A barátok és harcostársak félszavakból is megértik egymást.
„Igazuk” is van… A tények közléséhez nem kell a sok beszéd…
Ezt a képet is azoknak ajánlom, akik úgysem olvassák el…
Még több mementót talál a „megszállt ország” dokumentumai sorozatomban…
„Zuhognak ránk a hírek, sodródunk az eseményekkel, megállni, az információk hátterén elgondolkodni nincs idő. Most mégis megpróbálunk lassítani.
Új sorozatunkban a nagy világvallások képviselőinek fogunk feldobni kérdéseket egy-egy aktuális hír kapcsán. Kíváncsiak vagyunk rá, hogyan látják a világot a 21. század elején a több ezer éves eszmerendszerek.
Tudnak-e valami hasznosat, érdekeset, újat mondani nekünk? Érdekel bárkit a véleményük, egyáltalán érdekel bennünket a sajátunkén kívül más véleménye?”
Első kérdésünk egy tragikus véletlen okozta haláleset kapcsán a következő:
Amikor valaki ártatlanul esik áldozatául egy erőszakos cselekménynek, akkor abban mennyire játszik szerepet a sors, a véletlen, esetleg valami más, külső erő?
A kérdésre 5 lelkész válaszolt.
Az én válaszom itt olvasható: Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Miklós Sándor családja (írta: Gémesi Róbert)
Az alábbiakban dédapám, Miklós (szül. Weisz) Sándor és családja történetét szeretném bemutatni korabeli dokumentumok, fényképek és újságcikkek segítségével. Beszéljenek maguk a tárgyi emlékek:
A Weisz család a XIX. század végén Fóton élt. A fényképen ükszüleim, Weisz Gábor és felesége, Kainer Katalin láthatók. Nyolc gyermekük született, akik közül egyikük, Sándor volt az én dédapám. Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Hérakleitosz azt mondja valahol, hogy minden mozgásban van, és semmi sem marad változatlan,… azt mondja, hogy nem léphetsz kétszer ugyanabba a folyóba.
(Platón: Kratülosz 402 A) Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Kérem olvassuk el Lefkovics Kornél objektíven szubjektív írását a Szabadság térre tervezett „megszállás” emlékműről, aminek középpontjában a bibliai Gávriel (Gábriel) angyal áll, amely a második világháborúban megszállt Magyarország ártatlanságát, szentségét, stb van hivatva szimbolizálni.
Nem tudom, kinek volt a tanulatlan ötlete Gábriel angyallal ábrázolni a „halottak”, inkább meggyilkoltak emlékét, hogy ő majd minden áldozatra emlékezik. Honnan veszik ezt a véleményt, mi a forrása? Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Ez a képet azoknak ajánlom, akik úgysem olvassák el…
Még több mementót talál a „megszállt ország” dokumentumai sorozatomban…
10+1 részlet magyar zsidó származású írók és költők tollából…
Ez a válogatás teljesen szubjektív és objektív is egyben… Mert szeretjük őket.
Olvassuk őket szeretettel és alázattal! Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Korábban is félve nyúltam a politikához, hiszen egy rabbinak nem biztos, hogy a Tóra tanulására szánt idejét a belpolitikára, idegeskedésre vagy ehhez hasonlókra kell fordítania.
Ám vannak pillanatok, amikor már a Tóra parancsolja, hogy megszólaljunk. Hiszen bárminemű gyűlölet – és legfőképp a zsidógyűlölet – a nép életét, boldogulását és nyugalmát veszélyezteti. Meg kell szólalni, hátha valaki meghallja…
És ha sok hang szól, az talán még messzebbre eljut. Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Nem változott semmit sem az utcakép, miután kijöttem Izraelben a mikvéből. Tikkasztó hőség, imitt-amott otthonos szemét, sokféle ember.
Miután felbukkantam a vízből, először semmiféle változást nem éreztem magamon. Víziókat és spirituális revelációkat vártam – de még különösebben feldobott sem voltam. A tanárnőm és a mikvés néni persze mohón várta az áldást – szívből remélem, hogy hatékonyak lesznek. Hiszen áldást tőlem korábban még senki nem kapott – és nem tartom magamat akkora cadikának (jámbor életű asszony – a szerk), hogy erre bármikor is magamtól merészkedjem.
Állítólag nagy ereje azoknak a kívánságoknak, amit egy friss betért mond – nekem azonban nem volt sok lehetőségem a jókívánságokra: sietnem kellett, mert mások is voltak utánam, másrészt pedig a tanárnőmnek is volt egy kora délutáni, meglehetősen fontos megbeszélése. Egy kattintás ide a folytatáshoz….