1981. október 16-án – nagyon fiatalon, 66 esztendősen – halt meg Mose Dáján
.
Pedig akár még ma is élhetne.
Ám ő ebben a 66 esztendőben többet élt át, többet élt meg, és többet élt túl, mint más 120 év alatt. Négy háborút harcolt végig tábornokként, mégis egy betegség vitte el. Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Hálával a Fennvalónak ezen a héten ismét a „Kezdet„-től kezdtük olvasni szent könyvünket, a Tórát. Ennek tiszteletére én is megpróbálok alkalmanként leírni egy történetet Mózes könyveiből, amiből – remélem – hogy egy gyermek is megérti, mi is a Tóra üzenete számunkra.
Olvassátok szeretettel, és ha hasznosnak tartjátok, meséljétek el a gyermek(ei)teknek!
A legelső történet talán a legnehezebb, A TEREMTÉS. Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Ezt a kis történetet azon hősök emlékére írom le, akik 1944-1945-ben fegyverrel a kezükben harcoltak a fasizmus ellen, és nem élték meg a felszabadulást.
Belegondolok, ha ők is túlélték volna, hány és hány ilyen hőse lett volna Magyarországnak.
1918-ban Debrecenben zsidó gyermekként megszületni még könnyű volt. Ám megélni a 30. születésnapot már keveseknek sikerült. Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Helyes fiatalember… Élt 24 évet és 2 hónapot.
A mai nap ő is tiltottá vált.
A róla elnevezett utca megszűnt róla elnevezettnek lenni. Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Bő 13 éve vagyok rabbi…
Szakmai ártalom, hogy bármerre is járok, kérdezgetek embereket a zsidóságukról.
1 évet laktam a vallási ortodoxia egyik fellegvárában, Bnei Brakban.
Egyszer fogtam magam és megkérdeztem egy tíz esztendős pajeszos kisfiút,
„milyen érzés zsidónak lenni?”
Rám nézett, és azt mondta: „Kef lihjot jehudi”, ami kb. annyit tesz:
„Zsidónak lenni nagyon jó buli…”
Az elmúlt hetekben Miri lányom iskolaválasztása miatt ismét előtérbe került a kérdés: Hol tanuljon a gyermek zsidóságot. Otthon vagy az iskolában? Vagy mindenhol?
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Jom Kipur előtt elküldtem egy levelet a levelezőlistámra…
Volt benne egy dallam… Csodás dallam – csodás szavakkal… (lásd a video alatt…)
Többen is írtak nekem, hogy nem ismerték ezt a feldolgozást, mások meg ki is postolták a FB-ra…
Pedig talán nem is tudjátok, hogy e dallam és szavak mögött milyen történet és történelem van…
Igen…
Ott áll egy 19-20. századi zsidó sors és egy 59 éves ember sok-sok könnye…
Nézzük meg a mesét, amit az élet írt… Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Kedves Barátaim!
Ismét eltelt egy esztendő…
Idén, 2012. szeptember 16-án este, ránk köszönt a világ teremtésének 5773. esztendeje, a zsidó újév, a ros hásáná.
Álmok, tervek és remények lengik be ezeket a napokat, hiszen a zsidó hagyományban az újesztendő nem a vidám papírtrombiták és a pezsgő ünnepe, hanem a zokogó-hangú, lélekig hatoló sófár, a megbánás, a magukba-nézés, és a közösség ereje felfedezésének napja. Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Egy asszony, aki összeköt két férfit.
(Gyermekeim dédnagyapja, Arjeh ben Srage emlékére)
Feleségem (és Verő Tamás rabbi) nagypapája, dr. Fuchs László Szilágysomlyón van eltemetve. Szokásuk, minden esztendőben elmenni a sírhoz.
„Kever avot„-nak hívják ezt a zarándoklatot, aminek a legméltóbb időpontja – a Sulhán Áruh szerint is – a zsidó nagyünnepek, azaz ros hásáná és jom kipur előtt van.
Idén is elutaztak.
Elmentek a temetőbe.
Imádkoztak a nagypapa sírjánál és visszafelé menet a két „pajkos gyermek” bekukucskált egy szerszámos sufniba, amibe addig még soha se
m néztek be… Egy kattintás ide a folytatáshoz….
óhhh… előre bocsátom, hogy ez csak a képzeletem műve…
Egy kattintás ide a folytatáshoz….