A 21. század rohanó világában divatos dolog röviden összefoglalni a sokszor végtelen hosszú témákat.
Ebben a kis cikkben megpróbálok 10 olyan tényt leírni, ami a zsidóság alapja, remélvén, hogy sok embernek tudok olyan alapot nyújtani, ami arra serkenti, hogy tovább olvasson.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
A 21. század rohanó világában divatos dolog röviden összefoglalni a sokszor végtelen hosszú témákat.
Ebben a kis cikkben megpróbálok 10 olyan tényt leírni, ami a zsidóság alapja, remélvén, hogy sok embernek tudok olyan alapot nyújtani, ami arra serkenti, hogy tovább olvasson. Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Esztendők óta van a Bét Sálom zsinagógának elektronikus hírlevele. Ebben a heti levélkében a programok leírása mellett próbálok egy rövid tanítást is adni. Megpróbálom néhány mondatban összefoglalni, hogy mit is jelenthet – egy szubjektív olvasó számára – az adott heti tórai olvasmány, a hetiszakasz.
Ebben a blogbejegyzésben összegyűjtöm a levélben kiküldött gondolatokat.
A bejegyzés hétről hétre bővül.
Olvassuk szeretettel! Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Egy blogon találtam ezt a fényképet és a leírásból kiderül, mi is történt…
Ez két sírkő 1888-ból.
Egy katolikus nemes hölgyé és egy nem katolikus katonáé.
Szintén olvashatjuk, hogy a 19. századi Hollandiában, a társadalmi berendezkedés miatt – ezen két embernek szigorú tilalom alá esett a közös temetőben való eltemetkezés.
A szerelmes pár – akkor és ott – ezt így oldotta meg.
Számomra ez a kép manapság igen sok vallási és még több emberi kérdést vet fel…
Erről egyszer már írtam.., amiből fegyelmi ügyem is lett…
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Először is szeretnék mindenkinek köszönetet mondani, aki bármilyen fórumon is együttérzésüket fejezték ki e kínos üggyel kapcsolatban, jól esett.
Miről is van szó?
Röviden annyi történt, hogy 2013. október 23-án délután saját biciklimmel zebránál álltam a hetedik kerületben zöld lámpára várva, mire oldalról egy szintén zebrán álló járókelő (aki nem mellesleg megítélésem szerint a Jobbik gyűlésről jött elfele) zsidózni kezdett, s mivel olyan két másodpercen belül nem reagáltam (nem is állt szándékomban), arcon köpött úgy, hogy a szemüvegemről is csak nehezen tudtam letörölni nyálát. Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Az utóbbi időben sokat beszélünk a „gesztusokról” és a különböző kormányzati támogatásokhoz való hozzáállásról… (Józsefvárosi pályaudvar, stb)
Sőt… elmúlt hónapokban több „történés” is borzolta a kedélyeket…
Ám a mai napon, ez az eset egy picit megbillentette a lelki nyugalmamat…
Nézzük meg fél esztendő két józsefvárosi eseményét – egymás mellett! Egy kattintás ide a folytatáshoz….
1983.
Ezen a képen egy 9 éves kislány, Neshama megpuszilja az édesapját, Slomo Carlebach rabbit…
Az én kisebbik lányom héber neve szintén Neshama lett… Ennek a rabbinak tiszteletére…
1994. október 20-án, a teremtés 5755. évében, a „keserű” márhesván hónap 15. napján felszállt egy repülő, amin ott ült a korszak egyik legnevesebb és legnépszerűbb rabbija: Slomo Carlebach.
A repülő Kanadába tartott.
A rabbi rosszul lett a repülés alatt és ott a levegőben meg is halt.
Mintha az egyik leghíresebb dala kelt volna életre…
„Oh, Örökkévaló, vigyél engem magasabbra, magasabbra és magasabbra…”
http://www.youtube.com/watch?v=pgkz6wbCcFo
Másnap Izrael főrabbija, Meir Lau temette el Jeruzsálemben.
Temetésén a hívei szinte eksztatikus állapotban énekelték az általa ismertté tett dalokat és imákat, majd végül közösen énekelték az egyik leghíresebb dallamát:
Hászdé Hásem lo támnu – azaz „Az Örökkévaló kegyelem nem fogy el, nem lett vége az Ő irgalmának.” (Jeremiás siralmai 3.22) Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Én – Radnóti Zoltán rabbi – már aláírtam a petíciót…
Miért?
Rabbiként. Mert a hajléktalanságnak és magának a hajléktalanoknak büntethetősége ellentmond minden ó- és újszövetségi alapelvnek. (lásd a cikk végén)
Emberként. Mert a „homo sapiens”-ek, azaz mi, az értelmes emberek – többek között – abban is különbözünk a körülöttünk lévő állat és növényvilágtól, hogy átérezzük a másik ember érzéseit, mi is rezdülünk az ő rezdüléseire, és nekünk is fáj az ő fájdalma.
Akár a barátom, akár ismeretlen ember is lett légyen ő.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Amikor tavaly megírtam a cikkemet az 1%-ról, az egyik olvasó így kommentálta az elemzésemet: (a helyesírás a telefon miatt ilyen)
„Egy dolog azert elkepeszto: Magyarorszagon egyaltalan semmilyen formaban nem szokas adakozni. Elkeserito teny ez. Hiszen itt nem arrol van szo, hogy valaki a vagyonabol aldozzon nemes celra, hanem olyan 1%-rol, amit igy is ugy is kifizet, csak eldontheti, hogy az allamnak adja e vagy sem. Arra sem veszik az emberek a faradsagot, hogy azt a masfel percet raszanjak, hogy kitoltsek azt a nyomorult cetlit vagy beirjak a negy szamjegyet. Az pedig, hogy zsido emberek kozt ilyen alacsony az arany, kulon elkeserito, mert az adakozas egy klasszikus zsido ereny, mondhatni mi tanitottuk a vilagnak az adakozas es az irgalmassag fogalmat! Ezert kulonosen szegyenteljes, hogy alig 8e adott akarmennyit is akarmelyik egyhaznak/hitkozsegnek. 
Kemény szavak… És igazak…
Éppen ezért írom meg évről-évre az adatokat, hogy önmagunkkal szembesüljünk. Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Nagyon izgultam mi is lesz az „eredmény”, azaz mit hoz a 2012-es esztendő az 1%-ok területén…
Hiszen,
ez volt a kistafírungolt zsidó irányzatok első „megmérettetése”.
Ez volt a sokmilliós kampányok „harca”.
És ne feledjük, ez egy zsidó berkeken belüli politikai „összecsapás” is volt…
És mit, hogyan érzékelt és fogadott a közvélemény?
„Szegedi Csanád befogadása ügy” kontra „MAZSIHISZ temetőbotrány és ügyvédbotrány„…
melyik ártott jobban, ha egyáltalán ártott?
És persze még rengeteg dologról, többek között arról is szólt, mit jelentenek a sokat vizsgált (és kritizált) számok…
(a image-képek 2013. szeptember 17-én 19.40-kor, a cikk írásakor készültek)
MAZSIHISZ 11.466 like – 1948 beszél róla Egy kattintás ide a folytatáshoz….