A blogom többször foglalkozott a zsidó vallásba való betérés kérdésével. A betérés „divatos” téma manapság. Sokan írták le tapasztalataikat kérdéseiket és válaszaikat.
Sőt, külön sorozat olvasható „betéréstörténetekkel„. Most picit visszatérek a vallásjoghoz és ebben a cikkben csakis gyakorlati kérdésekkel szeretnék foglalkozni, vagyis leginkább egyel, a lelki intencióval, héberül „káváná”-val.
A betérés (héberül: gijur) maga egy rendkívül fontos jogi cselekmény, hiszen ezen vallási szertartás után az „igaz betért” (gér cedek) csatlakozik Izrael népéhez és Izrael vallásához.
Ez egyrészt egy teljesen személyes ügy, ám mégis, egész világra kiható ereje van, hiszen a judaizmus végső célja, hogy az egész világ felismerje az Örökkévaló jelenlétét és hatalmát.
„A világ minden népe, amikor majd át fognak térni a zsidó hitre és magukra veszik a Tóra minden törvényét (micvákat), … akkor minden tekintetben olyanná válnak, mint Izrael gyermekei, … és rögtön beléphetnek az Örökkévaló közösségébe” (RÁMBÁM: Iszuré biá 12/17)
A rabbik három alapelvet rögzítették le, hogy a betérés, valóban betérés legyen:
1) A micvák magára vétele. (héberül: kábálát micvot)
2) A betérés tevőleges része .(héberül: máászé hágijur) Azaz a körülmetélés (héberül: brit mila) és a rituális fürdő (héberül: mikvá).
3) A betérés 3 tagú (kóser) vallási bíróság (héberül: bét din) előtt történjen. Ezek a rabbi vizsgálják meg a betérni szándékozó ember lelki hátterét, motivációját, tudását, elhivatottságát, stb.
Ha ezen három közül bármi is hiányzik, a betérés – nem betérés. Egy kattintás ide a folytatáshoz….
