1981. október 16-án – nagyon fiatalon, 66 esztendősen – halt meg Mose Dáján
.
Pedig akár még ma is élhetne.
Ám ő ebben a 66 esztendőben többet élt át, többet élt meg, és többet élt túl, mint más 120 év alatt. Négy háborút harcolt végig tábornokként, mégis egy betegség vitte el. Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Hálával a Fennvalónak ezen a héten ismét a „Kezdet„-től kezdtük olvasni szent könyvünket, a Tórát. Ennek tiszteletére én is megpróbálok alkalmanként leírni egy történetet Mózes könyveiből, amiből – remélem – hogy egy gyermek is megérti, mi is a Tóra üzenete számunkra.
Olvassátok szeretettel, és ha hasznosnak tartjátok, meséljétek el a gyermek(ei)teknek!
A legelső történet talán a legnehezebb, A TEREMTÉS. Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Ezen a szombaton újból elölről kezdjük a Tóra olvasását.
Az első hetiszakasz neve: „Brésit”, a kezdet.
Legyen ez is kezdete valaminek!
Több barátommal egy éven át dolgoztunk ezen a folyamatosan bővülő sorozat magyar változatán. Hetiszakaszok, ünnepek, és minden, ami zsidóság rajzfilmen.
Minden szakaszhoz tartozik egy rövid kis filmecske (a Brésithez már kettő is).
Hétről-hétre.
Nézzék meg a gyermekeikkel!
Tegyetek fel kérdéseket!
Legyen számotokra program!
4 perc az egész.
Ezt a kis történetet azon hősök emlékére írom le, akik 1944-1945-ben fegyverrel a kezükben harcoltak a fasizmus ellen, és nem élték meg a felszabadulást.
Belegondolok, ha ők is túlélték volna, hány és hány ilyen hőse lett volna Magyarországnak.
1918-ban Debrecenben zsidó gyermekként megszületni még könnyű volt. Ám megélni a 30. születésnapot már keveseknek sikerült. Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Helyes fiatalember… Élt 24 évet és 2 hónapot.
A mai nap ő is tiltottá vált.
A róla elnevezett utca megszűnt róla elnevezettnek lenni. Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Bő 13 éve vagyok rabbi…
Szakmai ártalom, hogy bármerre is járok, kérdezgetek embereket a zsidóságukról.
1 évet laktam a vallási ortodoxia egyik fellegvárában, Bnei Brakban.
Egyszer fogtam magam és megkérdeztem egy tíz esztendős pajeszos kisfiút,
„milyen érzés zsidónak lenni?”
Rám nézett, és azt mondta: „Kef lihjot jehudi”, ami kb. annyit tesz:
„Zsidónak lenni nagyon jó buli…”
Az elmúlt hetekben Miri lányom iskolaválasztása miatt ismét előtérbe került a kérdés: Hol tanuljon a gyermek zsidóságot. Otthon vagy az iskolában? Vagy mindenhol?
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Jom Kipur előtt elküldtem egy levelet a levelezőlistámra…
Volt benne egy dallam… Csodás dallam – csodás szavakkal… (lásd a video alatt…)
Többen is írtak nekem, hogy nem ismerték ezt a feldolgozást, mások meg ki is postolták a FB-ra…
Pedig talán nem is tudjátok, hogy e dallam és szavak mögött milyen történet és történelem van…
Igen…
Ott áll egy 19-20. századi zsidó sors és egy 59 éves ember sok-sok könnye…
Nézzük meg a mesét, amit az élet írt… Egy kattintás ide a folytatáshoz….
„Áldott Az, aki életben tartott bennünket, és megengedte számunkra, hogy megérjük ezt a mai napot.”
Mi itt vagyunk…
Körbenézünk…
És látjuk szeretteinket, akik ma már nincsenek itt velünk, pedig tavaly még itt ültek.
Ám mi hűségesen őrizzük a nevüket és a tekintetüket – ők már bennünk élnek tovább…
Pinhász ben Urija Léb, Cvi ben Áháron hálévi, Jichák ben Jehuda, Joszef Menáhem ben Meir…
Emlékükből fakadjon áldás!
Az idei mottóm: „A zsidóság a tevőlegesség vallása…”
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Kedves Érdeklődő Olvasók!
Ma sem váltom meg a világot és ma sem mondom meg a „nagy okosságot”.
Bár az előző MAZSÖK-ös pályázati elemzésem után többen is a szememre hányták, hogy ha nem értek a gazdasági dolgokhoz, akkor miért szólok bele…
Erre csak azt válaszoltam, hogy én a „naiv olvasó” szemszögéből vizsgálom a számokat, és ennyi…
Ennek ellenére 2 hét alatt 600 IP-ről olvasták el azt a cikket… ami azért nem rossz
És most itt van az 1%… Most tette közzé az APEH/NAV
Hálás téma az elemzésre vágyóknak! 🙂
Hát akkor csapjunk bele a levesbe!
(Az esetleges számolási hibákért előre elnézést kérek, és aki talál, kérem jelezze nekem!) Egy kattintás ide a folytatáshoz….