Szerdócz Ervin rabbi: Az én Erdélyem, zsidóságom, Máramarosszigetem, álmaim és a cél — önéletrajz gyanánt… – Életmesék XXXIX.

dsc_00391Önéletrajz gyanánt…
Szülővárosom Máramarossziget. „Sziget” név önmagában misztikus.
A Jeruzsálemi Szentély idején a Főpap ruhájának két misztikus kellékét, az Urimot és a Tumimot a Talmud két szigettel azonosítja. A várost három folyó határolja: a Tisza, az Iza és a Mára teszi szigetté.
Máramaros névadója a Mára folyócska. A Máramaros névben a Mára eredetileg „mori” volt a „maros” pedig „mors”. Ősi indoeurópai nyelven a „mori” tengert, állóvizet jelent. A „mors” jelentése: „holt”. Egy ismeretlen így határozta meg a várost: „Sziget… egykor-volt, édes vásárhely”. 1951-ben az „egykor-volt” Sziget, az akkor már zsidók nélküli város légüressé vált állapotába születtem. Akkorra a hajdan volt „élő tenger” holt, állóvízzé lett. Minden utca, minden ház, minden sarok még őrizte zsidó múltját, titkait. Az „egykor-volt” zsidó sziget emlékeivel, titkaival végleg bezárult. Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Magzat, erkölcs, drog, jog – a 24.hu honlap kérdése a lelkészekhez XXIV.

imageKi a felelős?
Felelősségre vonható egy drogozó ember más emberek veszélyeztetése miatt?
A magzat is embernek minősül?
Segít egyáltalán a felelősségre vonás?
Vagy más megoldást kell keresni a kérdésben?
Az eddig tisztázatlan körülmények között történt tragikus következményekkel járó, drogfogyasztással összefüggő törökszentmiklósi eset és annak lehetséges következményei kapcsán született meg mostani kérdésünk, magzatvédelemről, felelősségről, felelősségre-vonásról, jogról és morálról.
Magyar György ügyvéd szerint például a kismamák legfeljebb kábítószerrel való visszaélés miatt vonhatóak felelősségre.
A konkrét kérdésünk így hangzott:
Ön szerint a tragikus következményekkel járó esetet követően az anyákat felelősségre kellene vonni a magzat veszélyeztetése miatt? Mit mondana a két, terhesen drogot fogyasztó nőnek? Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Egy vers kettős élete – Eredeti vagy hamis?

munkaszolgálat022Kaptam egy verset.
Nagyon szép legendát írtak hozzá…
A történet szerint ez a vers, az Ungváron megjelenő Kárpáti Igaz Szó-ban látott napvilágot 1992. február 29-én, az ezekben a hónapokban itt tartózkodó kalandos életű Dr. Kulin Bán közreadásában.
Az ő közlése szerint 1944 november végén Szentgotthárdon három napon keresztül vitte az uzsonnát a temetőben bujkáló zsidó munkaszolgálatosnak és tőle kapta a „Védőbeszéd” című verset.
A vershez írt jegyzetében többek között ez áll:
„Szerencsémre otthon mindjárt átírtam a kéziratát (mely még ma is megvan), és így csak a másolattal csíptek el másnap a kakastollas csendőrök, akik jól elpüföltek, hogy kivallassanak a „zsidó-felebarátom”hollétéről. Sajnos még most sem tudom, hogy mi lett ezzel a szerencsétlen emberrel. De, ami még jobban bánt, hogy még azt sem tudtam felkutatni, hogy tőle vagy valaki mástól ered-e a vers. Nos olvassák el Önök is és éljék át ugyanúgy, mint ahogyan én azt majdnem öt évtizeddel ezelőtt először átéltem, és a mai napig lelkembe zártam.” Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Gyászbeszéd dr. Schweitzer József nyugalmazott országos főrabbi temetésén

Schweitzer-József

2015. február 6. —- 5775. svát hónap 17. – Radnóti Zoltán

יְהוּדָה, אַתָּה יוֹדוּךָ אַחֶיךָ
Jehuda, neked hálálkodnak a testvéreid.
Izrael, a zsidó nép ősatyja, ezekkel a szavakkal áldja meg kedvenc fiát, Jehudát.

Az életrajz szavai szárazak, ám tükröződik benne a világtörténelem leghosszabb százada a XX. század.
1922-ben rabbi-unokaként Veszprémben megszületni – kivételes kegy volt.
Héber nevet kapott: Jehuda ben Smuel.
יְהוּדָה, אַתָּה יוֹדוּךָ אַחֶיךָ
Jehuda, neked hálálkodnak a testvéreid.
Édesanyja tanítónő volt, ám fia születése után 1 esztendővel elhunyt.
Jogász édesapja nem nősült újra, hanem apósával, Dr. Hoffer Ármin, veszprémi rabbival és hitvesével közösen nevelték a kisgyermeket.
Talmudtudós édesapját professzornak hívják a budapesti Országos Rabbiképző Intézetbe. Ekkor még nem tudta, hogy ez a meghívás az életet jelentette számára.
Ekkor került a fővárosba Schweitzer József.
Elsős elemista volt. Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Beszélgetés Mariettával (1934) – Ferencváros@Páva utca – (Memento-interjú IV.)

Név: Marietta (1934)
Téma: Régi zsidó ünnepek, (2 vh előtti zsidó élet), Budapest.
Interjút készítette: Schlenker Ádám
A gyerekkori zsidó ünnepekkel kapcsolatban mi az, ami először az eszébe jut?
Több minden jut az eszembe, mert én egyke voltam, de az unokatestvéreimmel sokan voltunk gyerekek, mi Pesten laktunk a Lónyai utcában és nagyon sok vidéki rokonunk volt, akikkel nagy ünnepekkor mindig együtt voltunk mindig nálunk zajlott le. Volt egy nagyon helyes nagybátyám, aki a gyerekekkel foglalkozott, játékosan vezette le az ünnepeket főleg a Hanukát, és volt az apám, aki a felnőttekkel ült egy asztalnál.
A Pészach meg azért volt izgalmas és szép ünnepünk, mert a Páva utcai zsinagógába mentünk jóval a háború előtt nagyon, aranyos ki zsinagóga volt, hasonló, mint ami most áll az emlékmúzeumnál, és ott, az udvaron mi, gyerekek mindig azt néztük, hogy ki mit kapott húsvétra ruhát-e vagy cipőt. Mert ilyenkor az volt a szokás, nálunk a családban, hogy valami új ruhában villogtunk a zsinagógában és vittük az ajándékokat is.Pava_utcai_zsinagoga_1923
Egy kattintás ide a folytatáshoz….

"Segítség! Hajléktalanok!" – a Hir24 honlap kérdése a lelkészekhez II.

homeless-woman1„Számos véleményt hallottunk már hajléktalanokról, a hozzájuk fűződő viszonyulásokról, intézkedésekről, de vajon kinek a kötelessége segíteni az elesetteket? Ítélkezés helyett, inkább segítséget kellene nyújtanunk? Ki az, akinek támogatnia kell bajba jutott embertárasainkat?
Ezen a héten egy hajléktalan ember megsegítésével kapcsolatos, szívmelengető történet kapcsán kérdeztük a világvallások képviselőit. A kérdésünk így hangzott:
Feladata-e az állampolgároknak foglalkozni a hajléktalanokkal, vagy ez pusztán az állam, esetleg az egyházak dolga lenne?” Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Miért lettem zsidó? – "…lépek egy nagyot Hasem felé…" – (betéréstörténetek VIII.)

Nem változott semmit sem az utcakép, miután kijöttem Izraelben a mikvéből. Tikkasztó hőség, imitt-amott otthonos szemét, sokféle ember.
jewish_oil_painting_magen_david_1198_thumbMiután felbukkantam a vízből, először semmiféle változást nem éreztem magamon. Víziókat és spirituális revelációkat vártam – de még különösebben feldobott sem voltam. A tanárnőm és a mikvés néni persze mohón várta az áldást – szívből remélem, hogy hatékonyak lesznek. Hiszen áldást tőlem korábban még senki nem kapott – és nem tartom magamat akkora cadikának (jámbor életű asszony – a szerk), hogy erre bármikor is magamtól merészkedjem.
Állítólag nagy ereje azoknak a kívánságoknak, amit egy friss betért mond – nekem azonban nem volt sok lehetőségem a jókívánságokra: sietnem kellett, mert mások is voltak utánam, másrészt pedig a tanárnőmnek is volt egy kora délutáni, meglehetősen fontos megbeszélése. Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Gondolatok a teremtés 5774. esztendeje előtt…

Tisztelt Barátaim!
Ros Hásáná, a zsidó újév. A Ros Hásáná szó szerinti jelentése: „az év feje”. Ros Hásáná a gondolatok ünnepe, ami önmagunkról szól. A szellemről és a testről. A vétkekről és a megbánásról. Megbocsátásról és újrakezdésről.
És ez mind-mind a fejben dől el. – Ros Hásáná, az év feje.
Hagyományhoz ragaszkodó hittel reméljük, hogy a Fennvaló egy olyan évet ad nekünk, amiben csak szépséget és lelki békét találunk. Azért imádkozunk Ros Hásáná-kor, az ember teremtésének ünnepnapján, hogy a folytonos újrateremtés csodás láncában azok az – embernek átadott, ám – isteni tulajdonságok domináljanak, amik elősegítik a „tikun nesámá”-t a lelkünk minél magasabbra emelését.
Az elmúlt esztendőkben mindig próbáltam egy olyan gondolatsort leírni, amivel talán egy kis segítséget tudok adni az eljövendő évhez. – Idén három olyan fogalom köré építettem a levelemet, amik – szerintem – a 5774. zsinagógai esztendőben a közösségek/ünk fennmaradásának a zálogai. Az idei három út: ünneplés, törődés és elköteleződés.1185767_567159573321522_1230816159_n
Egy kattintás ide a folytatáshoz….