Mint a legtöbb zsidó szokás, a szakáll növesztése is egy bibliai (tórai) parancsolatra megy vissza:
„Ne nyírjátok kerekre a fejeteken a hajatokat és ne rontsd el szakállad szélét!” (M III. 19:27)
Érdekesség, hogy arra nincs előírás, hogy növesszünk bármilyen hajat, szakállat vagy szőrzetet, ám arra van, hogy mit NE csináljunk vele! Egy kattintás ide a folytatáshoz….
https://www.youtube.com/watch?v=618IKgQ2wys&t=1
Ha létezik népszerű jelkép a vallásos zsidóságban, akkor a péntek esti két gyertyatartó és maga a gyertyagyújtás, biztos az; annak ellenére, hogy a Tóra egyetlen egy szót sem ír erről a hagyományról, nemhogy megparancsolná azt.
A Tóra lezárása után mintegy két évezreddel a Talmud bölcsei (Bávli – sábát 25b) írják elő, hogy péntek este, a zsidó házakban (lehetőség szerint a hölgyeknek) gyertyákat kell gyújtaniuk. Egy kattintás ide a folytatáshoz….
A nem vallásos világ számára a kipa (közkeletű nevén: sábeszdekli, jiddisül: jármilke), vagy fejfedő állandó hordása az egyik legkevésbé érthető parancsolat.
Jó, jó, szép hagyomány…
No, de ez egy micva, azaz isteni utasítás lenne, vagy csak egy sivatagi nép megmaradt szokása?
Ennek a kétkedésnek a legkézzelfoghatóbb oka, hogy a Tórában egy szó sincs a kipáról, vagy bármi fejfedőről.
A Talmud a Sábát 156b oldalon elmesél egy történetet, ahol káldeus csillagjósok azt mondják a még gyermek Náhmán bár Jichákról édesanyjának, hogy fiából tolvaj lesz.
Az anyuka megijedt és attól a pillanattól nem engedte, hogy a kis Nachman egy pillanatra felfedje a fejét. Ezt mondta a fiának: „Fedd be a fejed, és akkor az ég félelme lesz rajtad, és imádkozz az isteni irgalmasságért!”
A projekt működött mert a kisgyermekből nagy rabbi lett!
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Ugye milyen szép kép??A „hüpe” egy jiddis szó, héberül: „chuppa”-nak mondják, a szó eredete: betakarás.
(Érdekesség, hogy a mai héber nyelv a „chuppa” szót használja a vadászrepülőgépek pilótafülkéjének ablakára is, ami körbeveszi a pilótát.)
Napjainkban – általában – a hüpe négy lábból és egy baldahinból áll, ám a régi időkben sokkal szigorúbban vették a Tóra szavait, és a hüpe az valós sátor volt, aminek ablakkal ellátott vászon oldalai, teteje és ajtaja volt, sőt még szőnyeg is volt benne, hogy mindenben hasonlatos legyen az otthonhoz, amit a hüpe szimbolizál, hiszen a zsidó esküvő folyamán ez a furcsa építmény szimbolizálja az együttélést, a közös házat és azt családi otthont, ahová a vőlegény nemsokára bevezeti a menyasszonyt. Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Van egy furcsa szabálya a zsidó vallásjognak: néhány imát, csak 10 nagykorú (13+), zsidó (férfi) egyidejű jelenlétében lehet elmondani.
(Azért raktam zárójelbe a „férfi” szót, mert liberális helyeken nők is részesei ennek a „tízes”-nek.)
Ez a rabbinikus rendelet már csak azért is érdekes és különleges, mert a zsidóság alapvető tanításai közé tartozik, hogy a judaizmus egy „személyes vallás”, azaz minden emberen egyéni felelősség van, és az Örökkévaló mindenkit egyenként tart számon (hásgáhá prátit).
Akkor miért van mégis különleges szerepe ennek a „közösségi élmény”-nek?? Egy kattintás ide a folytatáshoz….
„Ámen”
A (zsidó) imák talán legismertebb kifejezése.
Az „ámen” kifejezés a héber „lehámin” – להאמין – elhinni szóból származik. Ebből a szógyökből ered az „emuná” (אמונה), „hit” szó is.
Az „ámen” kifejezés, már előfordul a héber Bibliában (ószövetség), sőt többször magában a Tórában is, Ezeken a helyeken elsősorban beleegyezést elfogadást jelent.
Azaz legalább egy 3 évezredes szóval állunk szemben, ami a mai napig is élő kifejezés a világ legtöbb nyelvében.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….