1940, február 9-én (5700. svát hónap 30-án, azaz „ros hódes ádár”-kor) született és rá 70 esztendőre 2010. március 8-án (5770. ádár 22-én) hunyt el rabbim és mesterem (morénu verábbénu), Raj Tamás.
Amikor Tamásról megemlékezem, akkor inkább szubjektív módon kettőnk kapcsolatáról szeretnék mesélni, így örökítve meg ennek a fantasztikus embernek az emlékét, aki nemcsak nekem adott rengeteg élményt, tudást és zsidóságot, hanem annak a generációnak, amelyik a 80-as évek végén, a 90-es évek évek elején találta meg a saját zsidó öntudatát.
Lehet, hogy ezt a monológot néhányan önzésnek fogják gondolni, ám éppen az ellentettjének szánom.
Tamás abban hitt, hogy a szellem és a tanítás, tovább él az emberekben, ahogy a talmudi legenda tanítja, a Tóra szent tekercseit akár el is lehet égetni, de a betűk mindig tovaszállnak, és.egyre több és több ember látja meg azokat.
Legyünk akár mindannyian apró kis szélfújás, akik továbbviszünk egy-egy betűt. És a világ csak ezen áll – mondja egy másik talmudi legenda – a betűket tanuló kisgyermekek lélegzetvételén.
Ő biztos ezt akarná…
Egy kattintás ide a folytatáshoz….