A vallásjog (háláhá), a rabbinikus döntvények, a jogesetek elemzése mindig nehéz helyzet elé állítja azt a rabbit, akihez a kérdést intézik.
Van, aki a szigorúbb út felé küldi a kérdezőt, a másik inkább keres számára egy másik utat, hogy hogyan is tehetné a kérdező számára „könnyebbé” a vallást.
Vagy az is lehetséges, hogy egyszerűen másképpen látják ugyanazt a kérdéskört.
Sok rabbi tart attól az – egyébként szerintem jogos – félelemtől, miszerint, ha valaki csak a tilalmakon keresztül definiálja a zsidóságát, az ünnepeit és a hétköznapjait. Azaz, mert zsidó vagyok, ezért nekem tilos ez, és tilos az.
Ezt az élményt én is megtapasztaltam.
Fájt.
Éppen ezért, amikor a nekem feltett kérdésekre keresem a válaszokat – ahogyan már korábban is írtam – , akkor mindig az vezet, hogy a zsidóság, a sábát, stb. öröm legyen, természetesen a vallásjog szabályait tisztelve és figyelembe véve.
Ezért „nehéz szakma” a válaszoló rabbié, hiszen a kérdező pontosan azért ment a rabbihoz, mert két út közül nem tudja melyiket is válassza… Egy kattintás ide a folytatáshoz…. →