2015 tavasza van, a hitközségi választások éve. Erről szeretnék írni.
Februárban és márciusban delegálják a körzetek (már aki) a küldötteiket a BZSH, majd onnan tovább a MAZSIHISZ közgyűlésébe.
Évtizedeken keresztül érinthetetlen társaság volt ez a két közgyűlés.
Ám….

2014-ben leomlott egy fal a zsidó belpolitikában.
A civil zsidó média szerepet kért és szerepet is kapott a BZSH illetve a MAZSIHSZ életének befolyásolásában.
Bátran kijelenthetjük, hogy példátlan volt az a civil-kampány, ami egy zsinagógai küldött majd egy hitközségi (BZSH) közgyűlés által megválasztott zsidó vezető – Schwezoff Dávid – személyét érintette.

Ennek a kampánynak egyik része volt, a BZSH közgyűlésén szavazó zsinagógai küldöttek többsége által nem ismert „színes” múltjának felderítése és publikálása, ám ezzel párhuzamosan, sőt akár jóval erősebben, jelent meg a zavaros jelenkori munkájának és kapkodó döntéseinek konstruktív kritikája, ellentmondásainak kihangsúlyozása, illetve megbízhatóságának megkérdőjelezése, ebbe beleértve a lehallgatások és kiszivárogtatások miatti erkölcsi felelőssége.
A civil zsidó média hatalma először ingatta meg a BZSH küldöttgyűlésének hatalmát és támadhatatlanságába vetett hitét (reményét?).

Bátran feltehetjük a kérdést: jó-e a civil média ilyen irányú lelkesedése, vagy sem!?

A „zsidó értelmiség” lapjaként számon tartott, a Szombat elemző cikkei, a szókimondó blogger, a tudozsido, majd a BZSH zuglói körzetének FB-os kezdeményezése az „ELÉG VOLT” próbálta szembesíteni mind SD megválasztóit, mind a zsidó közösséget azzal az állapottal, amibe – igaz csekély többséggel – de maguk a BZSH küldöttek kormányozták bele önmagukat és az őket delegáló zsinagógák híveit, sőt az egész honi zsidó közösséget.
Ne feledjük, a BZSH botránya magával rántotta a MAZSIHISZ-t, és az egész magyar zsidóságot is, mivel a média és a „zemberek” nem tettek (és nem tesznek) különbséget BZSH, DZSH, KZSH, XZSH és a MAZSÖK, MAZSIHISZ, MAZS stb. között.
Vannak „A ZSIDÓK”.

Schwezoff és médiafelelőse, Császár Balázs ideig-óráig – a jobboldali médiumokban (mno, vagy Heti Válasz) – próbálta ellensúlyozni a támadásokat, ám a belső válság és a már tapintható bizalmatlanság mélyülésével kénytelenek voltak olyan hangnemre váltani, ami mindenhol kiütötte a biztosítékot.
Vádaskodások, feljelentés, lehallgatások és elbocsátások tették napról-napra színessé a magyar bulvársajtó hétköznapjait.
A vég kezdete.
És az eredmény siralmas lett: fél év alatt a nevetség tárgyává silányult a „magyar zsidó” a „neológ zsidó” és a „MAZSIHISZ/BZSH” név.
Mintha csak ez lett volna a cél.
Ilyen légkörben éltünk…

Hitközségi választások éve van, és a múltat – valamilyen szinten – le kell zárni és kezdjünk el foglalkozni a holnappal!
Keressünk néhány hívószót! Az átláthatóság: a bizalom alapja, a nyitás a megismerés alapja, az intelligencia a fejlődés alapja.

Ha a BZSH vagy a MAZSIHISZ – a közeli jövőben, nem csupán évi 2 közgyűlés és 3 újságcikk akar lenni, akkor meg kell szólítania mind a zsidó embereket, mind a magyar közvéleményt.
Ki kell találni értékes és zsidó hívószavakat (nem csak a fenti 3 általános alapelvet), szervezni kell programokat és meg kell találni hozzájuk a hiteles arcokat, akik után mennek az emberek, akiket elolvasnak, akire figyelnek, akik szavának súlya van, és akiket valóban komolyan vesznek.

Itt kell megjegyeznem, hogy Schwezoff azon reménye, hogy – akár bírósági úton is – visszakerülne az igazgatói székébe, akkor a fentebb már látott népszerűtlensége végett, csakis erőszakkal – állandó támadások kereszttüzében és obstruációktól való félelemben – tudná tovább folytatni a „munkáját”. – Ez egy egyháznál az erkölcsi véget jelenti.

Tudjuk, hogy a facebookos „like”-ok szinte semmit sem érnek, ám mégis jeleznek valamit.
Lentebbi 2 „frölichi” rövidhír 268 és 202 like-ot ért.

Választások éve van és a kérdés továbbra is aktuális: „hogyan tovább?”

Az eddigi BZSH struktúra több ok miatt is tarthatatlan, sőt kimondhatjuk: felesleges. További fenntartása csak a jelenlegi irracionális rendszert konzerválja.

Mindannyian láttuk az előző négy választáson, hogy min is múlik a BZSH irányvonala (ez esetben a schwezoffi volt, de holnap lehetne bárki másé is.):
EMLÉKEZTETŐ SZÁMOK:
2014. július 3. BZSH ügyvezető igazgatóválasztás:
Schwezoff – Kunos 27-24 (azaz, ha egy ember másképpen szavaz, akkor 26-25 és nincs meg az alapszabályi 50%+1)
2014. július 10. MAZSIHISZ ügyvezető igazgatóválasztás:
Schwezoff – Kunos 40-45 (3 érvénytelen), azaz a 88 leadott szavazatból pontosan 50%+1-et kapott Kunos. (És ezt úgy, hogy közben, az egész héten SD botrányai folytak a médiából.)
2014. október 29. BZSH elnök / ügyvezető visszahívás:
Tordai: 18-39 – egyértelműen visszahívva
Schwezoff: 31-27 – megerősítve. (Itt 2 emberen múlt a döntés, mert ha ők másképpen szavaznak, akkor 29-29, azaz nem szavaz újból bizalmat a közgyűlés többsége az igazgatónak)
2015. január 15. BZSH ügyvezető visszahívás:
Schwezoff 18-38 (1 érvénytelen) – azaz 19 ember mondta, hogy SD folytassa a munkáját és 38 azt, hogy nem – ez szintén elég egyértelműnek látszik…

Vagy mégsem???
Az új választások előtt még egyszer nézzük meg figyelmesen a számokat!!

Ebből a négy választásból első pillantásra úgy tűnik, hogy néhány szavazaton múlik minden. (És most nem a néven lesz a hangsúly, hanem a folyamaton!)
Ám érdekes tényeket vehetünk észre:
1)
az igazgató a megválasztásakor 27 szavazatot kapott, visszahívásakor 19-et, mindösszesen 8 szavazattal kapott kevesebbet.
2)
az utolsó közgyűlésen – a 0 támogató hozzászólás ellenére – a közgyűlés 1/3-a még mindig az igazgató mellett állt.

Fordítsuk meg a képet!!!
Szeretnék két kérdést feltenni, azaz megérteni!
Az egyik a szavazati arányokról szól, a másik a „19 ember”-ről.

1)
A számokat nézve – az első pillanatban azt állíthatjuk, hogy a kis különbség miatt minden szavazat számít! Innen már csak egy logikai lépés, hogy kijelentsük: ezáltal felértékelődnek a papíron „kis körzetek”!”
Ám a valóság pont az ellenkezője! A papíron „kis körzetek”-nek esélyük sincs a beleszólásba!!!
Láthatjuk, azt a szükséges 20-25 szavazatot könnyen összegyűjti a két, esetleg három nagy körzet, a többi 11-12 körzet meg futhat a saját néhány voksával a tömeg után.
Erről az esélytelenségről és irracionális rendszerről már korábban írtam egy cikket.

A száraz tények a következőek (sajnos):
Ha ez az arány nem változik, akkor feleslegessé válnak a 20 esztendős Alapszabály szerinti „kis” körzetek (pl. a Bét Sálom) erőfeszítései.

Emlékeztetőül: a „Szombat folyóirat” – a legelső közgyűlés alkalmával erről az „élményről” így számolt be:
„Benyomásunk szerint a Heisler András és Radnóti Zoltán támogatását is maga mögött tudó Horváth beszédében, egyedülálló módon, a konkrét feladatok iránti elkötelezettség és lelkesedés mutatkozott meg – ezt a küldöttek azonban, a későbbi eredmény fényében, aligha honorálták: Horváthra, saját körzete küldöttein kívül, jóformán senki se szavazott.”

Sőt tovább lehet menni!
Miért is adja egy olyan körzet a nevét az BZSH közgyűléséhez és döntéseihez, amelyik mindösszesen 4 vagy 2 szavazatot ad, azaz gyakorlatilag semmit sem tud elérni?

Láttuk az elmúlt fél évben, hogy több zsinagógai körzetet is a lobbiérdek mozgat.
Láttuk az elmúlt fél évben, hogy a „kis” körzetek esélytelenek a saját embereiket, azaz a síputcai mainstream-től eltérő szellemiséget delegálni a vezetésbe, csakis akkor, ha azt a „nagyok” is engedélyezik.

Megtapasztaltuk, hogy a közgyűlésbe delegált küldöttek – mint a frakciófegyelembe kényszerített pártok – általában tömbben voksoltak a körzeti érdekeik mellett.

A kérdések előttünk vannak:
Hová tűntek a zsidóság és a hitközség pártfüggetlen értékei?
Lobbizó pártpolitikává silányult a zsinagógai küldöttek munkája???

Kijelenthető, ha ezek az delegálási arányok megmaradnak, akkor lehetséges, hogy néhány körzet egyszerűen bojkottálni fogja a 2015 első félévében tartandó körzeti küldöttválasztásokat, hiszen miért is vegyen részt néhány körzet szavazási játékaiban??
A kis körzetek feltételes bojkottja a közgyűlés határozatképességére – csekély számarányuk miatt – egyáltalán nincs hatással, ám a „központ felé” és a budapesti zsidóság felé mindenképpen fontos üzenettel bírna.

Ennek a bojkottnak üzenete egyértelmű lenne: így és ilyen formában nem mehet tovább a BZSH!

És itt ismét előjön a régóta lebegtetett kérdés, miszerint egyáltalán szükség van-e a Budapesti zsidóságot irányító igazgatóságra, és nem volna-e elégséges egy „elnökök tanácsa”, ami a budapesti érdekvédelmet biztosítaná a MAZSIHISZ felé, ahol persze továbbra is megmaradna a BZSH 58 tagú küldöttcsoportja.

És ha megmarad a BZSH, akkor meg meg kell érteni, hogy addig nem lesz zsidó megújulás a fővárosban, amíg a budapesti zsidóság nem megfelelő arányban kapja meg képviseleti jogot.
Ebbe valamilyen módon bele lehet (kell?) venni – persze megfelelő rabbinikus kontroll mellett – a civil zsidó csoportokat is.

2)
Itt van ez a 19… – akik nem szavazták meg SD távozását.
Szerintem nem jelenthető ki, hogy ez a 19 ember egyöntetűen az igazgató maradása mellett szavazott. Sőt!!!
Számomra hihető opció, hogy a „19-ek” egy része egyszerűen nem kért ebből a csiki-csuki, sok kérdést megválaszolatlanul hagyó, évtizedek óta szinte változatlan és bebetonozott struktúrából, a jelenlegi hatalomból; és bármi áron (schwezoffi áron?) váltani akartak.

Ám ne feledjük!
Ez a 19 ember ott volt és szavazott, igaz nyilvánosan felállni nem mert, nem tudjuk, kik ők.
Ez a 19 ember nem akarta, hogy a Schwezoffot majdan le- és felváltó BZSH vezetés vezessen, hanem azt mondták (szavazták), hogy inkább Schwezoff, a maga színes előéletével és a szinte mindenki által elfogadhatatlan konfliktuskereső vezetési stílusával.
Ez a 19 ember, ha dühös eldönthet bármikor egy közgyűlést.
Ez a 19 ember figyelmeztet mindenkit, hogy jelen pillanatban a BZSH teljesen csonka vezetéséből senkit sem kell és lehet pajzsra emelni.
Ez a 19 ember tudta, hogy a vesztes oldalra szavaz, és mégis ezt tette!
Ez a 19 ember üzeni, hogy ők megtapasztalták a saját bőrükön, amikor egy vagy két körzet – királyt koronázhat vagy akár királyt meg is dönthet.

És mindenki tudja, hogy ha Schwezoff nem veszik össze a Frölich házaspárral (azaz 10+1 emberrel – a Dohány utcai küldöttekkel), akkor még mindig ő az „ügyvig”.

Tényleg ezen múlik???
Lásd följebb, mit is ér az a 11 szavazat…
Hát, ezért (is) kell a küldöttek arányát teljesen átváltoztatni, mert enélkül kezelhetetlenné és zsarolhatóvá válik az egész BZSH struktúra.

Összefoglalva:
2015 tavasza van, a hitközségi választások éve.
A BZSH csak akkor lehet erős, hiteles és hívogató,
– ha minden hangot meghallgat és átgondol,
– ha sikerül a zsinagógáit vonzóbbá, barátságosabbá és hívogatóbbá tenni,
– ha ezen „hívogató zsinagógák” mellett kialakul egy-egy szellemi holdudvar, a rabbi vezetésével,
– ha a zsinagógák delegáltjai megértik, hogy nekik egy igazi feladatuk van, amit a hagyomány „kiddus háSem„-nek, „Isten megszentelésének” hívja.
Ez azt jelenti, hogy a zsidóság – és ezáltal a Jóistent – hírnevét kell növelni és az Ő nevét kell széppé és jóságossá tenni.
– ha ezt a nemes terhet mindenki előtt magára veszik a hitközség világi és vallási vezetői, és a döntéseket meghozó elöljáróság és közgyűlés.

A Misna megkérdezi, „ki válhat tiszteletreméltóvá”?
A válasz egyszerűbb, mint hinnénk: „aki tisztel minden teremtményt.”

A vezetők jámborságának és rátermettségének bizonyítéka, hogy mennyire fogadják be a gondolatokat, és mennyire nyitják ki a szemüket, a fülüket az elméjüket.
Itt a lehetőség egy újat és szépet alkotni!
Itt a lehetőség megszabadulni a mélybe mindig visszahúzó súlytól, a 30 esztendős konvencióktól és gondolatoktól.

Ami a legfontosabb: kezdjünk el a közös zsidó jövőnkről – közösen gondolkodni és közösen beszélni és beszélgetni!