Kaptunk egy levelet, egy igen elgondolkodtató és sok-sok problémát felhozó levelet. Ezt a levelet egy magyar ember írta a zsidó közösségnek, pontosabban a Mazsihisz rabbiságának címezve.
Tisztelt MAZSIHISZ!
Teljes szívből szeretnék bocsánatot kérni Önöktől, a rabbiktól és az egész zsidó közösségtől.
Sokáig valltam olyan eszméket amiket már nagyon szégyellek és úgy érzem muszáj erről egy rabbival, főrabbival megbeszélnem, mégha ez személyesen nem is megoldható. Csakis ebben az esetben nyugszik meg a lelkem, így lehetek tiszta szívű apa, így élhetek csak tiszta szívű EMBERKÉNT!
Kérem, ha van rám egy kis idejük segítsenek azzal, hogy tovább olvassák levelem és válaszolnak rá!
Évekig gondolkoztam náci szimpatizánsként, igazából ennek az okát sem tudom megmondani, hogy miért! Nem jártam semmilyen gyűlésre, felvonulásra, nem ártottam közvetlen senkinek de most már úgy érzem, hogy ennek ellenére sokat ártottam közvetve a zsidó közösségnek, a zsidó kultúrának és a családomnak, magamnak is. Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Amikor egy kollégám tanácsot kért tőlem, és elmesélte az alábbi történetet, akkor nem tudtam, hogy éppen mosolyogjak vagy sírjak.
Azt tudom magamról, hogy aránylag könnyen kifejezem magam. Általában nem okoz gondot, hogy az engem is foglalkoztató kérdésről kifejtsem a véleményemet, ahogy – remélem – az is igaz rólam, hogy mindig igyekszem azt a lehető legalaposabban leírni. Ám most mégis komoly gondban vagyok, mert mindenféle vélemény keveredik bennem, és nem tudom eldönteni, hogy éppen melyik az, amelyik felülkerekedik. 
Egyik legősibb zsidó hagyomány a nevek körforgása. Az elhunyt családtagok nevét adják az újszülötteknek, hogy a „egy név se vesszen el”.
Az elmúlt napokban komoly és értékes 
Miként vélekednek a háborúról a különböző egyházak?