„Egyedül nem megy…” – újévi írásom az Új Élet folyóiratba

„Egyedül nem megy…”
Újév, a közösség ünnepe!

Az önazonos zsidó identitás egyik első lépése, hogy felismerjük: a zsidó újév nemcsak egy nap a naptárban, hanem lehetőség arra, hogy újraértékeljük az életünket és kapcsolatainkat.

A talmudi hagyomány arra emlékeztet minket, hogy e napon Isten megteremtette az embert, így Téged is! Foglalkozott és foglalkozik velünk, (ami a rohanó világban nem evidencia!) ám el is vár tőlünk valamit.

Hogy mit?
Talán a legegyszerűbbet: hogy felelősséget vállaljunk a tetteinkért, hogy bocsánatot kérjünk és adjunk, hogy törekedjünk arra, hogy tetteink holnap még jobbak legyenek, mint tegnap voltak! Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Megtérés a gyilkolás gondolatából

Elul zsidó hónapja van. A zsidó közösségek számára ezek a napok – évezredek óta – az isteni találkozás és a megtérés időszakai.

Az elmúlt hetekben ismét fellángolt a vita arról, hogy támogatható, tűrhető vagy tilalmas a rasszista múltú politikusok támogatása. Két hete Tamás Gáspár Miklós ennek a kérdésnek hosszas cikket szentelt a www.merce.hu-n.
Továbbá internetes portálok nyilvánosságra hozták több újságíró náci múltját, akik közül az egyik egy katolikus szellemiségű hírportál főszerkesztője lett, a másik pedig egy ortodox zsidó hírportál állandó külső szerzője.

Az egyik – a keresztény hírportál főszerkesztője – az eset kirobbanása után lemondott a pozíciójáról, míg a másik – a zsidó honlapon publikáló újságíró – nem mondott le, ám egy megbánó és bocsánatkérő cikket jelentetett meg, hogy akkor még fiatal és meggondolatlan volt. 

A fiatalember „megtérése” ellenére a kommentelők nagy része azt kérte számon az újságírótól, hogy miért csak a botrány kirobbanása után jött a megtérése, és miért nem az elmúlt néhány esztendőben tette meg ezt a nagyon fontos lépést, amikor már javában írt cikkeket a zsidó olvasóközönség számára. Tegyük hozzá, tényleg nagyon fiatal volt még, kamaszgyerek náci szimpátiái idején, de azt megelőzően, hogy másokon kéri számon nem eléggé Izrael-párti véleményüket, másokat kever az antiszemitizmus gyanújába, mégis illet volna ezt tisztáznia. Egy kattintás ide a folytatáshoz….

A kinyújtott kéz — egy váratlan levél és egy válasz

Kaptunk egy levelet, egy igen elgondolkodtató és sok-sok problémát felhozó levelet. Ezt a levelet egy magyar ember írta a zsidó közösségnek, pontosabban a Mazsihisz rabbiságának címezve.

Tisztelt MAZSIHISZ!

Teljes szívből szeretnék bocsánatot kérni Önöktől, a rabbiktól és az egész zsidó közösségtől.
Sokáig valltam olyan eszméket amiket már nagyon szégyellek és úgy érzem muszáj erről egy rabbival, főrabbival megbeszélnem, mégha ez személyesen nem is megoldható. Csakis ebben az esetben nyugszik meg a lelkem, így lehetek tiszta szívű apa, így élhetek csak tiszta szívű  EMBERKÉNT!
Kérem, ha van rám egy kis idejük segítsenek azzal, hogy tovább olvassák levelem és válaszolnak rá!
Évekig gondolkoztam náci szimpatizánsként, igazából ennek az okát sem tudom megmondani, hogy miért! Nem jártam semmilyen gyűlésre, felvonulásra, nem ártottam közvetlen senkinek de most már úgy érzem, hogy ennek ellenére sokat ártottam közvetve a zsidó közösségnek, a zsidó kultúrának és a családomnak, magamnak is. Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Amikor az ember sorsa eldől – cikkem az újbudai kerületi újságba

Vallom, hogy a rabbik sok-sok feladata közül az egyik legfontosabb, hogy a saját környezetünk (pl. szomszédaink, városunk, osztálytársaink) számára is elmondjuk, kik is vagyunk, hiszen a legtöbb ellenérzés és ebből fakadó gyűlölet alapja az ismerethiány (vagy a félrevezető gyülöletkeltő szövegek).

Ennek a feladatnak próbáltunk megfelelni, amikor a kerületi televízióban Horváth Jocóval és Dési Tomival együtt meséltünk a zsinagógáról (link lejjebb….)

És éppen ezért írtam egy rövid ismeretterjesztő cikket a kerületi újságba is. Most felrakom a blogomra is, hátha tudok még újat mondani a rendszeres olvasóimnak is… 🙂 Egy kattintás ide a folytatáshoz….

A szembenézés művészete – a félelem @ „új szó” 1

A cikk eredetije, a szlovákiai Új Szó című magyar napilap „vasárnaplélek” mellékletében található rovatom első írása.

—————-
Sok-sok kérdéssel kezdem a gondolatsort, hiszen ezek visszhangzanak a lelkünkben, amikor a félelemről beszélünk.
Miként győzhető le, mit lehet tenni az ismeretlentől, az idegentől való félelemmel
Elutasítani vagy harcolni vele?
Esetleg szembenézni és elfogadni?
Sőt, egyáltalán meg kell-e ismerni a félelem tárgyát, a félelem gyökerét, vagy ne is foglalkozzunk vele, nézzünk át rajta?

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

"A hangok" – A BZSH-MAZSIHISZ által szervezett újévi fogadáson elmondott beszédem

Tisztelt Rabbi Urak, Elnök Hölgyek, Elnök Urak és Államtitkár Urak!
Egy elmúlt év és egy új év határán állunk…
Mindenkinek vannak pillanatai, amit visszacsinálna, ha tudná.
Azt mondja, ha újra kezdhetném, ha lenne még egy esélyem, és a múltbéli hibáimat bárcsak kijavíthatnám…
Mindenkinek vannak álmai, amit nappal is álmodik.
Van egy jó hírem: Van esély!
A zsidó ember naponta háromszor imádkozik.
Egészen az újév beköszöntéig, még az utolsó pillanatban is elmondja a főimában:
“Báréh álénu ez hásáná házot”,
azaz
“áldd meg nekünk ezt az évet!” Egy kattintás ide a folytatáshoz….

“Milyen a valódi megbocsátás?” – a Hir24 honlap kérdése a lelkészekhez VIII.

"Lehet-e elégedetten meghalni?" – a Hir24 honlap kérdése a lelkészekhez VI.

Ezen a héten a halál és a megbánás témakörében íródott cikkünk alapján kérdeztük a világvallások képviselőit, ezúttal az e világról való elégedett távozás, vagyis az elégedett élet titkairól.
A konkrét kérdésünk így hangzott:
Törvényszerű, hogy a halálos ágyunkon, olyan dolgokon bánkódjunk, amiket máshogy kellett volna csinálnunk? Mit tegyünk annak érdekében, hogy halálunkkor elégedetten távozhassunk?
Az én válaszom itt olvasható:

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Gondolatok a teremtés 5774. esztendeje előtt…

Tisztelt Barátaim!
Ros Hásáná, a zsidó újév. A Ros Hásáná szó szerinti jelentése: „az év feje”. Ros Hásáná a gondolatok ünnepe, ami önmagunkról szól. A szellemről és a testről. A vétkekről és a megbánásról. Megbocsátásról és újrakezdésről.
És ez mind-mind a fejben dől el. – Ros Hásáná, az év feje.
Hagyományhoz ragaszkodó hittel reméljük, hogy a Fennvaló egy olyan évet ad nekünk, amiben csak szépséget és lelki békét találunk. Azért imádkozunk Ros Hásáná-kor, az ember teremtésének ünnepnapján, hogy a folytonos újrateremtés csodás láncában azok az – embernek átadott, ám – isteni tulajdonságok domináljanak, amik elősegítik a „tikun nesámá”-t a lelkünk minél magasabbra emelését.
Az elmúlt esztendőkben mindig próbáltam egy olyan gondolatsort leírni, amivel talán egy kis segítséget tudok adni az eljövendő évhez. – Idén három olyan fogalom köré építettem a levelemet, amik – szerintem – a 5774. zsinagógai esztendőben a közösségek/ünk fennmaradásának a zálogai. Az idei három út: ünneplés, törődés és elköteleződés.1185767_567159573321522_1230816159_n
Egy kattintás ide a folytatáshoz….