Imádkozó emberek a jeruzsálemi siratófalnál 2020. március 12-én. (Photo by Emmanuel DUNAND / AFP)
Évtizedek óta, amióta van televízió és rádió (vagy mikrofon), visszatérő kérdés, hogy egy virtulis közösség vajon zsidó közösségként (minjen / édá) tekinthető-e. A hangfalból vagy hangszóróból szóló hang vajon emberi hang-e, vagy csak mindenféle irányított elektromos frenkvenciák által generált rezgések egymásutánja. A mértékadó rabbik válasza egészen ezeddig egybehangzó volt: a valós zsidó közösséget, a zsidók közösségét nem lehet felcserélni virtuális közösségre.
Ám 2020 februárjában, a korona-vírus megjelenésével megváltozott a világ. Az orvosok (majd a jogszabály) azt mondták, hogy ha 10 ember egy légtérben tartozodik az életveszélyt jelenthet. És vezető rabbik egyértelmű állásfoglalása szerint az orvosok szava, az „pikuáh nefes”, azaz életmentő tanács, ezért a zsidó embereknek kötelessége megfogadni.
24 óra alatt Magyarországon (is) gyakorlatilag megszűntek a működő minjenek.
Ezzel párhuzamosan napról – napra születtek a virtuálisan tanuló és imádkozó zsidó közösségek. Ismeretlen úton indultak el, hiszen nincsen precedens és nincsen évek alatt összegyűlt komoly szakirodalom a kérdésben.
Hogyan tovább? Egy kattintás ide a folytatáshoz….
