Amikor egy kollégám tanácsot kért tőlem, és elmesélte az alábbi történetet, akkor nem tudtam, hogy éppen mosolyogjak vagy sírjak.
Mondhatnám azt is, hol volt, hol nem volt…
A történet bő egy évtizede kezdődött el, amikoris egy vallásos zsidó fiú beleszerelmesedett egy nem zsidó lányba.
A lány betért a zsidó vallásba és mindketten komolyan gondolták mind a kapcsolatot, mind a zsidóságot.
Éveken keresztül szombatot tartottak, kóser ételt fogyasztottak, a lány mikvébe járt, és mindent megtettek, amit egy vallásos zsidó pár megtesz. Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Azt tudom magamról, hogy aránylag könnyen kifejezem magam. Általában nem okoz gondot, hogy az engem is foglalkoztató kérdésről kifejtsem a véleményemet, ahogy – remélem – az is igaz rólam, hogy mindig igyekszem azt a lehető legalaposabban leírni. Ám most mégis komoly gondban vagyok, mert mindenféle vélemény keveredik bennem, és nem tudom eldönteni, hogy éppen melyik az, amelyik felülkerekedik. 
Az elmúlt napokban komoly és értékes
1789-ben, Párizsban 17 pontban foglalták össze azt a nyilatkozatot, ami az emberi szabadságról, az igazságos társadalomról és a népfenségről szól.

Előre szólok, ez a dolgozat egy eléggé hosszú írás lett.
(Fontos információ: