Megtérés a gyilkolás gondolatából

Elul zsidó hónapja van. A zsidó közösségek számára ezek a napok – évezredek óta – az isteni találkozás és a megtérés időszakai.

Az elmúlt hetekben ismét fellángolt a vita arról, hogy támogatható, tűrhető vagy tilalmas a rasszista múltú politikusok támogatása. Két hete Tamás Gáspár Miklós ennek a kérdésnek hosszas cikket szentelt a www.merce.hu-n.
Továbbá internetes portálok nyilvánosságra hozták több újságíró náci múltját, akik közül az egyik egy katolikus szellemiségű hírportál főszerkesztője lett, a másik pedig egy ortodox zsidó hírportál állandó külső szerzője.

Az egyik – a keresztény hírportál főszerkesztője – az eset kirobbanása után lemondott a pozíciójáról, míg a másik – a zsidó honlapon publikáló újságíró – nem mondott le, ám egy megbánó és bocsánatkérő cikket jelentetett meg, hogy akkor még fiatal és meggondolatlan volt. 

A fiatalember „megtérése” ellenére a kommentelők nagy része azt kérte számon az újságírótól, hogy miért csak a botrány kirobbanása után jött a megtérése, és miért nem az elmúlt néhány esztendőben tette meg ezt a nagyon fontos lépést, amikor már javában írt cikkeket a zsidó olvasóközönség számára. Tegyük hozzá, tényleg nagyon fiatal volt még, kamaszgyerek náci szimpátiái idején, de azt megelőzően, hogy másokon kéri számon nem eléggé Izrael-párti véleményüket, másokat kever az antiszemitizmus gyanújába, mégis illet volna ezt tisztáznia. Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Emlék-könyv 7. és 8. oldal (1906.11.18. és törvénytelen gyermekek)

„Emlék – könyv” 7. oldal

1906. november 18. Ekkor voltam „-65” éves.
Vasárnap volt és holdújulás.
Beköszöntött kiszlév, azaz a hanuka hónapja.

Aznap 9 gyermek született Budapesten.
Csodálatos neveik voltak az újszülötteknek: Hahn Margit, Goldstein Manó Miklós, Goldstein Adolf (nem testvérek!), Lindner Mihály, Wallerstein Árpád, Rozenfeld László, Kardos Ernő, Preischach Andor és Weisz Béla. Egy kattintás ide a folytatáshoz….

A zsinagógai naptárunk tanító előszavai az elmúlt 3 esztendőben

Néhány esztendeje szokássá vált, hogy a Mazsihisz-Bzsh által kiadott zsinagógai naptárhoz (héberül: luáh) írunk egy rövid előszót, egy kis tanítást, amiben beszélünk a zsidó időről, a történelemről vagy akár magáról a naptárról. Az esztendő múltán ezeket a naptárokat már nem használjuk, így az előszó is elveszik.
Hogy ezek a gondolatok ne vesszenek el, ezért összegyűjtöttem az elmúlt évek előszavait, amelyeket részben Darvas István, részben én írtam.

Olvassátok szeretettel! Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Emlék-könyv 5. és 6. oldal (1971. esztendő és 1939. szeptember)

„Emlék – könyv” 5. oldal

Én 1971-ben születtem.

Amikor megnézzük az ezt az évet jellemző „zsidó számokat”, akkor eszünkbe juthat néhány korábbi írásom, amikor láthattuk, hogy a XX. század elején, néha egy nap alatt több születést jegyeztek be, mint ebben az esztendőben.

Ha 1941-ben, – amikor több, mint 500 gyermeket jegyeztek be a budapesti könyvekbe és több, mint 1000 (!) esküvő volt -, azt mondjuk, hogy 30 esztendő múlva ennek az 5%-a se lesz, biztos bolondnak gondoltak volna. Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Emlék-könyv 3. és 4. oldal (1942. március 15. és 1921. esztendő)

„Emlék – könyv” 3. oldal

1941. június 27-én Magyarország hadüzenetet küldött Szovjetuniónak. Rá másfél hónapra, az 1941. évi XV. tc. (harmadik zsidótörvény) megtiltotta a vegyes házasságokat és a zsidó és nem zsidó közötti nemi kapcsolatot.
Megalázó törvények voltak, és akkor meg csak sejtették, hogy az azt követő évek milyen nehezek lesznek, éppen ezért kiemeltem fontos volt, hogy a pesti neológ zsidó közösség miképpen állt a saját vallásgyakorlásához.

1942-ben, március 15-e, a nemzeti ünnep, egy vasárnapra esett.
Aznap 21 esküvőt tartottak. Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Rabbi, milyen áldást mondjak a Covid oltásra?

Szerte az országban, hetek óta kapják az emberek a koronavírus elleni védőoltást.
Hál’ Istennek!
Minap felhívott valaki, hogy elmondhatja-e (vagy el kell-e neki mondania) a „sehehejánú” áldást, amikor éppen az oltást kapja? Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Rabbi, van-e áldás a szépségre?

A mindennapi tanuláson minap megkérdezték tőlem, vajon nem érzem-e igazságtalannak, hogy Facebook tele van a gyászhírek után odaírt „báruh dáján háemet”, az „igaz bíróra” mondott (szomorú) áldással, ám a világban sokkal több csodás és szép dolog van, mint szomorúság, akkor arra miért nem mondunk ilyen sűrűn áldást?
Lehet mondani áldást ha látunk valami szép dolgot? Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Az emelkedés csodája, azaz merre jár az adónk 1%-a?

Kedves Olvasók,

Nehéz időszakban vagyunk, ám a hagyomány kötelez. 2020. szeptember 9-én ismét megjelentek a kb 99%-os pontosságú adatok, hogy az adófizető polgárok melyik egyházban mennyire bíznak meg, és melyik egyházat támogatják.

Tavaly ujjongtunk, hogy valaminek köszönhetően óriást ugrott minden támogatás.
1) 14.220 ember adta az 1%-át a zsidó közösségeknek, ami 34%-os emelkedés volt 2018-hoz képest.
2) 96.848.947 forintot adtak az 1%-os adományozók a zsidó közösségeknek, ami 39%-os emelkedés 2018-hoz képest.

Mi lesz idén? Lehet-e tovább emelkedni? Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Támuz 17-től áv 9-ig. Összefoglalás a három gyászhét hagyományairól és törvényeiről

A nyárvége mindig szomorú időszak a zsidó hagyományban. A jiddis népnyelvben drájvohennek, azaz „háromhét”-nek nevezik azt az időszakot, ami támuz hónap 17-e és áv hónap 9-e között van. Az időszak klasszikus héber neve: „bén hámecárim”, amely szókapcsolat Jeremiás könyvében fordul elő (1/3): כָּל רוֹדְפֶיהָ הִשִּׂיגוּהָ בֵּין הַמְּצָרִים, azaz „mindenki, aki üldözi őt, utol is éri, szorongatások közepette”.

Miért szomorú ez a három hét?

A próféták leírásai ezekben a nyári napokban, óráról órára erősödött a szorítás és nőtt a fájdalom az ostromlott Izraelben, ám legfőképpen a szent városban. Támuz és áv hónapban törtek be Jeruzsálembe a zsidó népre támadó ellenséges seregek, azaz a zsidó nép dísze, szentsége és fővárosa erőszak áldozatává vált. Egy kattintás ide a folytatáshoz….