1854. január 20-án ismét fia született annak a 43 esztendős neológ rabbinak, akinek szavára ekkor már az ország majd’ minden vallási és világi szaktekintélye odafigyelt.

Az édesapa, Lőw Lipót szegedi főrabbi sorsán viselte a XIX. századi magyar történelmet.
1849-ben még börtönben ült felségsértés és lázítás vádjával, ám nem sokra rá már az osztrák és magyar kormányzat tanácsadója.
A szülők, az újszülöttnek magyarul az Immánuel nevet adták, azaz, „Isten velünk van”, míg a 8. napon az „Ávráhám Hájim” héber nevet kapta.
Ez a csecsemő lett a híres prágai gólemkészítő Löw dinasztia legfiatalabb tagja.
Egy kattintás ide a folytatáshoz…. →