család kategória bejegyzései

Kérdések, amiket át kell gondolni, mielőtt betérsz a zsidó vallásba…

Közzétéve Szerző:
Válasz

conversion-israelA blogom többször foglalkozott a zsidó vallásba való betérés kérdésével. A betérés „divatos” téma manapság. Sokan írták le tapasztalataikat kérdéseiket és válaszaikat.
Sőt, külön sorozat olvasható „betéréstörténetekkel„. Most picit visszatérek a vallásjoghoz és ebben a cikkben csakis gyakorlati kérdésekkel szeretnék foglalkozni, vagyis leginkább egyel, a lelki intencióval, héberül „káváná”-val.

A betérés (héberül: gijur) maga egy rendkívül fontos jogi cselekmény, hiszen ezen vallási szertartás után az „igaz betért” (gér cedek) csatlakozik Izrael népéhez és Izrael vallásához.
Ez egyrészt egy teljesen személyes ügy, ám mégis, egész világra kiható ereje van, hiszen a judaizmus végső célja, hogy az egész világ felismerje az Örökkévaló jelenlétét és hatalmát.
„A világ minden népe, amikor majd át fognak térni a zsidó hitre és magukra veszik a Tóra minden törvényét (micvákat), … akkor minden tekintetben olyanná válnak, mint Izrael gyermekei, … és rögtön beléphetnek az Örökkévaló közösségébe” (RÁMBÁM: Iszuré biá 12/17)

A rabbik három alapelvet rögzítették le, hogy a betérés, valóban betérés legyen:
1) A micvák magára vétele. (héberül: kábálát micvot)
2) A betérés tevőleges része .(héberül: máászé hágijur) Azaz a körülmetélés (héberül: brit mila) és a rituális fürdő (héberül: mikvá).
3) A betérés 3 tagú (kóser) vallási bíróság (héberül: bét din) előtt történjen. Ezek a rabbi vizsgálják meg a betérni szándékozó ember lelki hátterét, motivációját, tudását, elhivatottságát, stb.
Ha ezen három közül bármi is hiányzik, a betérés – nem betérés. Egy kattintás ide a folytatáshoz…. →

Szerdócz Ervin rabbi: Az én Erdélyem, zsidóságom, Máramarosszigetem, álmaim és a cél — önéletrajz gyanánt… – Életmesék XXXIX.

Közzétéve Szerző:
Válasz

dsc_00391Önéletrajz gyanánt…
Szülővárosom Máramarossziget. „Sziget” név önmagában misztikus.
A Jeruzsálemi Szentély idején a Főpap ruhájának két misztikus kellékét, az Urimot és a Tumimot a Talmud két szigettel azonosítja. A várost három folyó határolja: a Tisza, az Iza és a Mára teszi szigetté.
Máramaros névadója a Mára folyócska. A Máramaros névben a Mára eredetileg „mori” volt a „maros” pedig „mors”. Ősi indoeurópai nyelven a „mori” tengert, állóvizet jelent. A „mors” jelentése: „holt”. Egy ismeretlen így határozta meg a várost: „Sziget… egykor-volt, édes vásárhely”. 1951-ben az „egykor-volt” Sziget, az akkor már zsidók nélküli város légüressé vált állapotába születtem. Akkorra a hajdan volt „élő tenger” holt, állóvízzé lett. Minden utca, minden ház, minden sarok még őrizte zsidó múltját, titkait. Az „egykor-volt” zsidó sziget emlékeivel, titkaival végleg bezárult. Egy kattintás ide a folytatáshoz…. →

Magzat, erkölcs, drog, jog – a 24.hu honlap kérdése a lelkészekhez XXIV.

Közzétéve Szerző:
Válasz

imageKi a felelős?
Felelősségre vonható egy drogozó ember más emberek veszélyeztetése miatt?
A magzat is embernek minősül?
Segít egyáltalán a felelősségre vonás?
Vagy más megoldást kell keresni a kérdésben?
Az eddig tisztázatlan körülmények között történt tragikus következményekkel járó, drogfogyasztással összefüggő törökszentmiklósi eset és annak lehetséges következményei kapcsán született meg mostani kérdésünk, magzatvédelemről, felelősségről, felelősségre-vonásról, jogról és morálról.
Magyar György ügyvéd szerint például a kismamák legfeljebb kábítószerrel való visszaélés miatt vonhatóak felelősségre.
A konkrét kérdésünk így hangzott:
Ön szerint a tragikus következményekkel járó esetet követően az anyákat felelősségre kellene vonni a magzat veszélyeztetése miatt? Mit mondana a két, terhesen drogot fogyasztó nőnek? Egy kattintás ide a folytatáshoz…. →

Egy vers kettős élete – Eredeti vagy hamis?

Közzétéve Szerző:
Válasz

munkaszolgálat022Kaptam egy verset.
Nagyon szép legendát írtak hozzá…
A történet szerint ez a vers, az Ungváron megjelenő Kárpáti Igaz Szó-ban látott napvilágot 1992. február 29-én, az ezekben a hónapokban itt tartózkodó kalandos életű Dr. Kulin Bán közreadásában.
Az ő közlése szerint 1944 november végén Szentgotthárdon három napon keresztül vitte az uzsonnát a temetőben bujkáló zsidó munkaszolgálatosnak és tőle kapta a „Védőbeszéd” című verset.
A vershez írt jegyzetében többek között ez áll:
„Szerencsémre otthon mindjárt átírtam a kéziratát (mely még ma is megvan), és így csak a másolattal csíptek el másnap a kakastollas csendőrök, akik jól elpüföltek, hogy kivallassanak a „zsidó-felebarátom”hollétéről. Sajnos még most sem tudom, hogy mi lett ezzel a szerencsétlen emberrel. De, ami még jobban bánt, hogy még azt sem tudtam felkutatni, hogy tőle vagy valaki mástól ered-e a vers. Nos olvassák el Önök is és éljék át ugyanúgy, mint ahogyan én azt majdnem öt évtizeddel ezelőtt először átéltem, és a mai napig lelkembe zártam.” Egy kattintás ide a folytatáshoz…. →

Gyászbeszéd dr. Schweitzer József nyugalmazott országos főrabbi temetésén

Közzétéve Szerző:
15

Schweitzer-József

2015. február 6. —- 5775. svát hónap 17. – Radnóti Zoltán

יְהוּדָה, אַתָּה יוֹדוּךָ אַחֶיךָ
Jehuda, neked hálálkodnak a testvéreid.
Izrael, a zsidó nép ősatyja, ezekkel a szavakkal áldja meg kedvenc fiát, Jehudát.

Az életrajz szavai szárazak, ám tükröződik benne a világtörténelem leghosszabb százada a XX. század.
1922-ben rabbi-unokaként Veszprémben megszületni – kivételes kegy volt.
Héber nevet kapott: Jehuda ben Smuel.
יְהוּדָה, אַתָּה יוֹדוּךָ אַחֶיךָ
Jehuda, neked hálálkodnak a testvéreid.
Édesanyja tanítónő volt, ám fia születése után 1 esztendővel elhunyt.
Jogász édesapja nem nősült újra, hanem apósával, Dr. Hoffer Ármin, veszprémi rabbival és hitvesével közösen nevelték a kisgyermeket.
Talmudtudós édesapját professzornak hívják a budapesti Országos Rabbiképző Intézetbe. Ekkor még nem tudta, hogy ez a meghívás az életet jelentette számára.
Ekkor került a fővárosba Schweitzer József.
Elsős elemista volt. Egy kattintás ide a folytatáshoz…. →

Beszélgetés Mariettával (1934) – Ferencváros@Páva utca – (Memento-interjú IV.)

Közzétéve Szerző:
Válasz

Név: Marietta (1934)
Téma: Régi zsidó ünnepek, (2 vh előtti zsidó élet), Budapest.
Interjút készítette: Schlenker Ádám
A gyerekkori zsidó ünnepekkel kapcsolatban mi az, ami először az eszébe jut?
Több minden jut az eszembe, mert én egyke voltam, de az unokatestvéreimmel sokan voltunk gyerekek, mi Pesten laktunk a Lónyai utcában és nagyon sok vidéki rokonunk volt, akikkel nagy ünnepekkor mindig együtt voltunk mindig nálunk zajlott le. Volt egy nagyon helyes nagybátyám, aki a gyerekekkel foglalkozott, játékosan vezette le az ünnepeket főleg a Hanukát, és volt az apám, aki a felnőttekkel ült egy asztalnál.
A Pészach meg azért volt izgalmas és szép ünnepünk, mert a Páva utcai zsinagógába mentünk jóval a háború előtt nagyon, aranyos ki zsinagóga volt, hasonló, mint ami most áll az emlékmúzeumnál, és ott, az udvaron mi, gyerekek mindig azt néztük, hogy ki mit kapott húsvétra ruhát-e vagy cipőt. Mert ilyenkor az volt a szokás, nálunk a családban, hogy valami új ruhában villogtunk a zsinagógában és vittük az ajándékokat is.Pava_utcai_zsinagoga_1923
Egy kattintás ide a folytatáshoz…. →

"Segítség! Hajléktalanok!" – a Hir24 honlap kérdése a lelkészekhez II.

Közzétéve Szerző:
Válasz

homeless-woman1„Számos véleményt hallottunk már hajléktalanokról, a hozzájuk fűződő viszonyulásokról, intézkedésekről, de vajon kinek a kötelessége segíteni az elesetteket? Ítélkezés helyett, inkább segítséget kellene nyújtanunk? Ki az, akinek támogatnia kell bajba jutott embertárasainkat?
Ezen a héten egy hajléktalan ember megsegítésével kapcsolatos, szívmelengető történet kapcsán kérdeztük a világvallások képviselőit. A kérdésünk így hangzott:
Feladata-e az állampolgároknak foglalkozni a hajléktalanokkal, vagy ez pusztán az állam, esetleg az egyházak dolga lenne?” Egy kattintás ide a folytatáshoz…. →

Miért lettem zsidó? – "…lépek egy nagyot Hasem felé…" – (betéréstörténetek VIII.)

Közzétéve Szerző:
7

Nem változott semmit sem az utcakép, miután kijöttem Izraelben a mikvéből. Tikkasztó hőség, imitt-amott otthonos szemét, sokféle ember.
jewish_oil_painting_magen_david_1198_thumbMiután felbukkantam a vízből, először semmiféle változást nem éreztem magamon. Víziókat és spirituális revelációkat vártam – de még különösebben feldobott sem voltam. A tanárnőm és a mikvés néni persze mohón várta az áldást – szívből remélem, hogy hatékonyak lesznek. Hiszen áldást tőlem korábban még senki nem kapott – és nem tartom magamat akkora cadikának (jámbor életű asszony – a szerk), hogy erre bármikor is magamtól merészkedjem.
Állítólag nagy ereje azoknak a kívánságoknak, amit egy friss betért mond – nekem azonban nem volt sok lehetőségem a jókívánságokra: sietnem kellett, mert mások is voltak utánam, másrészt pedig a tanárnőmnek is volt egy kora délutáni, meglehetősen fontos megbeszélése. Egy kattintás ide a folytatáshoz…. →