Mint a fenti plakáton látjuk, április 21-én – rendőri támogatással – vérlázítóan provokatív felvonulásra kerül sor Budapesten.
Az „Élet Menetének” békés felvonulására, (vagy a felvonulókra?) valakik „gázt adnának”.
Nem kell nagy fantázia, hogy a címben lévő „áthallás”-t dekódoljuk. Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Különleges emléknapra készülünk.
1955. április 12.
A poliomyelitis (járványos gyermekbénulás), vagy más néven a Heine–Medin kór a 20. század egyik legrettegettebb betegsége. Ennek az oka nem a halálozási rátája, hiszen az 5-9 éves gyermekek közötti halálnemek közül „mindössze” 6%-ért volt felelős ez az alattomos betegség, ám sokkal inkább az, hogy elsősorban gyermekeket érint.
A betegség igazi csapás volt, hiszen a felbukkanása teljesen kiszámíthatatlan és semmilyen tisztasági óvintézkedés nem volt hatásos ellene.
A kór gyógyíthatatlan és tartós bénulást okozott. Páni félelemmel féltek tőle a szülők.
Bár a kórképet már 1838-ban azonosította Jacob von Heine, ám ő még nem tudta, hogy a betegség miképp terjed, fertőző jellegét később a svéd Oscar Medin állapította meg.
A gyermekbénulást e két orvos után Heine–Medin kór-nak is nevezik.
Egészen addig, amíg meg nem jelent a címlapon: SALK’S VACCINE WORKS!”
Neki köszönhetően napjainkban mindössze négy ország esetében beszélnek helyi eredetű járványról, ezek Pakisztán, Afganisztán, Nigéria és India. Ez a szám napról-napra kevesebb.
1988-ban kb. 350.000 esetet regisztráltak a világon. 2010-ben kevesebb mint 1.500-at. Magyarországon 1963 óta kötelező az oltás.
74 esztendő telt el azóta…
Bejöttek az országba a nácik. Nem sokan. Nem is kellett ide nagy hadsereg. Voltak itt bőven támogatóik. Házmesterek. 3 hét múlva már sárga csillag volt a bélyeg…
A többit ismerjük…
Majd tetovált szám… Majd jelöletlen sír valahol a felhők között.
Nem szabad becsukni a szemeinket!
Azért tényleg senki mást nem hibáztathatunk, csakis önmagunkat.
74 esztendeje…
Bejöttek, beengedtük, biztattuk, elfogadtuk. Etettük, itattuk, jól tartottuk… Ezeket…
Sokan próbálják elfeledni, elfeledtetni, bagatellizálni, elrejteni, meghazudtolni, elhazudni vagy akár feldicsérni. – Igen, ők a jelenkor háborús bűnösei…
Emlékezzünk a deportáltakra és a meggyilkoltakra egy szemtanú naplórészleteivel…
Olvassuk Márai Sándort! Egy kattintás ide a folytatáshoz….
KELL-E NEKÜNK MACESZ-MORZSA?
Avagy szülessünk-e zsidónak, tanuljunk-e zsidónak vagy érezzünk-e zsidóként?
Pészáh, a kérdések ünnepe és hónapja.
Niszán, a kérdések hónapja.
Kérdéseket szeretnék feltenni Nektek is, önmagamnak is. Ha meg tudjuk válaszolni, közelebb kerülünk a zsidóság, esetleg saját zsidóságunk megértéséhez is.
Február 29-én megszületni…
Ez micsoda pech…
4 évenként van az embernek születésnapja.
Ezen még sokat lehetne viccelődni, ám amikor Markstein Józsefre emlékezünk, aki – ha még élne – ebben az esztendőben lehetne 103 éves, és akkor még mindig 17 év hiányozna a mózesi 120-hoz. Ám Alfonzó ember volt. Nagyon is…
És már 27 esztendeje halott.
A naptár furcsasága miatt 75 életéve alatt mindösszesen 18 igazi születésnapot tudott megünnepelni, és ez rá is nyomta a bélyegét az életére. Pozitívan.
Hiszen vitalitásán, fiatalosságán, testi és lelki erején az idő soha nem fogott.
Ő „18 éves” volt halálakor is. Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Ez a történet, röviden bemutatja a huszadik századi zsidó sors minden fájdalmát.
Emlékezzünk azokra a zsidó menekülőkre, akik 1939-től 1942. február 24-ig több, mint 12.000-en voltak.
Menekültek gyalogosan, lovon és az utolsó kilométereket hajón – leginkább a török felségvizeken keresztül – Európából, az Ígéret Földje irányába.
Féltek, menekültek, reménykedtek.
Elindultak.
Sokszor bérelt roncs-hajókon.
Az egyik ilyen hajót Strumának hívták.
(A fénykép az egyetlen megmaradt emlék erről a hajóról, amit 1942-ben Isztambulban fényképeztek.)
Felségjele panamai volt, kapitánya bolgár, utasai román zsidók, akikért horribilis összeget fizetett ki a Bétár és az Irgun nevű cionista szervezet a román hatalomnak, hogy elengedje őket.
769 utas, közöttük 111 gyermek remélte a szentföldi életet. Egy kattintás ide a folytatáshoz….
A hír:
2013. február 13-án Kunhegyesen, – egy fideszes polgármester által vezetett önkormányzat – a Bajcsy-Zsilinszky Endre utcát Wass Albert utcára nevezte át.
Az üzenet:
Magyarországon 2013-ban a kormánypárt egy kivégzett antifasiszta (bár korábban fajvédő) ellenálló helyett egy háborús bűnök miatt halálra ítélt katonatisztről nevezett el egy utcát.
Szubjektív megjegyzés:
Ez az átnevezés az érzéketlenség és a pofátlanság netovábbja…
Szimbolikus és gyakorlati arculcsapása a demokráciának és az antifasizmusnak.
Válassz!
47 esztendeje, 1967 február 18-án elhunyt egy kutató.
Sokat gondolkodtam azon, hogy ide most mit is írjak…
Ha felületes lennék, akkor azt is írhatnám, hogy 3 nap alatt 150.000 embert halt meg miatta, de persze minden felületesség és általánosítás végzetes következményekkel járhat, ezért inkább azt írnám, hogy:
Háborús idők voltak.
Mindenki túlélni akart.
Mindenki fejlesztette a védelmét és ezzel párhuzamosan a fegyverzetét.
Aki gyorsabb volt, az lőtt előbb.
Aki előbb lőtt, az maradt életben.
Aki életben marad, attól a másiknak félnie kell.
És ha még akkor sem fél eléggé, akkor rá kell ijeszteni.
Ez az írás a kutatás vezetőjéről szól, aki a 20. század talán legmegosztóbb tudósa volt.
És talán a legzseniálisabb:
Julius Robert Oppenheimer.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Tudtad?
1917. február 16-án nyitották meg Madridban a Bét Jákov zsinagógát?
Ez volt az első zsinagóga-átadás Madridban 1492, a spanyol kiűzetés óta…
425 évet kellett várni erre a pillanatra.
És végül egy csodás dal Barcelonáról!
Mázl tov!
Sok boldogságot Spanyolország, Szfárád zsidóságának!
1940, február 9-én (5700. svát hónap 30-án, azaz „ros hódes ádár”-kor) született és rá 70 esztendőre 2010. március 8-án (5770. ádár 22-én) hunyt el rabbim és mesterem (morénu verábbénu), Raj Tamás.
Amikor Tamásról megemlékezem, akkor inkább szubjektív módon kettőnk kapcsolatáról szeretnék mesélni, így örökítve meg ennek a fantasztikus embernek az emlékét, aki nemcsak nekem adott rengeteg élményt, tudást és zsidóságot, hanem annak a generációnak, amelyik a 80-as évek végén, a 90-es évek évek elején találta meg a saját zsidó öntudatát.
Lehet, hogy ezt a monológot néhányan önzésnek fogják gondolni, ám éppen az ellentettjének szánom.
Tamás abban hitt, hogy a szellem és a tanítás, tovább él az emberekben, ahogy a talmudi legenda tanítja, a Tóra szent tekercseit akár el is lehet égetni, de a betűk mindig tovaszállnak, és.egyre több és több ember látja meg azokat.
Legyünk akár mindannyian apró kis szélfújás, akik továbbviszünk egy-egy betűt. És a világ csak ezen áll – mondja egy másik talmudi legenda – a betűket tanuló kisgyermekek lélegzetvételén.
Ő biztos ezt akarná…
Egy kattintás ide a folytatáshoz….