Immáron 2 esztendeje nem írtam a zsidó civil szféra 1%-os támogatottságáról, ezért úgy gondolom 2022 után ismét nézzünk rá a civil zsidó szervezetekre, hogy is áll a támogatottságuk?
A legfrissebb, 2024. október 26-i listát használom.
Nincs könnyű dolga a keresőnek, mert 29.337 civil szervezet (pdf) vágyakozik az adófizetők adójának 1%-ára. (Excelben itt olvasható a felajánlók listája)
Bayer Zsolt, miközben számonkéri, hogy antiszemita gyanúba keverik Lázár János azért kissé talán tényleg szerencsétlen szavait, nyomatékosan megismétli a fehérterrort nosztalgikusan felidéző sorait – amelyeket amúgy Cohenek, Cohn Benditek, Schiffek árulása kapcsán írt le annakidején.
Sokadszorra futjuk meg már ezt a kört, el kéne lassan engedni.
Lázár János, Vitézy Dáviddal vitatkozva utóbbit, jól beazonosíthatóan, „aberrált”-nak, „belvárosi”-nak, „libsi”-nak és „gyerek”-nek nevezte, továbbá „drogos”-nak a biztonság kedvéért, aztán rátért voltaképpeni mondandójára.
2024 júliusában hívott a kolleginám, Zita, hogy egy gyászoló család kérésére vállaljam el az édesapjuk temetését.
Ilyenkor egy picit mindig megijedek, hogy melyik barátom veszítette el a szerettét, és kér meg engem, hogy legyek gyászában vigasztalója, ám néha csak azért kérnek engem, mert hallották a nevemet, hagy valahol pozitív benyomást tettem a család valamely’ tagjára.
Meg is kérdeztem Zitát, hogy ki a család, mi az elhunyt neve. Ő azt mondta: Vértesi Péter András Etele, és 1941-ben született és a 2 gyermeke intézi a temetést.
Megmondom őszintén, amikor meghallottam a nevet, felkaptam a fejem. Kicsit furcsállottam az „Etele” utónevet, (ami az Attila név németes változata).
Vissza is kérdeztem: „biztos, hogy Etele?”
Zita rögtön válaszolt: „igen!”
Dátum alapján megkerestük az eredeti bejegyzést. Meglett és valóban ott volt a név: Etele.
Csak a saját kiváncsiságom miatt lefuttattam még egy keresést, hogy 19. század végétől a mai napig – az összes budapesti anyakönyvben, hány gyermek kapta – legalább részben – az „Etele” utónevet.
A válasz nem lepett meg: csupán egy, a „mi” Etelénk.
Kiütötte a szememet az egyik zsidósághoz közel álló törpeegyház AI-vel generált FB cover fotója…
Gondolom, kipróbálom magamat, hogy én milyen spórolós kreatív tudnék lenni, ezért fogtam a legegyszerűbb, ingyenes AI képgenerátort (Bing/Copilot) – és elkezdtem neki utasításokat adni.
(spoiler: nem könnyű a munka, és mint látni fogjátok, természetesen nem is sikerült ilyen képet létrehozni, de én hangsúlyozottan ingyenes programot használtam, és a parancsüzeneteim is 1 sorosak (mindegyiket mellékeltem) és nem 60 sorosak, amilyeneket egy professzionális user használ.)
A cikk célja csak annyi, hogy kezdjük megismerni a technikákat, és bátran játszunk a képekkel, de azért ne gondoljuk rögtön, hogy szakemberek vagyunk…
1)
Rabbi selling passover:
itt látahtó a 4 kép (katt ide!)
de ez a kedvenc, mert már a 4 pohár bort is rárakta a „szerző”.
„Egyedül nem megy…”
Újév, a közösség ünnepe!
Az önazonos zsidó identitás egyik első lépése, hogy felismerjük: a zsidó újév nemcsak egy nap a naptárban, hanem lehetőség arra, hogy újraértékeljük az életünket és kapcsolatainkat.
A talmudi hagyomány arra emlékeztet minket, hogy e napon Isten megteremtette az embert, így Téged is! Foglalkozott és foglalkozik velünk, (ami a rohanó világban nem evidencia!) ám el is vár tőlünk valamit.
Hogy mit?
Talán a legegyszerűbbet: hogy felelősséget vállaljunk a tetteinkért, hogy bocsánatot kérjünk és adjunk, hogy törekedjünk arra, hogy tetteink holnap még jobbak legyenek, mint tegnap voltak! Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Magunkfajta egyszerű zsidók nagyon vártuk, hogy a saját magát
– mindenféle címekkel (pl. Budapesti Cháredi közösségek Rabbinátusának vezetője)
és
– mindenféle címkékkel (pl. Közép-Kelet Európai Rabbik Tanácsának elnöke, a brüsszeli székhelyű Rabbinical Centre of Europe-nak vezetőségi tagja)
felcicomázó,
– tisztikereszttel kacérkodó
Oberlander rabbi végre megszólal a Kazinczy utcai történésekkel kapcsolatban…
Talán titkon abban is bíztak többen, hogy korábbi táskahordójának és annak sógorának esetleg felolvassa a 10 parancsolat megfelelő idézeteit: pl:
Mondván, hogy ezek bizony tórai micvák, és mi kalapos, szakállas, ciceszes, gártlis, hajlongó, stb. zsidók általában szeressük a micákat…
De nem sikerült neki ezt a szintet (se) megugrania.
Hallgatott.
Én – személy szerint – azért is vártam, mert Oberlander ezeddig lelkesen írt
– megengedő tartalmú döntvényt saját magáról és a keresztjéről, Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Hogy valami klasszikussal kezdjem ez írásomat, íme:
„Az nem lehet, hogy ész, erő,
És oly szent akarat
Hiába sorvadozzanak
Egy átoksúly alatt.”
Bekövetkezett, amitől már 2 éve oly sokan tartottunk: a lubavicsi haszid szekta magyar leányvállalata, a 100% NER kompatibilis Emih bekebelezte a Magyarországi Autonóm Ortodox Izraelita Hitközséget (MAOIH).
A lelakatolt kapu szimbolummá vált. Egy kattintás ide a folytatáshoz….
A fénykép már bő egy hete lépten-nyomon visszaköszön. Ott ül Gyöngyösi „listázó” Márton.
Vele szemben a zsidó „elnök” Heisler.
Mindannyian tudjuk, hogy Gyöngyösi Márton nem angyal.
Sőt…
Nagyon nem.
Ahogy Bíró László sem volt az. Akkor a Mazsihisz elsőként deklarálta a nyilatkozatát, bár ezt sokan szeretnék elfeledni.
Ha kicsit szélesebbre tárjuk az ollót, azt is realizáljuk, hogy a Jobbik frakció tagjainak 24 esztendős múltja sem olyan szeplőtlen.
Az elmúlt 2 hétben rengeteg interjú, vélemény, cikk, hozzászólás, reakció látott napvilágot, ezért most – kicsit lehiggadva – szeretnék írni pár, rendszerezett mondatot az „ügyről” – zsidó (rabbi) szemszögből.
Hiszem és vallom, hogy egy lelkész NEM írhatja le, hogy „nincs megbánás a világban!”.
A megtérés (tesuvá) – a zsidó vallás talán legfontosabb szava.
Ám ez a megbocsátás időnként sokkal nehezebb, mint azt az első pillanatban elgondolnánk.
Én nem Gyöngyösit védem, sem Csurkát, sem Vonát, pláne nem a kisdobos Novákot, vagy a nagypályás Budaházyt, csak hiszek az emberben lévő isteni szikrában, amit köznyelvben léleknek nevezünk. Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Vasárnap megtörtént a Bzsh vezetőségének megválasztása.
Mindenki nagyon készült.
Vagy talán mégsem?
Jártamban-keltemben azt éreztem, hogy az emberek most úgy látják, hogy ennek a választásnak nincs akkora tétje, mint 4 évvel ezelőtt. Semmi harci hangulat nem volt, csak a remény a nyugodt folytatásra.
És ez jó! Egy kattintás ide a folytatáshoz….
