Szörnyű tettek, szörnyű bűntettek? – a pedofilia @ új szó 4.

A cikk eredetije, a szlovákiai Új Szó című, magyar nyelvű napilap Vasárnap számában (2020/2), a “vasárnaplélek” mellékletében található rovatom negyedik írása.

Azt tudom magamról, hogy aránylag könnyen kifejezem magam. Általában nem okoz gondot, hogy az engem is foglalkoztató kérdésről kifejtsem a véleményemet, ahogy – remélem – az is igaz rólam, hogy mindig igyekszem azt a lehető legalaposabban leírni. Ám most mégis komoly gondban vagyok, mert mindenféle vélemény keveredik bennem, és nem tudom eldönteni, hogy éppen melyik az, amelyik felülkerekedik. Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Gyermeket vállalni, bármikor? – az időcsapda @ új szó 3.

A cikk eredetije, a szlovákiai Új Szó című magyar napilap “vasárnaplélek” mellékletében található rovatom harmadik írása.
—–

Szülőnek lenni, az bizony jó dolog. Persze nem minden pillanatban, de azért mégiscsak nagyszerű.
De mikor váljunk szülővé?
Szerinted melyik a furább mondat?
1) „Ne vállald még, túl fiatal vagy hozzá, hiszen még nem is éltél…”,
vagy
2) „Ne vállald már! Ez a hajó elment, meg sem éred, mire leérettségizik…”

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

A mindenkori kihívások – a szingliség @ új szó 2.

A cikk eredetije, a szlovákiai Új Szó című magyar napilap “vasárnaplélek” mellékletében található rovatom második írása.
—–
A szingliséget a társadalom egyre inkább ismeri és elismeri.
Felvetődhet a kérdés, hogy ez mennyire hasznos és jó, a válaszhoz azonban meg kell ismerni, hogy mit is mond erről a zsidó hagyomány.

Elsősorban azt, hogy már az első embernek, Ádámnak is párt teremtett az Isten, Évát. Mert az ember társas lény. A szingliséget a zsidó hagyomány egyáltalán nem ismerte, elképzelhetetlen volt, hogy valaki egyedül éljen, legyen az férfi vagy nő.

Ha szinglikről beszélünk, akkor elsősorban lányra gondolunk, ám ma már a férfiszingliség is elfogadott kifejezés. Egy kattintás ide a folytatáshoz….

A szembenézés művészete – a félelem @ „új szó” 1

A cikk eredetije, a szlovákiai Új Szó című magyar napilap „vasárnaplélek” mellékletében található rovatom első írása.

—————-
Sok-sok kérdéssel kezdem a gondolatsort, hiszen ezek visszhangzanak a lelkünkben, amikor a félelemről beszélünk.
Miként győzhető le, mit lehet tenni az ismeretlentől, az idegentől való félelemmel
Elutasítani vagy harcolni vele?
Esetleg szembenézni és elfogadni?
Sőt, egyáltalán meg kell-e ismerni a félelem tárgyát, a félelem gyökerét, vagy ne is foglalkozzunk vele, nézzünk át rajta?

Egy kattintás ide a folytatáshoz….