Címke: holokauszt

A világ egyik Igaza, akinek az emlékét el akarta törölni a hazája – (Életmesék XII.)

Közzétéve Szerző:
10

(Feleségem nagymamája és az ő családja emlékére, akiket Reviczky Imre kimentett a pokolból…)
116 esztendeje, 1896 november 4-én született meg az a katona, aki a legnagyobb hőstetteit nem a fronton hajtotta végre, hanem az emberi tartás és becsületesség megvédésében, egy oly korban,
mikor az ember úgy elaljasult,
hogy önként, kéjjel ölt, nemcsak parancsra,…
mikor besúgni érdem volt, s a gyilkos,
az áruló, a rabló volt a hős,…
mikor ki szót emelt, az bújhatott,
s rághatta szégyenében ökleit,…
mikor gyermeknek átok volt az anyja,
s az asszony boldog volt, ha elvetélt,… Egy kattintás ide a folytatáshoz…. →

Egy rabbiné sírja a fészerben – (Életmesék IV.)

Közzétéve Szerző:
8

Egy asszony, aki összeköt két férfit.
(Gyermekeim dédnagyapja, Arjeh ben Srage emlékére)
Feleségem (és Verő Tamás rabbi) nagypapája, dr. Fuchs László Szilágysomlyón van eltemetve. Szokásuk, minden esztendőben elmenni a sírhoz.
„Kever avot„-nak hívják ezt a zarándoklatot, aminek a legméltóbb időpontja – a Sulhán Áruh szerint is – a zsidó nagyünnepek, azaz ros hásáná és jom kipur előtt van.
Idén is elutaztak.
Elmentek a temetőbe.
Imádkoztak a nagypapa sírjánál és visszafelé menet a két „pajkos gyermek” bekukucskált egy szerszámos sufniba, amibe addig még soha sem néztek be… Egy kattintás ide a folytatáshoz…. →

Dávid csillag a karácsonyán… – (Életmesék III.)

Közzétéve Szerző:
7

Időpont: 2012 augusztus 22. délután.
Helyszín: a szarvasi ifjúsági tábor, ahol – a most éppen ott pihenő – mintegy 100 holokauszt túlélő vár egy fiatal rabbit, hogy szabadon kérdéseket tegyenek fel neki.
A rabbi pontosan tudta, hogy nem fog eltelni 10-15 perc, hogy robbanjon a pillanat, és előkerüljön a legkényesebb kérdés, miszerint:
„Hol volt Isten, amikor a szüleimet kiragadták mellőlem a sorból?” Egy kattintás ide a folytatáshoz…. →

Az ég csillagai és a föld pora – (Életmesék I.)

Közzétéve Szerző:
28

413151_10150905718329640_1221969727_oÉdesanyám 1945 márciusában született meg…
Akkor még megszületni is nagyon nehéz volt…
Édesapját személyesen sohasem látta meg, sőt még magzatként sem hallhatta a hangját, a meséit, nem érezhette a kezét valahol az anyahason megpihenni…
Egy zsoldkönyv maradt meg belőle, meg egy ceruzával írt levél.
Édesanyám szobájában függ egy esküvői kép.
Nagymamám és a nagypapám közösen vannak lefényképezve.
Biener Zoltán és Gärtner Margit – állnak egymás mellett.
1943-at írunk…
Egy kattintás ide a folytatáshoz…. →