2014 októberében abban a szerencsében volt részem, hogy Heisler András MAZSIHISZ elnök társaságában eljuthattam néhány erdélyi magyar-zsidó közösséghez.
Erről szeretnék veletek pár emléket megosztani.
A Tóra első könyve, a Brésit bővelkedik kalandokban.
Ezernyi kérdés és tízszer annyi válasz fogalmazódik meg az ember fejében, amikor Ádámról, Noéról, Ábrahámról, Sáráról, Jákobról vagy Józsefről olvasunk.
Isten egyik legdrámaibb kérését azonban az első zsidó: Ábrahám kapja meg:
1) És mondta az Örökkévaló Ávrámnak: Menj el a te országodból, a te szülőföldedről és a te atyádnak házából azon országba, melyet én neked mutatok.
2) És nagy néppé teszlek téged, megáldalak s naggyá teszem nevedet, hogy áldássá légy.
Amikor Erdélyben jártam, egy másik olvasatát fedeztem fel ennek a 2 mondatnak: mintha Isten azt kérné tőlünk (Ábrahámtól és leszármazottjaitól), hogy menjünk el egy másik országba, és nézzük meg mi van ott, majd tanuljunk minden pillanatból utódaink boldogulására.
Isten azt tanítja nekünk, hogy csak úgy lehetsz „nagy nép”, ha tanulsz minden pillanatból ami téged körbevesz és minden élményből, amit megélsz.
Isten azt tanítja nekünk, hogy csak úgy lehetsz „nagy nép”, ha tanulsz minden pillanatból ami téged körbevesz és minden élményből, amit megélsz.
