A konkrét kérdésünk így hangzott:
Törvényszerű, hogy a halálos ágyunkon, olyan dolgokon bánkódjunk, amiket máshogy kellett volna csinálnunk? Mit tegyünk annak érdekében, hogy halálunkkor elégedetten távozhassunk?
Először is szeretnék mindenkinek köszönetet mondani, aki bármilyen fórumon is együttérzésüket fejezték ki e kínos üggyel kapcsolatban, jól esett.
Miről is van szó?
Röviden annyi történt, hogy 2013. október 23-án délután saját biciklimmel zebránál álltam a hetedik kerületben zöld lámpára várva, mire oldalról egy szintén zebrán álló járókelő (aki nem mellesleg megítélésem szerint a Jobbik gyűlésről jött elfele) zsidózni kezdett, s mivel olyan két másodpercen belül nem reagáltam (nem is állt szándékomban), arcon köpött úgy, hogy a szemüvegemről is csak nehezen tudtam letörölni nyálát. Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Tikkun HáKláli – Az általános megváltás
A „Tikkun Hákláli” kifejezésnek többféle magyar fordítást képzelhetünk el: általános kijavítás, teljes jóvátétel, minden bűn orvoslása, stb… mégis mi megmaradnánk az eredeti héber kifejezésnél.
A Tikkun Hákláli valójában Dávid király tíz zsoltárából álló csomag, melynek elmondása minden bűnre megbánást hoz.
A Tikkun Hákláli a breszlovi Rabbi Náchmán újítása a HáKádos Báruch Hu [1] szolgálatára. Segít az általános spirituális gyógyításban, bűneink negatív következményeinek helyrehozatalában, belső lelki tisztaságot, örömöt és egyéb pozitív hatást gyakorol testünkre, lelkünkre egyaránt. Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Mélységből a magasságba
Áv hónapban szomorúbb a zsidó lélek, bár tudjuk, hogy mind az egyén, ám minden nép életében vannak mélypontok, de ez nem vigasztal bennünket.
A zsidóság történelmének és sorsának (talán) legmélyebb pontja a Jeruzsálemi Szentély felégetése, majd a zsidó nép száműzetése a Szentföldről.
Ez a pillanat volt, amikor a zsidó népet két évezredre hazátlanná tették. Egy kattintás ide a folytatáshoz….
A rabbik (és a papok is) éjjel-nappal a bűnről, a megtérésről és mindenféle ehhez hasonló dolgokról beszélnek…
A hallgató meg egyre kényelmetlenebbül érzi magát a bőrében.
Oh my God…
Erről az érzésről szeretnék most írni.
Miért is?
Mert sokan félreértik a bűn fogalmát és azt hiszik, hogy aki bűnt követ el, az „rossz ember”.
Van egy jó hírem! Nem!
A zsidó filozófiában a „bűn” egy helyrehozható történés. Egy hiba, amit figyelmetlenségből, koncentráció-, vagy készséghiány miatt elkövettünk. És ettől még nincs semmi baj velünk… Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Általában nem akarok innen huzamosabban elmenni.
Szeretném olykor fölkeresni családomat, hozzájuk látogatóba mennem azonban szinte lehetetlen, bármennyire is türelmesek, jöttöm is, távozásom is magyarázatra szorulna.
Volt munkatársaim, barátaim pedig előbb-utóbb olyan kérdésekkel hozakodnának elő, melyekre nem tudnék elfogadhatóan válaszolni.
Legalábbis röviden nem tudnék, hosszan pedig nem akarnék. Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Édesanyám 1945 márciusában született meg…
Akkor még megszületni is nagyon nehéz volt…
Édesapját személyesen sohasem látta meg, sőt még magzatként sem hallhatta a hangját, a meséit, nem érezhette a kezét valahol az anyahason megpihenni…
Egy zsoldkönyv maradt meg belőle, meg egy ceruzával írt levél.
Édesanyám szobájában függ egy esküvői kép.
Nagymamám és a nagypapám közösen vannak lefényképezve.
Biener Zoltán és Gärtner Margit – állnak egymás mellett.
1943-at írunk…
Egy kattintás ide a folytatáshoz….