Halottról vagy jót, vagy semmit? – “Isten tudja…” – a 24.hu honlap kérdése a lelkészekhez XXXI.

Közzétéve Szerző:
Válasz

Mit is jelent ez pontosan?
Az elhunytakról csak jót lehet mondani, vagy inkább meg se szólaljon az ember?
És mi a helyzet akkor, ha valakinek egy olyan közeli hozzátartozója hal meg, aki pokollá tette az életét, aki sajnálatos módon nem viselkedett helyesen, aki esetleg bántalmazta a családját, erőszakos volt, és sok embernek okozott fájdalmat?
Mi van, ha az okozott sok keserűség és sérelem egyszer csak kibuggyan valakiből?
Pontosan ez történt Texasban, a napokban (persze bizonyára nem csak ott és nem csak most), ahol egy hölgy az édesapja halála után nagy nyilvánosság előtt, őszintén beszélt a január 30-án elhunyt édesapjával kapcsolatos érzéseiről, és nem éppen dicsérő szavakkal illette az elhunytat.
Kíváncsiak voltunk, vajon mit mondanak a vallások tanítói, miután elolvasták az említett cikket és a kérdésünket.
A konkrét kérdésünk így hangzott:
Halottról vagy jót, vagy semmit? Igaz ez a mondás, akkor is, ha valaki úgy érzi, hogy az elhunyt sok szenvedést okozott más embereknek? Egy kattintás ide a folytatáshoz…. →

Furcsa héber betűs felirat a sírkövön, ami mégsem halandzsa, hanem egy őszinte és tiszta próbálkozás – a saját múltunkhoz való kapcsolódásra

Közzétéve Szerző:
1

Ez a cikk egy olyan korszak szinte pontos lenyomata, amikor a klasszikus zsidó műveltség hiánya együtt jár a zsidó vallás iránti alázattal és az irányába való őszinte és naiv lelkesedéssel.
Korábban már írtam egy cikket egy újonnan felfedezett síremlékről, most is arról fogok, csak teljesen más oldalról.
2008
Van egy vidéki város, ahol napjainkban csak néhány zsidó ember él.
Ahol 63 esztendeje nincs rabbi, nincs hittantanár, és nincs zsinagóga sem.
Csak egy temető.
Ennek a temetőnek egy távoli – gazzal benőtt – sarkában találták ezt a sírkövet.
Furcsa, értelmetlen felirat.
Aki megtalálta, nem tudta megfejteni, ezért elküldte egy rabbinak, aki szintén nem találta a megoldást, és ő továbbküldte az összes rabbinak. (Így kaptam meg én is.)
Csóváltuk a fejünket. Próbálkoztunk sok-sok úton és módon, ám se kép, se hang… Egy kattintás ide a folytatáshoz…. →

Reggeli, és mindenféle beszélgetések Breuer Péterrel (meg még sok-sok érdekesség)

Közzétéve Szerző:
Válasz

Ez a folyamatosan bővülő bejegyzés legyen egy forrásgyűjtemény a világ számára, hogy bármikor lehessen önmagammal szembesíteni…
Illetve tükör önmagam számára, hogy megtanuljam, az ember minden szavának mekkora súlya van…
Ilyenkor azt szoktam mondani, hogy: „hallgassák szeretettel!”
Ám most azt mondom: „hallgassák kritikával!”
És írják is meg nekem! Egy kattintás ide a folytatáshoz…. →

Jobbik és még Jobbik – a végtelen történet — a Magyar Narancs zsidó blogja. III.

Közzétéve Szerző:
Válasz

“És rabbi, jó ez nekünk?” – hangzik a viccesen komoly kérdés.
A magyarnarancs.hu honlap felkért bennünket,
– Toronyi Zsuzsiá, a Zsidó Múzeum igazgatóját,
– Darvas István rabbit és
engem, hogy hétről-hétre írjuk ki magunkból, valóban “jó-e ez nekünk”.
Nem vallás, nem történelem, nem Izrael és nem Tóra…
Hanem csak mi.
És ami bennünk él.
És elindult egy új blog.
Ebben a cikkben magamnak teszek fel kérdéseket
(Az eredeti cikk itt található – és ott lehet likeolni az eredetit :)…)
Csak nem akar véget érni egy levél története.
2017. január 25.
Mottó:
Zsidó: Rabbi, mi, zsidók, miért nem szedünk fájdalomcsillapítót?
Rabbi: Drága barátom, mert akkor elmúlna a fájdalmunk… Egy kattintás ide a folytatáshoz…. →

Ismert antiszemita szimbólum egy új tankönyvben

Közzétéve Szerző:
9

1305-ben, a wittenbergi templomra felkerül egy kőfaragás, ami egy furcsa disznót ábrázol. A disznó emlőin a korszak „zsidó-megjelölésére” használandó – csúcsos kalapban lévő (judenhut) – felnőtt emberek lógnak.
Ezeken az alkotásokon visszatérő motívum a disznó fenekénél várakozó zsidó, illetve egy ördög is.
Nem oly rég még petíciót is fogalmaztak ezen szobor eltávolításáért. Egy kattintás ide a folytatáshoz…. →

Egy jó hír minden Zoltánnak – héber (sémi) eredetű nevetek van!

Közzétéve Szerző:
5

Szeretnék végre helyretenni egy régi hibát, amit nem csak a wikipédia, hanem szinte minden forrás hibásan hoz.
Miszerint, a
„Zoltán régi magyar személynév, az ótörök sultan, soltan ’szultán’ szóból származik.” (wikipédia).

Vegyük elő a Tórát, ami mintegy 3 évezrede ismert könyve a világnak!
Első könyv, 42. fejezet 6. vers:
וְיוֹסֵף הוּא הַשַּׁלִּיט עַל הָאָרֶץ

Azaz, Egy kattintás ide a folytatáshoz…. →

Biztos benne, hogy 2017-et írunk? – "Isten tudja…" – a 24.hu honlap kérdése a lelkészekhez XXX.

Közzétéve Szerző:
Válasz

Valószínűleg nem árulunk el nagy titkot azzal, ha leírjuk, hogy közel sem biztos, hogy az egész világ most ünnepli az új évet.
Pláne nem 2017-et.
Hát akkor mikor is van az év első napja?
És milyen évet is írunk?
Úgy tűnik, hogy a számok világa bár reálisnak tűnik, az ember mégis hihetetlenül relatívvá képes tenni azokat.
Minden esetre BÚÉK mindenkinek!
A konkrét kérdésünk így hangzott:
Az ön vallásában milyen évet írunk jelenleg, mikor kezdődik az új év és mihez kötődik, illetve mi alapján számolódik ki az új év kezdete? Egy kattintás ide a folytatáshoz…. →

Vendégoldal – Tóramagyarázat, Toldot hetiszakasz @ Varga István

Közzétéve Szerző:
1

A zsinagógánkban már évek óta szokás, hogy pénteken és szombaton „civilek” mondanak Tóramagyarázatot, dvár Tórát. Mint rabbi nagyon fontosnak tartom, hogy mindenki érezze: a Tóraértelmezés nem egy rabbinikus privilégium. Sőt, éppen ellenkezőleg, a Tóra mindenkié, aki alázattal és szeretettel fordul felé.
Meg kell értenünk, a magyar zsidóságot nem a tudós rabbik fogják fenntartani, hanem a öntudatos és felkészült zsidók, akik számára a saját zsidó örökségük nem csak egy állapot, hanem egy mindennapos nemes kihívás és belső igény annak mind mélyebb megismerésére.
Most szeretném megosztani a kedves olvasókkal Varga István Tóramagyarázatát. Olvassuk olyan szeretettel, ahogyan ő írta! Egy kattintás ide a folytatáshoz…. →

"DE" – Karácsony és hanuka előtt előtt — a Magyar Narancs zsidó blogja. I.

Közzétéve Szerző:
1

„Jó ez nekünk?” – ősi zsidó kérdés.
A magyarnarancs.hu honlap felkért bennünket,
– Toronyi Zsuzsit, a Zsidó Múzeum igazgatóját,
– Darvas István rabbit és
engem,
hogy hétről hétre írjuk ki magunkból, valóban „jó ez nekünk”.
Nem vallás, nem történelem, nem Izrael és nem Tóra…
Csak mi. És ami bennünk él.
Így indult el ez a blog.
Az első cikkemben egy régi, bennem élő kérdést veszek elő, miért is jó nekünk a Hanuka? (Az eredeti cikk itt található)
Egy kattintás ide a folytatáshoz…. →

Szexuális kapcsolat robotokkal? – a 24.hu honlap kérdése a lelkészekhez XXIX.

Közzétéve Szerző:
Válasz

metal_points_holes_silver_background_18400_2560x1600Szexrobotok?
Micsoda?
Tényleg erre van szüksége az embereknek?
Hol van ebben a lélek?
Mit szólnak ehhez a lélekkel foglalkozó emberek a lelkészek, a vallások tanítói?
Most megtudhatja.
Az ember tényleg nagyon különös lény. A vágy meg aztán még különösebb dolgokat hoz elő belőle. Főleg az érzéki vágy – de azért a többit se becsüljük le. Az eszközhasználat volt az, ami egy bizonyos ponton kiemelte az embert az állatok sorából. Csodás dolgokat alkotott, meg persze szörnyűeket is. Létrehozta, majd folyamatosan tökéletesítette és tökéletesíti gépeit, alkotásait, most pedig már emberszerű lényeket hoz létre, robotokat. Azért, hogy… Miért is?
Hát például azért, hogy segítsen neki a gyógyításban, a gyártásban, a bonyolult műveletek elvégzésében, segítsen a ház körül… és a hálószobában. Igen, eljutottunk odáig, hogy az ember megalkotta a szexuális szolgáltatásokat nyújtó emberszerű lényeket.
Lehet megbotránkozni, elszörnyülködni, meglepődni, elítélni egy biztos, most már ilyen is van, ezt is megalkották és lesznek, akik használni is fogják. Nemrégiben megjelent írásaink már bemutatták a jelenséget és egy szakértő véleményét is, most pedig megkérdeztük a vallások tanítóit, ők vajon mit szólnak ehhez?
Tudnak ehhez egyáltalán bármit szólni?
A konkrét kérdésünk így hangzott:
Mit szól ön ahhoz, hogy emberek robotokkal létesítenek szexuális kapcsolatot?
Ez is Isten műve lenne?
Van erre a jelenségre bármilyen válasza az ön vallásának? Egy kattintás ide a folytatáshoz…. →