Kijött a NEA (leánykori nevén: NCA) idei nyerteseinek listája.
6368 beadott pályázat közül mindössze 5 (!!!) zsidót találtam, és abból is csak 1 nyert…
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Gondoltam egy nagyot, és csináltam egy kis összefoglalót a Magyarországon dolgozó rabbikról és a magyarországi zsinagógákról.
Az elérhetőségekről, a nyilvánosságról, a médiáról.
Ez egy bevezető cikk egy hosszabb íráshoz, ami a magyar zsidóság jövőjét elemzi.
Addig is jó bogarászást!
(Ps1: Ha valaki hibát talál vagy a hiányzó adatokat tudja pótolni, kérem magánban jelezze nekem!)
(Ps2: A +1W jelzés a honlap melletti wikipédiás szócikket jellemzi) Egy kattintás ide a folytatáshoz….
„Tovább él a nap, amikor megláttam,
Tovább él a perc, amit úgy kívántam.
Tovább élek én, tovább él ő bennem,
Mit tehetnék mást, ha egyszer őt szerettem?”
Amikor pontosan 118 esztendeje, 1894. október 18-án megszületett a jómódú Deutsch (később Déry) Károly ügyvéd és Rosenberg Ernesztin gyermeke, Tibor, akkoriban még csak a legelszántabb munkásmozgalmi aktivisták hallottak azokról az eszméről, amiknek ez a fiatalember 24 éves korától egészen 83 évesen bekövetkezett haláláig szerelmese lett.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
1981. október 16-án – nagyon fiatalon, 66 esztendősen – halt meg Mose Dáján
.
Pedig akár még ma is élhetne.
Ám ő ebben a 66 esztendőben többet élt át, többet élt meg, és többet élt túl, mint más 120 év alatt. Négy háborút harcolt végig tábornokként, mégis egy betegség vitte el. Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Hálával a Fennvalónak ezen a héten ismét a „Kezdet„-től kezdtük olvasni szent könyvünket, a Tórát. Ennek tiszteletére én is megpróbálok alkalmanként leírni egy történetet Mózes könyveiből, amiből – remélem – hogy egy gyermek is megérti, mi is a Tóra üzenete számunkra.
Olvassátok szeretettel, és ha hasznosnak tartjátok, meséljétek el a gyermek(ei)teknek!
A legelső történet talán a legnehezebb, A TEREMTÉS. Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Ezen a szombaton újból elölről kezdjük a Tóra olvasását.
Az első hetiszakasz neve: „Brésit”, a kezdet.
Legyen ez is kezdete valaminek!
Több barátommal egy éven át dolgoztunk ezen a folyamatosan bővülő sorozat magyar változatán. Hetiszakaszok, ünnepek, és minden, ami zsidóság rajzfilmen.
Minden szakaszhoz tartozik egy rövid kis filmecske (a Brésithez már kettő is).
Hétről-hétre.
Nézzék meg a gyermekeikkel!
Tegyetek fel kérdéseket!
Legyen számotokra program!
4 perc az egész.
Ezt a kis történetet azon hősök emlékére írom le, akik 1944-1945-ben fegyverrel a kezükben harcoltak a fasizmus ellen, és nem élték meg a felszabadulást.
Belegondolok, ha ők is túlélték volna, hány és hány ilyen hőse lett volna Magyarországnak.
1918-ban Debrecenben zsidó gyermekként megszületni még könnyű volt. Ám megélni a 30. születésnapot már keveseknek sikerült. Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Helyes fiatalember… Élt 24 évet és 2 hónapot.
A mai nap ő is tiltottá vált.
A róla elnevezett utca megszűnt róla elnevezettnek lenni. Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Bő 13 éve vagyok rabbi…
Szakmai ártalom, hogy bármerre is járok, kérdezgetek embereket a zsidóságukról.
1 évet laktam a vallási ortodoxia egyik fellegvárában, Bnei Brakban.
Egyszer fogtam magam és megkérdeztem egy tíz esztendős pajeszos kisfiút,
„milyen érzés zsidónak lenni?”
Rám nézett, és azt mondta: „Kef lihjot jehudi”, ami kb. annyit tesz:
„Zsidónak lenni nagyon jó buli…”
Az elmúlt hetekben Miri lányom iskolaválasztása miatt ismét előtérbe került a kérdés: Hol tanuljon a gyermek zsidóságot. Otthon vagy az iskolában? Vagy mindenhol?
Egy kattintás ide a folytatáshoz….