Ezt a levelet nekünk írták, ám annyira megérintett, hogy megkértem a szerzőt, hadd hozzam nyilvánosságra. Ő – apró változtatásokkal – megengedte. Köszönöm neki.
Kedves Anikó és Zoli!
Először is ne haragudjatok, hogy ilyen sokáig nem írtam nektek. Nem akartam az épp aktuális pillanatnyi hangulat hatása alatt írni, mert egyszerűen nem éreztem volna hitelesnek. Mivel legtöbbször sem a keserű, csalódott pillanatokat sem a hurrá optimista pillanatokat nem éreztem valódinak.
Ez alatt az egy és egynegyed év alatt próbáltunk magunkra koncentrálni, befelé figyelni, hogy elsősorban magunkkal képesek legyünk őszintének lenni. Mindenekelőtt a magunk számára szerettünk volna megfogalmazni az érzéseinket és gondolatainkat mindarról, ami számunkra Izrael, annak érdekében, hogy képesek legyünk megalapozott döntést hozni arról, hogy kell-e ez nekünk vagy sem. És ha igen, akkor meddig.
Leírom nektek, hogy mi történt velünk, hol tartunk most. Aztán írok az érzéseimről, az egésszel kapcsolatban. Egy kattintás ide a folytatáshoz….
