A fénykép már bő egy hete lépten-nyomon visszaköszön. Ott ül Gyöngyösi „listázó” Márton.
Vele szemben a zsidó „elnök” Heisler.
Mindannyian tudjuk, hogy Gyöngyösi Márton nem angyal.
Sőt…
Nagyon nem.
Ahogy Bíró László sem volt az. Akkor a Mazsihisz elsőként deklarálta a nyilatkozatát, bár ezt sokan szeretnék elfeledni.
Ha kicsit szélesebbre tárjuk az ollót, azt is realizáljuk, hogy a Jobbik frakció tagjainak 24 esztendős múltja sem olyan szeplőtlen.
Az elmúlt 2 hétben rengeteg interjú, vélemény, cikk, hozzászólás, reakció látott napvilágot, ezért most – kicsit lehiggadva – szeretnék írni pár, rendszerezett mondatot az „ügyről” – zsidó (rabbi) szemszögből.
Hiszem és vallom, hogy egy lelkész NEM írhatja le, hogy „nincs megbánás a világban!”.
A megtérés (tesuvá) – a zsidó vallás talán legfontosabb szava.
Ám ez a megbocsátás időnként sokkal nehezebb, mint azt az első pillanatban elgondolnánk.
Én nem Gyöngyösit védem, sem Csurkát, sem Vonát, pláne nem a kisdobos Novákot, vagy a nagypályás Budaházyt, csak hiszek az emberben lévő isteni szikrában, amit köznyelvben léleknek nevezünk. Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Elul zsidó hónapja van. A zsidó közösségek számára ezek a napok – évezredek óta – az isteni találkozás és a megtérés időszakai. 
Egyik legősibb zsidó hagyomány a nevek körforgása. Az elhunyt családtagok nevét adják az újszülötteknek, hogy a „egy név se vesszen el”.
