Az elmúlt napokban sokan írnak és sok félét Zoltai Gusztávról. Olyanok akik szerették és olyanok, akik nem szerették. Olyanok, akik – közvetve – esetleg neki köszönhetik az egzisztenciájukat (vagy egy részét), és olyanok, akiknek – közvetve – esetleg keresztbe tett.
Én is szeretnék most írni pár szót.
Zoltai Gusztáv mintegy 20 esztendőt volt a munkáltatóm. (Jogilag a mai naptól már nem az.) Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Érdekes műsor volt…
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Évértékelő 2014…
„Honnan veszik a bátorságot, hogy megmondják, sőt elvárják mit gondoljunk, hogyan emlékezzünk, milyen célokat tűzzünk ki, mit tegyünk és mit ne tegyünk.”
„Magyarország nem hagyja magát!” Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Az elmúlt napokban sok-sok szó esik a MAZSIHISZ álláspontjáról.
Emlékeztetőül nézzünk meg néhány televíziós megszólalást!
(A listát folyamatosan bővítjük!) Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Ez a képet azoknak ajánlom, akik úgysem olvassák el…
Még több mementót talál a „megszállt ország” dokumentumai sorozatomban…
10+1 részlet magyar zsidó származású írók és költők tollából…
Ez a válogatás teljesen szubjektív és objektív is egyben… Mert szeretjük őket.
Olvassuk őket szeretettel és alázattal! Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Korábban is félve nyúltam a politikához, hiszen egy rabbinak nem biztos, hogy a Tóra tanulására szánt idejét a belpolitikára, idegeskedésre vagy ehhez hasonlókra kell fordítania.
Ám vannak pillanatok, amikor már a Tóra parancsolja, hogy megszólaljunk. Hiszen bárminemű gyűlölet – és legfőképp a zsidógyűlölet – a nép életét, boldogulását és nyugalmát veszélyezteti. Meg kell szólalni, hátha valaki meghallja…
És ha sok hang szól, az talán még messzebbre eljut. Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Svát hónap 15. napja van.
A vízöntő – amikor Ott döntenek az esőről.
Telihold van.
Fény a sötétben.
Ez azt jelenti, hogy a nap és holdraciklusra épülő zsidó naptár szerint – svát hónap 15-e köszönt ránk. A hagyomány ezt a napot tu-bisvát–nak nevez, a Misna „ros hásáná leilánot”-nak, azaz fák újévének.
A magyar nemesség a történelem során (1848-ig) feudális előjogokkal rendelkező uralkodó osztály volt. A szabadságharcot követően a nemesi rang már inkább társadalmi jelentőséggel bíró, kitüntető örökös cím volt.
A zsidók egyenjogúsításáról (emancipációjáról) szóló törvényt 1867. november 25-én Andrássy Gyula miniszterelnök terjesztette be.
A képviselőház minden vita nélkül, egyhangúlag, a főrendiház pedig 64 szavazattal 4 ellenében fogadta el a törvényjavaslatot. Ezt követően az uralkodó Habsburg ház – elismeréseként – már a magyar zsidók részére is adományozhatott nemesi címet, amennyiben a tudomány, a kultúra, a gazdaság, vagy a politika területén megfelelő érdemeket szerzett.
1867 és 1918 között több mint 280 zsidó vagy zsidó származású családot emeltek a magyar nemesek közé, és ezek között 26 család kapta meg az arisztokratát jelentő báróságot.
A nemesek között közt nagy hírű orvosprofesszor is, volt olyan író-műfordító is, aki nagy közéleti pályafutása elismeréseként került ebbe a magasságába, ám a legtöbbjük olyan ipari, kereskedelmi vagy pénzügyi egyéniség volt, aki tehetségével jelentékenyen hozzájárult hogy a magyar ipar és kereskedelem világszínvonalra emelkedjen.
Az alábbiakban néhányuk életét ismertetem címszavakban: