Február 29-én megszületni…
Ez micsoda pech…
4 évenként van az embernek születésnapja.
Ezen még sokat lehetne viccelődni, ám amikor Markstein Józsefre emlékezünk, aki – ha még élne – ebben az esztendőben lehetne 103 éves, és akkor még mindig 17 év hiányozna a mózesi 120-hoz. Ám Alfonzó ember volt. Nagyon is…
És már 27 esztendeje halott.
A naptár furcsasága miatt 75 életéve alatt mindösszesen 18 igazi születésnapot tudott megünnepelni, és ez rá is nyomta a bélyegét az életére. Pozitívan.
Hiszen vitalitásán, fiatalosságán, testi és lelki erején az idő soha nem fogott.
Ő „18 éves” volt halálakor is. Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Mementó egy fájdalmas évfordulóról.
Ez a történet, röviden bemutatja a huszadik századi zsidó sors minden fájdalmát.
Emlékezzünk azokra a zsidó menekülőkre, akik 1939-től 1942. február 24-ig több, mint 12.000-en voltak.
Menekültek gyalogosan, lovon és az utolsó kilométereket hajón – leginkább a török felségvizeken keresztül – Európából, az Ígéret Földje irányába.
Féltek, menekültek, reménykedtek.
Elindultak.
Sokszor bérelt roncs-hajókon.
Az egyik ilyen hajót Strumának hívták.
(A fénykép az egyetlen megmaradt emlék erről a hajóról, amit 1942-ben Isztambulban fényképeztek.)
Felségjele panamai volt, kapitánya bolgár, utasai román zsidók, akikért horribilis összeget fizetett ki a Bétár és az Irgun nevű cionista szervezet a román hatalomnak, hogy elengedje őket.
769 utas, közöttük 111 gyermek remélte a szentföldi életet. Egy kattintás ide a folytatáshoz….
A BZSH előljáróságról való lemondásom valós oka – azaz remegve Isten előtt…
Kedves Olvasók!
A MAZSIHISZ honlapján megjelent egy cikk, ami elég furcsa (hamis) módon állítja be a lemondásom okait… sőt magát a tényt is az igénytelen hatásvadász a „vs” azaz „versus”, jelzi, aminek jelentése: „ellen”.
Kikérem magamnak, hogy Lágymányos esetleg Csepel ellen lenne…
Aki ezt leírta (névtelen hős), az a belső megosztás harcosa, a honi zsidóság ellensége.
Remélem senki sem olyan naiv, hogy azt gondolja, hogy a csepeli projekt miatt mondok le.
Heisler – a hozzászólásában – pontosan leírta az egyik olvasatot. Akkor én most leírom a másikat.
Ám mindenek előtt:
1)
Véleményem szerint a BTK-ba ütközik, hogy egy „valóban” nekem címzett és pénteken délután 16:42-kor elküldött magánlevelet szombat este – a beleegyezésem nélkül – lehozni az Interneten, amiben ráadásul személyes dolgok is találhatóak.
2)
Etikátlan dolog nem megadni az esetleges viszontválasz lehetőségét.
—————-
Ám akkor most nézzük meg a lemondás valós okát! Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Védett: Az okosok gyülekezetének remegése I.
Az elmúlt húsz esztendő legpofátlanabb utcaátnevezése, ami egyben a demokrácia arculcsapása.
A hír:
2013. február 13-án Kunhegyesen, – egy fideszes polgármester által vezetett önkormányzat – a Bajcsy-Zsilinszky Endre utcát Wass Albert utcára nevezte át.
Az üzenet:
Magyarországon 2013-ban a kormánypárt egy kivégzett antifasiszta (bár korábban fajvédő) ellenálló helyett egy háborús bűnök miatt halálra ítélt katonatisztről nevezett el egy utcát.
Szubjektív megjegyzés:
Ez az átnevezés az érzéketlenség és a pofátlanság netovábbja…
Szimbolikus és gyakorlati arculcsapása a demokráciának és az antifasizmusnak.
Válassz!
A tudós, aki átadta a pokol kulcsát az emberiségnek – (Életmesék XXVI.)
47 esztendeje, 1967 február 18-án elhunyt egy kutató.
Sokat gondolkodtam azon, hogy ide most mit is írjak…
Ha felületes lennék, akkor azt is írhatnám, hogy 3 nap alatt 150.000 embert halt meg miatta, de persze minden felületesség és általánosítás végzetes következményekkel járhat, ezért inkább azt írnám, hogy:
Háborús idők voltak.
Mindenki túlélni akart.
Mindenki fejlesztette a védelmét és ezzel párhuzamosan a fegyverzetét.
Aki gyorsabb volt, az lőtt előbb.
Aki előbb lőtt, az maradt életben.
Aki életben marad, attól a másiknak félnie kell.
És ha még akkor sem fél eléggé, akkor rá kell ijeszteni.
Ez az írás a kutatás vezetőjéről szól, aki a 20. század talán legmegosztóbb tudósa volt.
És talán a legzseniálisabb:
Julius Robert Oppenheimer.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Mázl tov Madrid! — Mikroblog VI.
Tudtad?
1917. február 16-án nyitották meg Madridban a Bét Jákov zsinagógát?
Ez volt az első zsinagóga-átadás Madridban 1492, a spanyol kiűzetés óta…
425 évet kellett várni erre a pillanatra.
És végül egy csodás dal Barcelonáról!
Mázl tov!
Sok boldogságot Spanyolország, Szfárád zsidóságának!
Raj Tamás – A modern rabbi, aki nagyon hitt a szép világban. – (Életmesék XXV.)
1940, február 9-én (5700. svát hónap 30-án, azaz „ros hódes ádár”-kor) született és rá 70 esztendőre 2010. március 8-án (5770. ádár 22-én) hunyt el rabbim és mesterem (morénu verábbénu), Raj Tamás.
Amikor Tamásról megemlékezem, akkor inkább szubjektív módon kettőnk kapcsolatáról szeretnék mesélni, így örökítve meg ennek a fantasztikus embernek az emlékét, aki nemcsak nekem adott rengeteg élményt, tudást és zsidóságot, hanem annak a generációnak, amelyik a 80-as évek végén, a 90-es évek évek elején találta meg a saját zsidó öntudatát.
Lehet, hogy ezt a monológot néhányan önzésnek fogják gondolni, ám éppen az ellentettjének szánom.
Tamás abban hitt, hogy a szellem és a tanítás, tovább él az emberekben, ahogy a talmudi legenda tanítja, a Tóra szent tekercseit akár el is lehet égetni, de a betűk mindig tovaszállnak, és.egyre több és több ember látja meg azokat.
Legyünk akár mindannyian apró kis szélfújás, akik továbbviszünk egy-egy betűt. És a világ csak ezen áll – mondja egy másik talmudi legenda – a betűket tanuló kisgyermekek lélegzetvételén.
Ő biztos ezt akarná…
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Még sok boldog születésnapot Szepesi Györgynek! – Bisz 120! – (Életmesék XXIV.)
Szepesi egyszer ott volt a Bét Sálom zsinagógában. Beszélgettem vele pár szót. Boldog voltam.
Elmesélte, hogy a bár micvája az újpesti zsinagógában volt, ám ő a felkészülés helyett mindig valami mást csinált, ezért dr. Friedmann Dénes, a fiatal újpesti főrabbi végső elkeseredésében leírta neki magyar betűkkel az egész prófétai részt és odarakta a héber szöveg mellé/alá.
Így – a nagy napon, a népes vendégsereg előtt – az ifjú Friedländer Gyurika hibátlanul olvasta fel a háftárát.
Ki is gondolta volna, hogy ez a kisgyerek majd 20 év múlva kitalál egy szót, ami talán az egyik legismertebb szava lesz a magyar nyelvnek: ARANYCSAPAT. Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Heisler András: A BZSH jövője
Heisler András:
A BZSH jövője
(Heisler András a Bét Sálom közösség küldötte a BZSH és a MAZSIHISZ közgyűlésében)
Jelen sorok írója a Budapesti Zsidó Hitközség (BZSH) december 20-i elnökválasztó közgyűlésén felvázolta hogyan látja a BZSH helyzetét és milyennek szeretné látni jövőjét. Többek biztatására, jelen publicisztikában adja közre gondolatait – az Új Életen keresztül (talán) célzottan a szélesebb zsidó közélet felé. A leírtak bizonyára nem hibátlanok, de mindenképpen a segítő szándék szülöttjei. Elsősorban gondolatébresztőnek készült – a budapesti és vidéki zsidóság valódi közösséggé szervezésének reményében. Ezért akiben gondolatot ébreszt, induljon ki abból, amiből a cikk írója: a budapesti zsidóságnak lépést kell tartania az őt körülvevő gyorsan változó világgal. A szerző a cikket vitaindítónak szánja, ezért írásában található sarkos megfogalmazások szándékosak. Egy kattintás ide a folytatáshoz….