1944. december 27-én lőtték Dunába a világ egyik igaz emberét – (Életmesék XIX.)

1967-ben – a zuglói nyilasperben – egy gyilkos szájából megdöbbentő történet hangzott el.

sara_arckep1944. december 27-én este történt, hogy a Duna partra, a Fővámház elé kísértek 5 asszonyt és egy fiatalembert. A foglyokat levetkőztették és a Duna partjára állították őket. Mielőtt a sortűz eldördült volna, egy alacsony, fekete hajú 45 esztendős nő a kivégzők felé fordult, a szemükbe nézett, letérdelt, az égre nézett és keresztet vetett.

Majd eldördült a gyilkos sortűz.
Ekkor tűnt el a mélyben az a nő, akit halála után, 62 esztendővel, – tízezres tömeg jelenlétében – avatták boldoggá a Szent István Bazilika előtt.

Pontosan 68 esztendeje ennek a tragédiának…
Egy ilyen történelmi kor, és egy ilyen borzasztó halál kellett ahhoz, hogy István király, Imre herceg, valamint az őt nevelő Gellért püspök szentté avatása után 923 esztendővel valakit ismét boldoggá (vagy szentté) avassanak Magyarországon.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

A diktatúrák félnek az írástudóktól, ezért kivégzik őket – (Életmesék XI.)

Ha 1944-ben valaki baloldali volt és esetleg zsidó is, akkor ez azt jelentette, hogy meg fog halni. Lehetett fegyvert fogni, és mártírként meghalni Pesti Barnabás, vagy Szenes Hanna, vagy lehetett „szerencsével” túlélni, mint Déry Tibor vagy dr. Radó György.
Ám egy 56 esztendős szociáldemokrata pártfőtitkár, főszerkesztő, újságíró mit tehet? – Semmit…
Egyszer még sikerült megszöknie a nácik karmai közül, ám másodszorra már egy gyors tárgyalás után kivégezik.
Ez 68 esztendeje, 1944. november 2-án történt.
Őrizzük meg mi az emlékét, ha már 2011-ban, a róla elnevezett budapesti (XVII. ker) teret átnevezték Kósa Pál parkra.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….