Miklós Sándor családja (írta: Gémesi Róbert)
Az alábbiakban dédapám, Miklós (szül. Weisz) Sándor és családja történetét szeretném bemutatni korabeli dokumentumok, fényképek és újságcikkek segítségével. Beszéljenek maguk a tárgyi emlékek:
A Weisz család a XIX. század végén Fóton élt. A fényképen ükszüleim, Weisz Gábor és felesége, Kainer Katalin láthatók. Nyolc gyermekük született, akik közül egyikük, Sándor volt az én dédapám. Egy kattintás ide a folytatáshoz….
10+1 részlet magyar zsidó származású írók és költők tollából…
Ez a válogatás teljesen szubjektív és objektív is egyben… Mert szeretjük őket.
Olvassuk őket szeretettel és alázattal! Egy kattintás ide a folytatáshoz….
A magyar nemesség a történelem során (1848-ig) feudális előjogokkal rendelkező uralkodó osztály volt. A szabadságharcot követően a nemesi rang már inkább társadalmi jelentőséggel bíró, kitüntető örökös cím volt.
A zsidók egyenjogúsításáról (emancipációjáról) szóló törvényt 1867. november 25-én Andrássy Gyula miniszterelnök terjesztette be.
A képviselőház minden vita nélkül, egyhangúlag, a főrendiház pedig 64 szavazattal 4 ellenében fogadta el a törvényjavaslatot. Ezt követően az uralkodó Habsburg ház – elismeréseként – már a magyar zsidók részére is adományozhatott nemesi címet, amennyiben a tudomány, a kultúra, a gazdaság, vagy a politika területén megfelelő érdemeket szerzett.
1867 és 1918 között több mint 280 zsidó vagy zsidó származású családot emeltek a magyar nemesek közé, és ezek között 26 család kapta meg az arisztokratát jelentő báróságot.
A nemesek között közt nagy hírű orvosprofesszor is, volt olyan író-műfordító is, aki nagy közéleti pályafutása elismeréseként került ebbe a magasságába, ám a legtöbbjük olyan ipari, kereskedelmi vagy pénzügyi egyéniség volt, aki tehetségével jelentékenyen hozzájárult hogy a magyar ipar és kereskedelem világszínvonalra emelkedjen.
Az alábbiakban néhányuk életét ismertetem címszavakban:
A „tíz tény” sorozat azért indult el, hogy ismeretet terjesszünk a zsidósággal, a zsidó vallással és Izrael országával kapcsolatban. Sok a tévedés és még több a tévhit. Ezekben a cikkekben ritkán merészkedünk a politika igencsak ingoványos területére, ám most Gémesi Robi barátom valami olyat talált ki, ami erősen politika és talán még kevésbé ismert a közvélemény számára.
A hírekből pontosan tudjuk, hogy az arab-izraeli konfliktusok és háborúk uralták az elmúlt 70 esztendő közel keleti politikáját.
A média előszeretettel cikkezik az arab vezetők hangzatos politikai kinyilatkoztatásairól, vagy a cionizmus általános (azaz káros) hatásáról a világban, ám az olvasók nagy része leragad annál a ténynél, amit mutatni akarnak neki.
Ez a cikk arról szól, hogy a terroristák és hadurak mellett vannak rengetegen, akik a békét szeretnék a két nép között, akiknek az ősatyja egy: Ábrahám, alias Ibrahim. Egy kattintás ide a folytatáshoz….
1783-at írunk.
A „Systematica gentis judaicae regulatio” rendelet, a bányavárosok kivételével megengedte a zsidóknak a városokban való letelepülést és ezzel a zsidóság közgazdasági tevékenysége jelentős mértékben megnövekedett.
Az „iparos zsidók” megélhetése azonban még mindig lehetetlenné volt téve, mert nem lehettek céhek tagjai.
Az 1790. kiadott De Judaeis törvény megerősítette a zsidók ama jogait, amiket II. Józseftől kaptak és ebben az állapotban éltek 1840-ig, de lényegében az elnyomatás nem szűnt meg.
1840-ben újabb törvény intézkedett a zsidók jogállapotának rendezéséről és ez a törvény kimondta azt is, hogy „mesterségeket akár maguk kezükre, akár vallásukbeli legények segítségével szabadon űzhetnek”.
E törvénnyel kezdődik a zsidók polgáriasodásának korszaka, amelyben erőteljes lendülettel igyekszik feljutni arra a színvonalra, amelyen eloszlik minden előítélet. Legalábbis a XIX. században az a hit járta, hogyha értékes tagjává válnak a társadalomnak, azzal felszámolható a zsidókkal szemben érzékelhető előítélet…
Hogy ez mennyire sikerült, a történelem megválaszolta… Egy kattintás ide a folytatáshoz….
1953-ban Izrael Állama megalapította a Jád Vásem (angolul Yad Vashem) emlékközpontot.
1956-tól kezdve évről évre fákat ültetnek a Múzeum kertjében azon személyek tiszteletére, akik a saját életüket kockáztatva zsidó embertársaik életét mentették meg a második világháború alatt.
2013. január 1-ig a Világ Igazainak száma – a Jád Vásem honlap adatai alapján – 24.811, melyből 806 megmentő magyar származású.
„Aki egy életet megment, egy egész világot ment meg.” – Olvassuk a Talmudban.
A holokauszt 70. évfordulója közeledtével a Világ Igazairól is meg kell emlékeznünk, hiszen ők számos Világot mentettek meg.
Ebben az összeállításban röviden szeretném bemutatni néhány ismert és néhány kevésbé ismert embermentő történetét.
(Az ötletben és a munkában külön köszönöm a segítséget Miklós Dórinak!) Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Kedves Olvasók!
A zsidóság központja: Izrael.
Izrael központja Jeruzsálem, az örök főváros.
Ám Jeruzsálem nem csak a szent helyekről ismerszik meg, hanem egyben egy világváros is.
Már megnéztük 10 tény Izraelről kezdő majd haladóbb szinten és a héber nyelvről. Ez alkalommal szeretnék 10 tényt írni Jeruzsálemről, mint városról. Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Az élet minden területén, így a művészet esetében is a Kiegyezés és az 1867. évi emancipáció gyökeres változást hozott: immár izraelitáknak (leánykori nevükön, zsidóknak) is politikailag garantált módon be lehetett jutni az összmagyar képzőművészet porondjára.
A címben jelzett témakör egyáltalán nem szűkös, a témába csak alázattal és nagyfokú precizitással szabadna belevágni.
Korábban vitát váltott ki a zsidó sportolókról szóló cikkel kapcsolatban, hogy mennyi embert hagytam ki a listából, ezért most munkatársammal – Gémesi Robival – szeretnénk elmondani, hogy az alábbi gyűjtés nem követ semmilyen művészetismereti módszertant, semmilyen különleges logikát.
A cél pusztán az, hogy egy-egy ad hoc kiválasztott alkotáson keresztül bemutatásra kerüljön egy töredéke mindannak az értéknek, amelyet az élvonalbeli magyar zsidó művészek a magyar kultúrához hozzátettek. Egy kattintás ide a folytatáshoz….
A sok-sok héber, izraeli és zsidó tény után nézzünk egy kis magyar-zsidó történelmet!
Bármely ország sportolói büszkeséget és önbizalmat adnak annak a nemzetnek, amelyik küldi őket a világversenyekre.
A magyar – zsidó sportolók szereplését mindig megkülönböztetett figyelem kísérte, hiszen ők nem csak a saját nemzetükért hanem sokszor a zsidó vallás elismerésért is küzdöttek. Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Megvallom őszintén, kicsit féltem, amikor belekezdtem a „10 tény” sorozatba, vajon nem lesz-e túlságosan bulvár, vagy akár felszínes. Ám a visszajelzések, a hozzászólások, a „like”-ok, a nézettségek minden várakozást felülmúltak.
Sőt voltak barátaim, akik adtak ötleteket is, vagy akár segítettek az anyaggyűjtésben.
Ezt az postot Gémesi Robi barátom ihlette meg és adott rengeteg segítséget.
Köszönet neki.
Tudom, provokatív lesz ez a kis cikk, ám a források mindenhol megtalálhatóak.
Olvassuk szeretettel és alázattal! Egy kattintás ide a folytatáshoz….