorolható, hogyan jelenik meg az ön vallása a hívők, gyakorlók mindennapjaiban? Egy kattintás ide a folytatáshoz….
A Szombat folyóirat megpróbál(t) indítani egy érdekes sorozatot, amiben rabbik válaszolnak egymás kérdéseire.
Eredeti terveik szerint minden irányzat szerepelt volna a rabbinikus hagyomány responzumait idéző „kérdezz-felelek”-ben, de az ortodox hitközség és az EMIH képviselői nem kívántak élni a párbeszéd lehetőségével, arra hivatkozva, hogy az
– „értelmetlen hitvitához”, illetve
– „vetélkedéshez és személyeskedéshez vezethet”.
Mindenesetre az első kérdést Raj Ferenc rabbi tette fel, és én megválaszoltam:
Kérdés:
Szabad-e rizst, borsót és más hüvelyest enni peszachkor? Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Ki a felelős?
Felelősségre vonható egy drogozó ember más emberek veszélyeztetése miatt?
A magzat is embernek minősül?
Segít egyáltalán a felelősségre vonás?
Vagy más megoldást kell keresni a kérdésben?
Az eddig tisztázatlan körülmények között történt tragikus következményekkel járó, drogfogyasztással összefüggő törökszentmiklósi eset és annak lehetséges következményei kapcsán született meg mostani kérdésünk, magzatvédelemről, felelősségről, felelősségre-vonásról, jogról és morálról.
Magyar György ügyvéd szerint például a kismamák legfeljebb kábítószerrel való visszaélés miatt vonhatóak felelősségre.
A konkrét kérdésünk így hangzott:
Ön szerint a tragikus következményekkel járó esetet követően az anyákat felelősségre kellene vonni a magzat veszélyeztetése miatt? Mit mondana a két, terhesen drogot fogyasztó nőnek? Egy kattintás ide a folytatáshoz….
A zsidó vallásjogban pontos szabályai vannak az ünnepeknek és a hétköznapoknak, az örömnek és így a gyásznak is.
Sőt… Mint gyakorló rabbi (lelkész), két évtizedes szolgálatom alatt megtapasztaltam, hogy amikor az ember leginkább egyedül érzi magát, akkor segíthet legtöbbet a hagyomány többezeréves ereje, a törvényei és a szokásai.
Bölcs emberek (és rabbik) ezrei finomították a háláhát, a vallásjogot.
A zsidó temetést emberivé és különlegessé teszi egyszerű, szerény, ám éppen ezért ünnepélyes mivolta illetve az a tisztelet és alázat, ahogyan a haldoklóval, az elhunyttal, majd a gyászolóval foglalkozik az ősi hagyományok szerint eljáró közösség. Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Játszhatunk-e Istent?
Teremtésnek minősül-e a klónozás?
Etikus-e klónozással feltámasztani kihalt élőlényeket, vagy táplálkozás céljából használni ezt az eljárást?
Kínában hatalmas felháborodást váltott ki, hogy egy hatalmas állatklónozó üzemet építenek azért, hogy még több szarvasmarhát, (verseny)lovat és (rendőr)kutyát tenyésszenek, pontosabban állítsanak elő. Nagyon sok kérdés merül fel a témával kapcsolatban és még közel sem tudjuk, hogy mi lesz ennek a folyamatnak a vége, milyen mederbe terelődik a klónozás.
A konkrét kérdésünk így hangzott:
Mi a véleménye az ön vallásának az állatok klónozásáról? Egy kattintás ide a folytatáshoz….
„Számos véleményt hallottunk már hajléktalanokról, a hozzájuk fűződő viszonyulásokról, intézkedésekről, de vajon kinek a kötelessége segíteni az elesetteket? Ítélkezés helyett, inkább segítséget kellene nyújtanunk? Ki az, akinek támogatnia kell bajba jutott embertárasainkat?
Ezen a héten egy hajléktalan ember megsegítésével kapcsolatos, szívmelengető történet kapcsán kérdeztük a világvallások képviselőit. A kérdésünk így hangzott:
Feladata-e az állampolgároknak foglalkozni a hajléktalanokkal, vagy ez pusztán az állam, esetleg az egyházak dolga lenne?” Egy kattintás ide a folytatáshoz….
„Zuhognak ránk a hírek, sodródunk az eseményekkel, megállni, az információk hátterén elgondolkodni nincs idő. Most mégis megpróbálunk lassítani.
Új sorozatunkban a nagy világvallások képviselőinek fogunk feldobni kérdéseket egy-egy aktuális hír kapcsán. Kíváncsiak vagyunk rá, hogyan látják a világot a 21. század elején a több ezer éves eszmerendszerek.
Tudnak-e valami hasznosat, érdekeset, újat mondani nekünk? Érdekel bárkit a véleményük, egyáltalán érdekel bennünket a sajátunkén kívül más véleménye?”
Első kérdésünk egy tragikus véletlen okozta haláleset kapcsán a következő:
Amikor valaki ártatlanul esik áldozatául egy erőszakos cselekménynek, akkor abban mennyire játszik szerepet a sors, a véletlen, esetleg valami más, külső erő?
A kérdésre 5 lelkész válaszolt.
Az én válaszom itt olvasható: Egy kattintás ide a folytatáshoz….