Aki ismer engem, tudja, hogy a kedvenc zsidó tudományágam a „rabbinikus döntvények” elemzése, héberül „sut irodalom”, tudományosan: „responzum”.
Számomra már maga a kérdés elolvasása is nagyon izgalmas dolog, sokszor egy időutazás, majd annak szegmentálása, elemzése és a helyes döntés megtalálása az igazi kihívás.
Ezen a blogfelületen tucatnyi cikket írtam már magam is – ebben a kérdésben.
Az Országos Rabbiképző-Zsidó Egyetemen évek óta tanítom – akár rabbihallgatók, akár „csak” tanárhallgatók számára -, hogy hogyan álljanak hozzá bármilyen felmerült vallásjogi kérdéshez.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Szerte az országban, hetek óta kapják az emberek a koronavírus elleni védőoltást.
A mindennapi tanuláson minap megkérdezték tőlem, vajon nem érzem-e igazságtalannak, hogy Facebook tele van a gyászhírek után odaírt „báruh dáján háemet”, az „igaz bíróra” mondott (szomorú) áldással, ám a világban sokkal több csodás és szép dolog van, mint szomorúság, akkor arra miért nem mondunk ilyen sűrűn áldást?
Amikor egy kollégám tanácsot kért tőlem, és elmesélte az alábbi történetet, akkor nem tudtam, hogy éppen mosolyogjak vagy sírjak.
Az elmúlt napokban komoly és értékes 
