Miért lettem zsidó? – “…lépek egy nagyot Hasem felé…” – (betéréstörténetek VIII.)

Nem változott semmit sem az utcakép, miután kijöttem Izraelben a mikvéből. Tikkasztó hőség, imitt-amott otthonos szemét, sokféle ember. jewish_oil_painting_magen_david_1198_thumbMiután felbukkantam a vízből, először semmiféle változást nem éreztem magamon. Víziókat és spirituális revelációkat vártam – de még különösebben feldobott sem voltam. A tanárnőm és a mikvés néni persze mohón várta az áldást – szívből remélem, hogy hatékonyak lesznek. Hiszen áldást tőlem korábban még senki nem kapott – és nem tartom magamat akkora cadikának (jámbor életű asszony - a szerk), hogy erre bármikor is magamtól merészkedjem. Állítólag nagy ereje azoknak a kívánságoknak, amit egy friss betért mond – nekem azonban nem volt sok lehetőségem a jókívánságokra: sietnem kellett, mert mások is voltak utánam, másrészt pedig a tanárnőmnek is volt egy kora délutáni, meglehetősen fontos megbeszélése. Egy kattintás ide a folytatáshoz....

Miért lettem zsidó? – Betérés Izraelben —– (Betéréstörténetek I.)

Kedves Olvasóink! Ezennel elkezdek egy új sorozatot, ami remélem, hogy sok embert fog érdekelni, és sok emberben fog megszüntetni bizonyos előítéleteket. Mert azokkal bővelkedünk. Arról fognak mesélni emberek, hogy miért tértek át a zsidó hitre, hogy élték meg ezt a változást és mit jelent számukra a zsidó néphez tartozás. Gondolom sokan tudjátok, hogy mint rabbi, sokat foglalkozom a zsidó vallásba való áttérés kérdésével. A történetek szereplői - nagy részben - a mi zsinagógánkból indultak el ezen az úton. Ezzel a kis összefoglalóval is szeretnénk tisztelegni előttük, a gér cedek-ek, az igaz betértek előtt.

Betérés Izraelben – majdnem a hagyományos módon Egy kattintás ide a folytatáshoz....