Az első két rész után egy barátom felhívott, hogy miért is hívom „hős”-nek, egy agresszor ország (Magyarország) támadó katonáját, aki éppen a határon túl harcol (pl. Olasz fronton). A válasz ennél sokkal bonyolultabb, minthogy igen vagy nem, a forrongó Európai légkörbe elég volt bedobni egy gyufaszálat, és az egész hordó felrobbant.
1)
Sokáig lehet elemezni Ferenc József híres, „Népeimhez!” című levelét. Majd visszaemlékezésében gróf Károlyi Mihály így írja emlékirataiban: „1916 végén, amikor a harctereken a legjobban álltunk, sem Tisza Istvánnak, sem Magyarországnak nem voltak hódító szándékai.”
2)
Ki a hős? Per defitionem:
A hős szó leggyakoribb jelentése olyan férfi vagy nő, aki (…) egy népcsoport, kultúra rendkívüli, önfeláldozó tettet végrehajtó híres személyisége.
Olyan valaki, aki egy átlagos személynél lényegesen kiválóbb jellem vagy rendkívüliek a tulajdonságai, és ezek az adottságok képessé teszik arra, hogy azokat a különleges tetteket véghez tudja vinni (hősies cselekedetek), amelyekről híressé válik.
Ezek a képességek nemcsak testi, fizikai jellegűek, hanem lelki, szellemi erők is. A hős általában megfelel az adott kultúrában jónak és nemesnek tekintett dolgok definíciójának. Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Az I. világháború zsidó hősei — történeteink és emlékeink — III. rész. (15-21)
3
