Ez a képet azoknak ajánlom, akik úgysem olvassák el…
Még több mementót talál a „megszállt ország” dokumentumai sorozatomban…
Egy "német megszálló" levele… (1944. március 19. utánról)
49
10+1 zsidó származású magyar író és költő – és 10+1 csodás idézet
10+1 részlet magyar zsidó származású írók és költők tollából…
Ez a válogatás teljesen szubjektív és objektív is egyben… Mert szeretjük őket.
Olvassuk őket szeretettel és alázattal! Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Antiszemitizmus? Vannak pillanatok, amikor már nem lehet csöndben maradni.
Korábban is félve nyúltam a politikához, hiszen egy rabbinak nem biztos, hogy a Tóra tanulására szánt idejét a belpolitikára, idegeskedésre vagy ehhez hasonlókra kell fordítania.
Ám vannak pillanatok, amikor már a Tóra parancsolja, hogy megszólaljunk. Hiszen bárminemű gyűlölet – és legfőképp a zsidógyűlölet – a nép életét, boldogulását és nyugalmát veszélyezteti. Meg kell szólalni, hátha valaki meghallja…
És ha sok hang szól, az talán még messzebbre eljut. Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Miért lettem zsidó? – "…lépek egy nagyot Hasem felé…" – (betéréstörténetek VIII.)
Nem változott semmit sem az utcakép, miután kijöttem Izraelben a mikvéből. Tikkasztó hőség, imitt-amott otthonos szemét, sokféle ember.
Miután felbukkantam a vízből, először semmiféle változást nem éreztem magamon. Víziókat és spirituális revelációkat vártam – de még különösebben feldobott sem voltam. A tanárnőm és a mikvés néni persze mohón várta az áldást – szívből remélem, hogy hatékonyak lesznek. Hiszen áldást tőlem korábban még senki nem kapott – és nem tartom magamat akkora cadikának (jámbor életű asszony – a szerk), hogy erre bármikor is magamtól merészkedjem.
Állítólag nagy ereje azoknak a kívánságoknak, amit egy friss betért mond – nekem azonban nem volt sok lehetőségem a jókívánságokra: sietnem kellett, mert mások is voltak utánam, másrészt pedig a tanárnőmnek is volt egy kora délutáni, meglehetősen fontos megbeszélése. Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Gondolatok és ima a fák újéve, "tu bisvát" apropóján
Svát hónap 15. napja van.
A vízöntő – amikor Ott döntenek az esőről.
Telihold van.
Fény a sötétben.
Ez azt jelenti, hogy a nap és holdraciklusra épülő zsidó naptár szerint – svát hónap 15-e köszönt ránk. A hagyomány ezt a napot tu-bisvát–nak nevez, a Misna „ros hásáná leilánot”-nak, azaz fák újévének.
Fák újéve???
Ez elég pontatlan definíció, hiszen ha a fákat ünnepelnénk, akkor Magyarországon márciusban, Ausztráliában novemberben és Miamiban egész évben ünnepelnének a zsidók.
Nem!
Ez a nap, Izrael fáinak és gyümölcseinek az új éve!
Ekkor kezd Izraelben virágzani a mandulafa. Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Ekkor kezd Izraelben virágzani a mandulafa. Egy kattintás ide a folytatáshoz….
11+1 magyar zsidó, akik hazájukért végzett tevékenységükért nemesi címet kaptak
A magyar nemesség a történelem során (1848-ig) feudális előjogokkal rendelkező uralkodó osztály volt. A szabadságharcot követően a nemesi rang már inkább társadalmi jelentőséggel bíró, kitüntető örökös cím volt.
A zsidók egyenjogúsításáról (emancipációjáról) szóló törvényt 1867. november 25-én Andrássy Gyula miniszterelnök terjesztette be.
A képviselőház minden vita nélkül, egyhangúlag, a főrendiház pedig 64 szavazattal 4 ellenében fogadta el a törvényjavaslatot. Ezt követően az uralkodó Habsburg ház – elismeréseként – már a magyar zsidók részére is adományozhatott nemesi címet, amennyiben a tudomány, a kultúra, a gazdaság, vagy a politika területén megfelelő érdemeket szerzett.
1867 és 1918 között több mint 280 zsidó vagy zsidó származású családot emeltek a magyar nemesek közé, és ezek között 26 család kapta meg az arisztokratát jelentő báróságot.
A nemesek között közt nagy hírű orvosprofesszor is, volt olyan író-műfordító is, aki nagy közéleti pályafutása elismeréseként került ebbe a magasságába, ám a legtöbbjük olyan ipari, kereskedelmi vagy pénzügyi egyéniség volt, aki tehetségével jelentékenyen hozzájárult hogy a magyar ipar és kereskedelem világszínvonalra emelkedjen.
Az alábbiakban néhányuk életét ismertetem címszavakban:
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
10+1 pozitív tény az arab-izraeli belső kapcsolatokról
A „tíz tény” sorozat azért indult el, hogy ismeretet terjesszünk a zsidósággal, a zsidó vallással és Izrael országával kapcsolatban. Sok a tévedés és még több a tévhit. Ezekben a cikkekben ritkán merészkedünk a politika igencsak ingoványos területére, ám most Gémesi Robi barátom valami olyat talált ki, ami erősen politika és talán még kevésbé ismert a közvélemény számára.
A hírekből pontosan tudjuk, hogy az arab-izraeli konfliktusok és háborúk uralták az elmúlt 70 esztendő közel keleti politikáját.
A média előszeretettel cikkezik az arab vezetők hangzatos politikai kinyilatkoztatásairól, vagy a cionizmus általános (azaz káros) hatásáról a világban, ám az olvasók nagy része leragad annál a ténynél, amit mutatni akarnak neki.
Ez a cikk arról szól, hogy a terroristák és hadurak mellett vannak rengetegen, akik a békét szeretnék a két nép között, akiknek az ősatyja egy: Ábrahám, alias Ibrahim. Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Konok Péter jegyzete… cím nélkül —- (ám mindannyian értjük)
Nógrád faluban 1944-ben már csak kevés zsidó élt.
A szőlőket kipusztító nagy filoxérajárvány előtt, a 19. században még többen voltak; vincellérek, borkereskedők többnyire, a régebbi pincéket is ők építtették-vájatták a Várhegy oldalának riolittufájába. Évszázadokon keresztül Nógrádon haladt át a felvidéki bányavárosok felé vezető kereskedelmi út – márpedig kereskedelem mindig volt, még akkor is, amikor az utat őrző nógrádi vár, a végvári rendszer e jeles darabja rendszeresen gazdát cserélt törökök és magyarok között.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
9+2 zsidó iparos, aki tehetségével és adójával támogatta az anyaországot
1783-at írunk.
A „Systematica gentis judaicae regulatio” rendelet, a bányavárosok kivételével megengedte a zsidóknak a városokban való letelepülést és ezzel a zsidóság közgazdasági tevékenysége jelentős mértékben megnövekedett.
Az „iparos zsidók” megélhetése azonban még mindig lehetetlenné volt téve, mert nem lehettek céhek tagjai.
Az 1790. kiadott De Judaeis törvény megerősítette a zsidók ama jogait, amiket II. Józseftől kaptak és ebben az állapotban éltek 1840-ig, de lényegében az elnyomatás nem szűnt meg.
1840-ben újabb törvény intézkedett a zsidók jogállapotának rendezéséről és ez a törvény kimondta azt is, hogy „mesterségeket akár maguk kezükre, akár vallásukbeli legények segítségével szabadon űzhetnek”.
E törvénnyel kezdődik a zsidók polgáriasodásának korszaka, amelyben erőteljes lendülettel igyekszik feljutni arra a színvonalra, amelyen eloszlik minden előítélet. Legalábbis a XIX. században az a hit járta, hogyha értékes tagjává válnak a társadalomnak, azzal felszámolható a zsidókkal szemben érzékelhető előítélet…
Hogy ez mennyire sikerült, a történelem megválaszolta… Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Egy megdöbbentő hír margójára – "A német megszállásra emlékeztet majd az új emlékmű"
Emlékmű épül…
Új emlékmű épül, olvasható a (lapunk alján) Magyar Közlönyben, és adta hírül az MTI.
„Magyarország német megszállásának 70. évfordulójára emlékművet állítanak Budapest belvárosában. Az erről szóló kormányhatározat a Magyar Közlöny keddi számában jelent meg…
Az ugyancsak a keddi Magyar Közlönyben megjelent kormányrendelet értelmében az emlékmű megvalósítását nemzetgazdasági szempontból kiemelt jelentőségű üggyé nyilvánították. „
Ez az emlékmű pontosan illik bele abba a politikai irányvonalba, amivel hazug módon próbálják Magyarországról lemosni a saját megtett bűnét.
Ez az emlékmű ott lesz a szovjet emlékművel szemben, ezzel is egymás mellé állítva a két „megszálló” hatalom azonosságát.
Ez az emlékmű pontosan bizonyítja, hogy a 20. századi történelem meghamisítása a könyvek után már az emlékműveket is elérte. (Egy rezsimváltás után a könyveket le lehet majd cserélni, de a szobrok elmozdítása minden pillanatban egy tüntetés vagy egy mozgalom kirobbantója lehet.) Egy kattintás ide a folytatáshoz….