A zsidó hagyomány – hasonlóan az ünnepekhez – pontosan definiálja a gyásztörvényeket is.
A temetés előtti időszakot (aninut), a hétnapos gyászt (sivá), a harmincnaposat (slosim) és az egyéveset.
Általános elv, hogy egy tórai ünnep (szombat, ros hásáná, jom kipur, pészáh, sávuot, szukot) felfüggeszti a gyászt arra a napra, ám mi a teendő a posztbiblikus ünnepeken, azaz purimkor és hanukakor? Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Átnevezhetik a Szegedi Tudományegyetem Ságvári Endréről elnevezett gyakorló gimnáziumát. A lépés ellen az intézmény egyik tanára, Barok István formált véleményt saját Facebook-oldalán. Az írást változtatás nélkül közöljük:
Iskolánk névadójának élete és főleg halála a mai napig megosztja a közvéleményt, s most jött el az ideje a Hatalom részéről, hogy leszámoljon Ságvárival „Vae victis” (Jaj a legyőzötteknek) jeligére, ha már a „Divide et impera” alkalmazásával teljesen kettéosztották az országot, vagy a mai közbeszédben egyre inkább használt, Nemzetet. Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Elhangzott a Bét Sálom zsinagóga péntek esti gyerekfoglalkozásán…
Réges-régen, még valahol a Vörös-tengertől nem messze élt egy kisfiú és egy kislány. Az oázist, ahol laktak Élim-nek hívták.
Az oázis egy olyan kis sivatagi település, ahol víz van, fák, és megpihenhet a vándor hosszú, fáradságos útja során. A szüleik nagy szeretettel fogadták az arra járó idegeneket, akik megszomjaztak a száraz, forró vidéken. Élimben volt tizenkét vízforrás és hetven pálmafa, amit nagy becsben tartottak. A vízforrásokat rendszeresen megtisztították. Az állatoknak külön itatójuk volt az emberektől, hogy ne piszkítsák be a vizet. A fákat pedig ápolták és öntözték, ha kellett.
A kislány, akit Debórának hívtak, különösen szeretett egy fát, ami alatt gyakran üldögélt, ha éppen volt ideje a sürgős teendők között. Ugyanis akkoriban már gyakran jártak arra karavánok, mert elterjedt a kereskedők között, hogy a Vörös-tenger és Izrael között, hogy Élim a legkellemesebb, legfrissítőbb pihenőhely. Sok volt a vendéglátók dolga, de ők nem panaszkodtak, mert tudták: áldásos időket élnek. A szomszéd oázist Mátok-nak hívták, ahonnan a fűszereket hozták a kereskedőknek Élimbe. Egy ilyen fűszerkereskedő fia volt Benjámin. Egy kattintás ide a folytatáshoz….
2015. február 6. —- 5775. svát hónap 17. – Radnóti Zoltán
יְהוּדָה, אַתָּה יוֹדוּךָ אַחֶיךָ
Jehuda, neked hálálkodnak a testvéreid.
Izrael, a zsidó nép ősatyja, ezekkel a szavakkal áldja meg kedvenc fiát, Jehudát.
Az életrajz szavai szárazak, ám tükröződik benne a világtörténelem leghosszabb százada a XX. század.
1922-ben rabbi-unokaként Veszprémben megszületni – kivételes kegy volt.
Héber nevet kapott: Jehuda ben Smuel.
יְהוּדָה, אַתָּה יוֹדוּךָ אַחֶיךָ
Jehuda, neked hálálkodnak a testvéreid.
Édesanyja tanítónő volt, ám fia születése után 1 esztendővel elhunyt.
Jogász édesapja nem nősült újra, hanem apósával, Dr. Hoffer Ármin, veszprémi rabbival és hitvesével közösen nevelték a kisgyermeket.
Talmudtudós édesapját professzornak hívják a budapesti Országos Rabbiképző Intézetbe. Ekkor még nem tudta, hogy ez a meghívás az életet jelentette számára.
Ekkor került a fővárosba Schweitzer József.
Elsős elemista volt. Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Önmagunkról olvasni és gondolkodni felkavaró és megnyugtató. Mindig megérint…
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Mottó: „cedek cedek tirdof” (MV. 16/20)
A 80-as évek végén, a 90-es évek elején volt egy zsidó társaság.
Róna Aser, Haraszti Sanyi, Megyeri Andris, Orbán Iván, Szalai Kálmán, Lukács Gábor, Lózsy Tamás, Hirschberg Andris, Popovics Áron, és az azóta ortodox rabbivá avatott Rácz Andris. És még biztos néhányan, akikre nem emlékszem.
Közösen jártunk a Dessewffy utcai ortodox zsinagógába imádkozni, majd a Hannába vacsorázni.
Hallgattuk Herzog Lacit és Alex Lavont, tanultunk tőlük. Viccelődtünk Klein Gabival, Princz bácsival és Rosenberg Gyurival, segítettünk Róna Imrének és Helfer bácsinak.
Messziről csodáltuk Fixler bácsit, az elnököt, Weisz bácsit a sahtert, Mózes bácsit és Krausz bácsit, akik olyan csöndesek és jámborak voltak, mint senki más.
Piroska néni legendás ortodox óvodája fogalom volt a zsidó közösségben.
A budapesti ortodoxia idén 145 esztendős…
Ízlelgetem a szavakat és a számot…
Tiszteletreméltó mindkettő.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Sokszor nehéz megérteni az életet – felfogni a felfoghatatlant.
Ilyenkor szoktunk mesélni…
A talmudi korban, midrásoknak hívták ezeket a meséket.
Azóta eltel majd’ 2000 esztendő, és mind a zsidó hagyomány, mind midrások tovább élnek.
Sőt, napról-napra bővülnek, mert továbbmeséljük őket gyermekeinknek!
Február elseje van.
2003-ban, ezen a napon befejeződött valami, ám el is kezdődött.
Akkor kezdjük el a mesét!
Hol volt, hol nem volt…
Nem is olyan régen és nem is olyan messze történt az a történet, amiről most szólni szeretnék nektek, ám mégis sokkal korábban kezdődött el.
Számunkra fontos minden pillanat. Elejétől a végéig. Ez a mi mesénk. Egy kattintás ide a folytatáshoz….
2015 tavasza van, a hitközségi választások éve. Erről szeretnék írni.
Februárban és márciusban delegálják a körzetek (már aki) a küldötteiket a BZSH, majd onnan tovább a MAZSIHISZ közgyűlésébe.
Évtizedeken keresztül érinthetetlen társaság volt ez a két közgyűlés.
Ám….
2014-ben leomlott egy fal a zsidó belpolitikában.
A civil zsidó média szerepet kért és szerepet is kapott a BZSH illetve a MAZSIHSZ életének befolyásolásában.
Bátran kijelenthetjük, hogy példátlan volt az a civil-kampány, ami egy zsinagógai küldött majd egy hitközségi (BZSH) közgyűlés által megválasztott zsidó vezető – Schwezoff Dávid – személyét érintette.
Ennek a kampánynak egyik része volt, a BZSH közgyűlésén szavazó zsinagógai küldöttek többsége által nem ismert „színes” múltjának felderítése és publikálása, ám ezzel párhuzamosan, sőt akár jóval erősebben, jelent meg a zavaros jelenkori munkájának és kapkodó döntéseinek konstruktív kritikája, ellentmondásainak kihangsúlyozása, illetve megbízhatóságának megkérdőjelezése, ebbe beleértve a lehallgatások és kiszivárogtatások miatti erkölcsi felelőssége.
A civil zsidó média hatalma először ingatta meg a BZSH küldöttgyűlésének hatalmát és támadhatatlanságába vetett hitét (reményét?).
Bátran feltehetjük a kérdést: jó-e a civil média ilyen irányú lelkesedése, vagy sem!? Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Ezt a levelet nekünk írták, ám annyira megérintett, hogy megkértem a szerzőt, hadd hozzam nyilvánosságra. Ő – apró változtatásokkal – megengedte. Köszönöm neki.
Kedves Anikó és Zoli!
Először is ne haragudjatok, hogy ilyen sokáig nem írtam nektek. Nem akartam az épp aktuális pillanatnyi hangulat hatása alatt írni, mert egyszerűen nem éreztem volna hitelesnek. Mivel legtöbbször sem a keserű, csalódott pillanatokat sem a hurrá optimista pillanatokat nem éreztem valódinak.
Ez alatt az egy és egynegyed év alatt próbáltunk magunkra koncentrálni, befelé figyelni, hogy elsősorban magunkkal képesek legyünk őszintének lenni. Mindenekelőtt a magunk számára szerettünk volna megfogalmazni az érzéseinket és gondolatainkat mindarról, ami számunkra Izrael, annak érdekében, hogy képesek legyünk megalapozott döntést hozni arról, hogy kell-e ez nekünk vagy sem. És ha igen, akkor meddig.
Leírom nektek, hogy mi történt velünk, hol tartunk most. Aztán írok az érzéseimről, az egésszel kapcsolatban. Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Az első két rész után egy barátom felhívott, hogy miért is hívom „hős”-nek, egy agresszor ország (Magyarország) támadó katonáját, aki éppen a határon túl harcol (pl. Olasz fronton). A válasz ennél sokkal bonyolultabb, minthogy igen vagy nem, a forrongó Európai légkörbe elég volt bedobni egy gyufaszálat, és az egész hordó felrobbant.
1)
Sokáig lehet elemezni Ferenc József híres, „Népeimhez!” című levelét. Majd visszaemlékezésében gróf Károlyi Mihály így írja emlékirataiban: „1916 végén, amikor a harctereken a legjobban álltunk, sem Tisza Istvánnak, sem Magyarországnak nem voltak hódító szándékai.”
2)
Ki a hős? Per defitionem:
A hős szó leggyakoribb jelentése olyan férfi vagy nő, aki (…) egy népcsoport, kultúra rendkívüli, önfeláldozó tettet végrehajtó híres személyisége.
Olyan valaki, aki egy átlagos személynél lényegesen kiválóbb jellem vagy rendkívüliek a tulajdonságai, és ezek az adottságok képessé teszik arra, hogy azokat a különleges tetteket véghez tudja vinni (hősies cselekedetek), amelyekről híressé válik.
Ezek a képességek nemcsak testi, fizikai jellegűek, hanem lelki, szellemi erők is. A hős általában megfelel az adott kultúrában jónak és nemesnek tekintett dolgok definíciójának. Egy kattintás ide a folytatáshoz….