Nemrég egy vallásos zsidó család kérdezte tőlem:
„Rabbi, elengedhetjük gyerekünket a Halloween-partira?”
Hosszabb levélben válaszoltam nekik, amit most itt is megosztok:
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Bayer Zsolt, miközben számonkéri, hogy antiszemita gyanúba keverik Lázár János azért kissé talán tényleg szerencsétlen szavait, nyomatékosan megismétli a fehérterrort nosztalgikusan felidéző sorait – amelyeket amúgy Cohenek, Cohn Benditek, Schiffek árulása kapcsán írt le annakidején.
Sokadszorra futjuk meg már ezt a kört, el kéne lassan engedni.
Lázár János, Vitézy Dáviddal vitatkozva utóbbit, jól beazonosíthatóan, „aberrált”-nak, „belvárosi”-nak, „libsi”-nak és „gyerek”-nek nevezte, továbbá „drogos”-nak a biztonság kedvéért, aztán rátért voltaképpeni mondandójára.
2024 júliusában hívott a kolleginám, Zita, hogy egy gyászoló család kérésére vállaljam el az édesapjuk temetését.
Ilyenkor egy picit mindig megijedek, hogy melyik barátom veszítette el a szerettét, és kér meg engem, hogy legyek gyászában vigasztalója, ám néha csak azért kérnek engem, mert hallották a nevemet, hagy valahol pozitív benyomást tettem a család valamely’ tagjára.
Meg is kérdeztem Zitát, hogy ki a család, mi az elhunyt neve. Ő azt mondta: Vértesi Péter András Etele, és 1941-ben született és a 2 gyermeke intézi a temetést.
Megmondom őszintén, amikor meghallottam a nevet, felkaptam a fejem. Kicsit furcsállottam az „Etele” utónevet, (ami az Attila név németes változata).
Vissza is kérdeztem: „biztos, hogy Etele?”
Zita rögtön válaszolt: „igen!”
Dátum alapján megkerestük az eredeti bejegyzést. Meglett és valóban ott volt a név: Etele.
Csak a saját kiváncsiságom miatt lefuttattam még egy keresést, hogy 19. század végétől a mai napig – az összes budapesti anyakönyvben, hány gyermek kapta – legalább részben – az „Etele” utónevet.
A válasz nem lepett meg: csupán egy, a „mi” Etelénk.
A fénykép már bő egy hete lépten-nyomon visszaköszön. Ott ül Gyöngyösi „listázó” Márton.
Vele szemben a zsidó „elnök” Heisler.
Mindannyian tudjuk, hogy Gyöngyösi Márton nem angyal.
Sőt…
Nagyon nem.
Ahogy Bíró László sem volt az. Akkor a Mazsihisz elsőként deklarálta a nyilatkozatát, bár ezt sokan szeretnék elfeledni.
Ha kicsit szélesebbre tárjuk az ollót, azt is realizáljuk, hogy a Jobbik frakció tagjainak 24 esztendős múltja sem olyan szeplőtlen.
Az elmúlt 2 hétben rengeteg interjú, vélemény, cikk, hozzászólás, reakció látott napvilágot, ezért most – kicsit lehiggadva – szeretnék írni pár, rendszerezett mondatot az „ügyről” – zsidó (rabbi) szemszögből.
Hiszem és vallom, hogy egy lelkész NEM írhatja le, hogy „nincs megbánás a világban!”.
A megtérés (tesuvá) – a zsidó vallás talán legfontosabb szava.
Ám ez a megbocsátás időnként sokkal nehezebb, mint azt az első pillanatban elgondolnánk.
Én nem Gyöngyösit védem, sem Csurkát, sem Vonát, pláne nem a kisdobos Novákot, vagy a nagypályás Budaházyt, csak hiszek az emberben lévő isteni szikrában, amit köznyelvben léleknek nevezünk. Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Immáron 3 esztendeje nem írtam a zsidó civil szféra 1%-os támogatottságáról, ezért úgy gondolom 2019 után ismét nézzünk rá a civil zsidó szervezetekre, hogy is áll a támogatottásguk?
Nincs könnyű dolga a keresőnek, mert 28.795 civil szervezet vágyakozik az adófizetők adójának 1%-ára.
Aki szeretne olvasni a múltról:
2019-es eredmények
2018-as eredmények
2017-es eremények
—– Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Árverésen jártam és nagy örömömre meg tudtam vásárolni egy 117 esztendős templomrendet, amit az akkori budai izraelita hitközség tett közzé.
Ha valaki nem olvasná el a fentebbi linket, akkor számukra szeretnék néhány szót szólni a budai hitközösség történetéről:
Az első zsinagógájuk 1812-ban épült az Öntőház utca 5-7 alatt. Ezt 1865-re kibővítették, így egy 728 (428 férfi +300 nő) főt befogadó templom várta a híveket. A budai közösség ekkor már mintegy 5000 családból állt. Talán leghíresebb rabbija dr. Kiss Arnold (1901-1936) volt. Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Antiszemita fenyegatést kapott egy újságíró az írásáért. Ez borzasztó.
Megpróbáltam utánajárni, mi is történhetett.
Korábban beszéltem több „nagy” emberrel mindkét oldalról. Ők arra bíztattak, ha bármi olyat látok – bármely oldalon -, ami az antiszemitizmussal kapcsolatos, bátran szólaljak, vagy írjam meg. Most ezt teszem.
Előzmény:
2021. december 27-én megosztottam a Facebook lapomon egy véleményt Veszprémy László „should a homophobic and antisemitic politician defeat hungarian pm viktor orban” című írásával kapcsolatban, amiben félelmeimet írtam le az általam „bumeráng újságírásnak” nevezett technika miatt.
Amitől tartottam, hogy izraeli véleményvezér online/print újságokban elhelyezett cikkek visszaidézésével akarják majd a 2022-es választást befolyásolni.
„Emlék-könyv” 9. oldal (az eredeti poszt)
Ezt a sírkövet Sopronban fényképeztem.
Mordeháj (Max) Nussbaum sírja, aki – a héber felirat szerint – a helyi zsidó közösség megbecsült tagja volt. Egy kattintás ide a folytatáshoz….
„Emlék – könyv” 7. oldal
1906. november 18. Ekkor voltam „-65” éves.
Vasárnap volt és holdújulás.
Beköszöntött kiszlév, azaz a hanuka hónapja.
Aznap 9 gyermek született Budapesten.
Csodálatos neveik voltak az újszülötteknek: Hahn Margit, Goldstein Manó Miklós, Goldstein Adolf (nem testvérek!), Lindner Mihály, Wallerstein Árpád, Rozenfeld László, Kardos Ernő, Preischach Andor és Weisz Béla. Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Néhány esztendeje szokássá vált, hogy a Mazsihisz-Bzsh által kiadott zsinagógai naptárhoz (héberül: luáh) írunk egy rövid előszót, egy kis tanítást, amiben beszélünk a zsidó időről, a történelemről vagy akár magáról a naptárról. Az esztendő múltán ezeket a naptárokat már nem használjuk, így az előszó is elveszik.
Hogy ezek a gondolatok ne vesszenek el, ezért összegyűjtöttem az elmúlt évek előszavait, amelyeket részben Darvas István, részben én írtam.
Olvassátok szeretettel! Egy kattintás ide a folytatáshoz….
