Kérdés érkezett hozzám:
„Honnan szerezzek be idén kóser „árává”-t, azaz kóser „szomorúfüzet”?”
A címben szereplő kérdés egy laikusnak teljesen feleslegesnek és okoskodónak tűnhet, hiszen ki eszik szomorúfűzt?
Senki…
Akkor meg miért kell kóser?
Ám egy gyakorló zsidó ember számára a tórai parancsolatok pontos betartása: evidencia. Ennek szerves része a szukoti csokor pontos elkészítése. Ez a micva, a tórai idők óta, azaz 4 évezrede, évről-évre külön fontossággal bír.
Mily érdekes, hogy a zsidó emberek a legkisebb tórai parancsolat (pl. egy levél széle) megértésével is annyit foglalkoznak, mint a legbonyolultabb filozófia tételekkel.
Szukott törvénye rendkívűl bő. Éppen ezért most nem is szeretnék a szukot ünnep minden vallásjogi kérdésében elmerülni, hanem csak az ünnepi csokorral szeretnék foglalkozni. (És azzal is csak oly mélységben, ami a szükséges minimum.)
Így írja a Tóra:
„Az első napon is legyen pihenőnap, és a nyolcadik napon is legyen pihenőnap.
Vegyetek magatoknak az első napon
díszfákról való gyümölcsöt (ez az etrog),
pálmaágakat (ez a luláv),
sűrű lombú fa ágait, és (ez a mirtusz)
és folyóparti fűzfagallyakat, (ez az árává)
és örvendezzetek hét napon át Istenetek, az Örökkévaló előtt…”
(Mózes III. 23. fejezet 39-41.)(Ezen a Bar Kohba korából származó – kb. 1900 esztendős – érmén is látható a szukoti 4 növény.)
Azaz, be kell szerezni ezt a négy növényt!
Magyarországon az etrogot, a lulávot és a mirtuszt Izraelből hozatjuk, ám a szomorúfűzet itthon kell megtalálni, leszedni és a csokorhoz fogni.
Milyennek is kell lennie ezeknek az szomorűfűz ágaknak, hogy micvára kóserek legyenek?
A hagyomány szerint ennek a micvának a pontos leírását Mózes személyesen kapta meg a Szináj hegyen – הלכה למשה מסיני.
1)
A hossza legyen legalább 3 tenyérnyi. (SA 650 1-2)
Ez Avráhám Hájim Naeh szerint, aki a mértékek egyik legismertebb szakértője volt, elégséges 24 centiméter, a mindig szigorúbb Házon Is szerint ez 28,8 cm.
A maximális hossza legyen legalább egy arasszal kisebb, mint a luláv gerince.
2)
Elvileg ennek a szomorúfűznek elvileg folyó parton kell nőnie, ám ami máshol nő, az is kóser. (SA 647. 1.)
Vannak akik szigorítanak, ám napjainkban már általánosan elfogadott vélemény, hogy ebben nem szigorítanak (lásd Misna Brura…)
Azaz ha az „árává” megfelel az előírásoknak, akkor nem számít, hogy a fa hol nő.
3)
Mitől kóser (alkalmas) egy szomorúfűz ág erre a micvára?
– a levele cseppformájú és nem köralakú
– a levek széle sima (legfeljebb minimális hiba lehet rajta)
– leveleket tartó ág pirosas. Napjainkban általában ezek az ágak zöldek, ám ha nap éri pirossá válnak. (A törvény: minden ág, ami nem fehér, az kóser)
4)
Levélsűrűség:
Ha ebben a 3 tenyér hosszúságban a levelek többsége leesett vagy leszáradt akkor a fűz nem kóser. (Vigyázni kell, mert amikor belehelyezzük a tartóba, akkor is lehullhatnak a levelek.).
Ha a fűz hosszabb, mint 3 tenyér, ám a többségében hiányzik a levele, nem kóser.
5)
Az ág csúcsa:
Ha az ág csúcsa le van törve: nem kóser. Ám ha csak a levél van eltörve, még ha az a legfelső levél is, akkor még kóser a fűz.
Elegáns dolog olyan fűzfaágat használni, aminek a csúcsán van bimbodzó levél, mert az biztos nem törik el, hiszen még nem fás.
A legfontosabb szabály, hogy az ág teteje ne legyen törött.
a legtökéletesebb szomorúfűz (piros szár, sima szélű levél, bimbódzó levél a tetején):kóser fűzfa 2:
Kóser fűzfa levelének a széle:
Azok a zsidó emberek, akik extra szogorúsággal figyelnek a micvákra, eképpen vizsgálják meg a luláv csúcsát: