Purim, a zsidógyűlölő perzsa főminiszter, Hámán pogromjától való megmenekülésünk napja, posztbiblikus ünnep, amelyről áldott emlékű mestereink úgy döntöttek, hogy ez olyan fontos esemény a zsidó nép történelmében, mintha a Tórában lenne leírva.
A happy end után így írja az Eszter könyve:
„…hogy azokat lakoma és öröm napjaivá tegyék, ajándékküldéssel egyik ember a másiknak, és ajándékokkal a szegényeknek.”
Vagyis már Mordeháj és Eszter rendelete óta kötelességünk, hogy purim napján négy micvát (parancsolatot) megtennünk:
– a Megilát (= történetet) fel kell olvasásni
– „Misté” (= lakomázni)
– „Misloáh mánot” (= sláhmónesz, azaz ételajándékokat kell küldeni)
– „Mátánot láevjonim” (= ajándékokat kell adni a szegényeknek) Egy kattintás ide a folytatáshoz….
A nyárvége mindig szomorú időszak a zsidó hagyományban. A jiddis népnyelvben drájvohennek, azaz „háromhét”-nek nevezik azt az időszakot, ami támuz hónap 17-e és áv hónap 9-e között van. Az időszak klasszikus héber neve: „bén hámecárim”, amely szókapcsolat Jeremiás könyvében fordul elő (1/3): כָּל רוֹדְפֶיהָ הִשִּׂיגוּהָ בֵּין הַמְּצָרִים, azaz „mindenki, aki üldözi őt, utol is éri, szorongatások közepette”.
