A zsidóság megélése lehet vallási, identitásbeli, történelmi, vagy akár szólhat egyszerű sorsközösség vállalásról is, akár tudatos az, akár csak valaki megszenvedi a saját zsidóságát.
Hasonlóképpen – a zsidó vallásba való betérés indokai is szerteágazóak lehetnek.
Az ortodox „rabbi”-k egy hangos csoportjának általános véleménye szerint az ember kizárólagosan egy vallást választ és egy vallásba tér be. Kizárólag abból kell vizsgáznia és annak minden szegmensét köteles gyakorolnia. Ha bármit is megszeg a micvák közül, azt számon kérik rajta és akár vissza is vonják a betérését.
Ezen rabbik véleménye szerint, aki bármi más miatt tér be (sorsközösség, Istenszeretet, Izrael-szeretet, stb), az nem számít betérésnek. (Ennek pszichés következményeiről most ne beszéljünk)
Más rabbik (akik szerencsére a többség) szerint elégséges ennél jóval kevesebb a zsidó néphez való csatlakozáshoz, és a betértnek nem kell feltétlenül zsidóbbnak lenni a zsidóknál. Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Elizabeth Taylor — Aki a zsidóságot választotta I.
1