Megtérés a gyilkolás gondolatából

Elul zsidó hónapja van. A zsidó közösségek számára ezek a napok – évezredek óta – az isteni találkozás és a megtérés időszakai.

Az elmúlt hetekben ismét fellángolt a vita arról, hogy támogatható, tűrhető vagy tilalmas a rasszista múltú politikusok támogatása. Két hete Tamás Gáspár Miklós ennek a kérdésnek hosszas cikket szentelt a www.merce.hu-n.
Továbbá internetes portálok nyilvánosságra hozták több újságíró náci múltját, akik közül az egyik egy katolikus szellemiségű hírportál főszerkesztője lett, a másik pedig egy ortodox zsidó hírportál állandó külső szerzője.

Az egyik – a keresztény hírportál főszerkesztője – az eset kirobbanása után lemondott a pozíciójáról, míg a másik – a zsidó honlapon publikáló újságíró – nem mondott le, ám egy megbánó és bocsánatkérő cikket jelentetett meg, hogy akkor még fiatal és meggondolatlan volt. 

A fiatalember „megtérése” ellenére a kommentelők nagy része azt kérte számon az újságírótól, hogy miért csak a botrány kirobbanása után jött a megtérése, és miért nem az elmúlt néhány esztendőben tette meg ezt a nagyon fontos lépést, amikor már javában írt cikkeket a zsidó olvasóközönség számára. Tegyük hozzá, tényleg nagyon fiatal volt még, kamaszgyerek náci szimpátiái idején, de azt megelőzően, hogy másokon kéri számon nem eléggé Izrael-párti véleményüket, másokat kever az antiszemitizmus gyanújába, mégis illet volna ezt tisztáznia. Egy kattintás ide a folytatáshoz….

A Twitter és a zsidók — a Magyar Narancs zsidó blogja IV.

“És rabbi, jó ez nekünk?” – hangzik a viccesen komoly kérdés.
A magyarnarancs.hu honlap felkért bennünket, hogy hétről-hétre írjuk ki magunkból, valóban “jó-e ez nekünk”.
Nem vallás, nem történelem, nem Izrael és nem Tóra…
Hanem csak mi.
És ami bennünk él.
És elindult egy új blog.
Ebben a cikkben magamnak teszek fel kérdéseket.
(Az eredeti cikk itt található – és ott lehet likeolni az eredetit :)…)Mennyire lehet ártalmas, mennyire lehet hasznos a rövid üzenetek világa?
Amikor rabbinak készültem, és mindjárt a legelején drósét, prédikációt kellett tartanom, mindig igyekeztem a fentebb leírtakat megtartani. Fontosak a gondolatok, amelyek egy vallási vezetőt foglalkoztatnak, de az is fontos, hogy még véletlenül se untassa a hallgatóit.
Ahhoz a korosztályhoz tartozom, amelynek olvasónaplót kellett vezetni a kötelező olvasmányok után. Elvárták tőlünk, hogy egyrészt ismertessük az olvasmány tartalmát, mutassuk be a szerzőjét, a kort, amiben a regény játszódik, és igyekezzünk valami tanulságot is levonni.
Nem keveset izzadtam, hogy a minimálisan elvárt oldalmennyiséget produkáljam, próbálkoztam mindennel, ami az oldalak számának növelésével járt. Bár a kötelező olvasmányokat mind elolvastam, némelyik tetszett is, de a naplóíráshoz nem adott nagy kedvet. Persze, értettem, hogy mindig igyekezni kell szép kerek mondatokban fogalmazni, de azt akkor sem értettem, hogy ha valamit meg lehet öt mondatban fogalmazni, akkor miért kell hozzá még plusz százötven mondat. Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Reggeli, és mindenféle beszélgetések Breuer Péterrel (meg még sok-sok érdekesség)

Ez a folyamatosan bővülő bejegyzés legyen egy forrásgyűjtemény a világ számára, hogy bármikor lehessen önmagammal szembesíteni…
Illetve tükör önmagam számára, hogy megtanuljam, az ember minden szavának mekkora súlya van…
Ilyenkor azt szoktam mondani, hogy: „hallgassák szeretettel!”
Ám most azt mondom: „hallgassák kritikával!”
És írják is meg nekem! Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Egy jó hír minden Zoltánnak – héber (sémi) eredetű nevetek van!

Szeretnék végre helyretenni egy régi hibát, amit nem csak a wikipédia, hanem szinte minden forrás hibásan hoz.
Miszerint, a
Zoltán régi magyar személynév, az ótörök sultan, soltan ’szultán’ szóból származik.” (wikipédia).

Vegyük elő a Tórát, ami mintegy 3 évezrede ismert könyve a világnak!
Első könyv, 42. fejezet 6. vers:
וְיוֹסֵף הוּא הַשַּׁלִּיט עַל הָאָרֶץ

Azaz, Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Vendégoldal – Tóramagyarázat, Toldot hetiszakasz @ Varga István

A zsinagógánkban már évek óta szokás, hogy pénteken és szombaton „civilek” mondanak Tóramagyarázatot, dvár Tórát. Mint rabbi nagyon fontosnak tartom, hogy mindenki érezze: a Tóraértelmezés nem egy rabbinikus privilégium. Sőt, éppen ellenkezőleg, a Tóra mindenkié, aki alázattal és szeretettel fordul felé.
Meg kell értenünk, a magyar zsidóságot nem a tudós rabbik fogják fenntartani, hanem a öntudatos és felkészült zsidók, akik számára a saját zsidó örökségük nem csak egy állapot, hanem egy mindennapos nemes kihívás és belső igény annak mind mélyebb megismerésére.
Most szeretném megosztani a kedves olvasókkal Varga István Tóramagyarázatát. Olvassuk olyan szeretettel, ahogyan ő írta! Egy kattintás ide a folytatáshoz….

"DE" – Karácsony és hanuka előtt előtt — a Magyar Narancs zsidó blogja. I.

„Jó ez nekünk?” – ősi zsidó kérdés.
A magyarnarancs.hu honlap felkért bennünket,
– Toronyi Zsuzsit, a Zsidó Múzeum igazgatóját,
– Darvas István rabbit és
engem,
hogy hétről hétre írjuk ki magunkból, valóban „jó ez nekünk”.
Nem vallás, nem történelem, nem Izrael és nem Tóra…
Csak mi. És ami bennünk él.
Így indult el ez a blog.
Az első cikkemben egy régi, bennem élő kérdést veszek elő, miért is jó nekünk a Hanuka? (Az eredeti cikk itt található)
Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Kol Nidre beszéd 2016@5777

FR., VÉ. és PT. barátomnak szeretettel 🙂o-yom-kippur-facebook

Jom Kipur napja van…
Valamit bezárul és valami megnyílik.
Körbe nézünk a világban, és feltesszük a kérdést: hányszor cserélődhet ki egy ember egy élet során? A sejtjeink, az érzelmeink, a szerelmeink, a gyűlöleteink.
Perszer pontosan tudjuk, ez kicsit költői kérdés, hiszen majd’ minden hatás, sok-sok esemény, vágyaink és törekvéseink, sőt minden véletlen cserél rajtunk valamit.
Itt vagyunk Jom Kipur napján, elgondolkodunk. Egy napig nem foglalkozunk a testünkkel. Nincs étel, ital, illatos fürdő, internet, televízió, hiszen ezen az estén a sors nagy kérdéseire keresünk választ. Imádkozunk, elgondolkodunk. Mit tudunk még jobban tenni.
Isten pontosan tudta: kell a megállás az ember életében. Sábát sábáton, a szombatok szombatja van… A pihenések pihenése, a gondolkodások gondolkodása. Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Vadász Éva rajongóan szubjektív Misna tanulása – édesapja – Vadász Gábor emlékére – Atyák fejezetei 1:1

10339697_1044783788872262_730202295643635245_nElhangzott Vadász Gábor emlékére, a temetést követő harmincadik napon (Slosim), a Rabbiképző zsinagógájában, 2015. július 12-én
Pirké Ávot 1:1
„Mózes átvette a Tórát Szinaj hegyén és átadta Józsuénak, Józsué a véneknek. A vének a prófétáknak, a próféták pedig a nagyzsinat tagjainak.
Ezek három igét mondottak:
– Legyetek higgadtak ítélethozásban.
– Szerezzetek minél több tanítványt.
– Emeljetek védőbástyát a Tóra köré.”
(azaz mondjatok tilalmat oly megengedett dologra is, melynek elkövetése bűnre vezetne.)
Ez a Pirké Ávot első misnájának első fejezete. Egy kattintás ide a folytatáshoz….

A purimi maszkok, jelmezek megítélése a Halacha szemszögéből – Schlenker Ádám dvár Tórája a Bét Sálom reggeli kiddusán

A Bét Sálom zsinagógában szokás, hogy minden péntek este és szombat délben valaki „dvár Tórá”-t, azaz tóramagyarázatot tart. A Purimot megelőző héten Schlenker Ádám vállalta ezt a micvét.
Az elmondott, rendkívül értékes előadásnak – blogunk kérésére és számára – elkészült az írott változata is, amit Ádám blogunk rendelkezésére bocsátott. Köszönjük!
purim-costumePurim megítéléséhez már a talmudi időktől kezdve ambivalensen viszonyult a rabbinikus hagyomány és a halacha, mivel Purim azon ritka zsidó ünnepek egyike, amely egyszerre hordozza az öröm, sőt a féktelen vidámság megélését, ugyanakkor együtt jár a normaszegéssel is.
Ez a kettősség már megjelenik abban a talmudi történetben is, amelyben Rabbah és Rabbi Zeira ünnepi iszogatás közben összevesznek, majd Rabbah hirtelen felindulásból megöli Rabbi Zeirát. Egy kattintás ide a folytatáshoz….