„Emlék – könyv” 5. oldal
Én 1971-ben születtem.
Amikor megnézzük az ezt az évet jellemző „zsidó számokat”, akkor eszünkbe juthat néhány korábbi írásom, amikor láthattuk, hogy a XX. század elején, néha egy nap alatt több születést jegyeztek be, mint ebben az esztendőben.
Ha 1941-ben, – amikor több, mint 500 gyermeket jegyeztek be a budapesti könyvekbe és több, mint 1000 (!) esküvő volt -, azt mondjuk, hogy 30 esztendő múlva ennek az 5%-a se lesz, biztos bolondnak gondoltak volna. Egy kattintás ide a folytatáshoz….
„Emlék – könyv” 3. oldal
A nyárvége mindig szomorú időszak a zsidó hagyományban. A jiddis népnyelvben drájvohennek, azaz „háromhét”-nek nevezik azt az időszakot, ami támuz hónap 17-e és áv hónap 9-e között van. Az időszak klasszikus héber neve: „bén hámecárim”, amely szókapcsolat Jeremiás könyvében fordul elő (1/3): כָּל רוֹדְפֶיהָ הִשִּׂיגוּהָ בֵּין הַמְּצָרִים, azaz „mindenki, aki üldözi őt, utol is éri, szorongatások közepette”.
Helló Világ!!!
Kaptunk egy levelet, egy igen elgondolkodtató és sok-sok problémát felhozó levelet. Ezt a levelet egy magyar ember írta a zsidó közösségnek, pontosabban a Mazsihisz rabbiságának címezve.
Egyik legősibb zsidó hagyomány a nevek körforgása. Az elhunyt családtagok nevét adják az újszülötteknek, hogy a „egy név se vesszen el”.