2017-ben a Szombat folyóirat megismételte a „Huszadik Század” c. folyóirat 100 esztendős körkérdését – a zsidókérdésről.
A kérdéseket elküldte több tucat zsidó és nem zsidó gondolkodóhoz, hogy vajon ők mit gondolnak erről a sokkal több, mint 100 esztendős problematikáról. Egy kattintás ide a folytatáshoz….
2017 novemberének utolsó napjaiban, a Tett és Védelem Alapítvány konferenciát szervezett, „biztonságban vannak-e az európai zsidók?” címmel.
A kérdés bájosan költői, talán válaszért is kiáltana, ám inkább önmagáért beszél. Természetesen szóbakerült a Jobbik, a CEU, a migránskérdés és minden, mi „odaát” szem-szájnak ingere…
És amint az boritékolható is volt, a rendezvényről lelkesen számolt be a kormánypárti média.
Nem kellett sokat várni, hogy a Szombat folyóirat egyik újságírója, Veszprémy László Bernát – ezen konferencia egyik résztvevőjével készült interjú keretében – már a Jobbik és a magyar baloldal szerelméről, nemi erőszakról és természetesen migránsokról írjon.
Szerintem csúcsot állított fel a kérdező és az izraeli válaszadó. A beszélgetésben 13x fordul elő Soros György neve, míg a „Jobbik”-é csak 11x, ám a két entitásnak jelzője közös volt: „KATASZTRÓFA”.
Ahogy a beszélgetést olvastam, végtelenül elkeseredtem.
Erre rátett, hogy a konferencia kapcsán a Szombat egyik újságírója hosszas elemzést írt, a konferenciát szervező EMIH (TEV) tehetségességéről, és vele összehasonlítva, a Mazsihisz tehetetlenségéről.
Tudjuk, a magyar nép, (kimondva vagy kimondatlanul) a rendszerváltás óta küzd az előitéletek legyőzésével.
A Mazsihisz ezen az úton erős hendikeppel indult el.
Éppen is ezért tett még szomorúbbá a „Szombat” folyóiratban megjelent elemzés szóhasználata. A szerző (még 2017 végén is) olyan toposzokat, utalásokat és szóképeket használ, mintha a Mazsihisz egy Kádár korszakból ittragadt örök zárvány lenne.
Írtam egy válaszcikket, amit most itt is publikálok, mert – szerintem – az írásomnak önmagában is van üzenete.
(Késöbb egy szerkesztővel lefolytatott személyes vita után kértem cikkem eltávolítását a Szombat honlapjáról, amit szerkesztőség nem tett meg.)
Külön érdekesség, hogy a „Szántó féle” Szombat folyóirat és a Mazsihisz pont egyidősek, mindkettő 1991-ben született. (A Szombat újság első száma 1989 novemberében jelent meg. Ebben a két esztendőben az újság főszerkesztői Hernádi Miklós, Zala Tamás majd Pelle János volt. Szántó 1991 novemberében vette át az újságot.)
Ám amíg ebben a 26 esztendőben a Mazsihiszben lezajlott egy komplett rendszer és generációváltás, addig a Szombat főszerkesztője, (Szántó T. Gábor) 26 esztendeje változatlan.
1991-ben, Szántó egy 25 éves, forradalmár lelkületű gondolkodó volt, aki lelkesen küzdött a zsidó közéletben megjelenő jogtalanság és általában minden fajta igazságtalanság ellen. (Azóta ismertem, és még barátok is voltunk…)
Ám azóta eltelt bő negyed évszázad, és sokunk véleménye szerint – Szántó, az idén 60 esztendős Gadó János kollégájával együtt – valahol eltévedt a Gutenberg galaxisban, és már csak mennek körbe és körbe. Egészen beleszédültek már.
És ketten oly’ csinálnak, amiket 26 évvel ezelötti énjük vezércikkekben tett volna megsemmisító kritika tárgyává
Na jó, ennyi bevezető után jöjjön az írásom!
(hátha valakit még érdekel ez is…) Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Kapedli és kokárda
A Szombat körkérdése a 21. századi magyar-zsidó identitásról.
Lapunk az alábbi körkérdést intézte a szellemi és közélet néhány szereplőjéhez:
“2013-ban az EMIH egy kokárdás, kapedlis kisfiú portréjával kampányolt az 1 százalékos adófelajánlásokért, s Identitás néven, ugyancsak a kisfiú portréjával facebook oldalt hozott létre a következő jelmondattal: „Emlékezzünk azokra a zsidó hazafiakra, akik a magyar szabadságért küzdöttek”.
Értjük és tudjuk, fontos lenne pozitív viszonyt kialakítani zsidó és magyar identitásainkhoz.
Körkérdésünk arra irányul, hogy megtudjuk, Ön hogy látja:
ilyen harmonikusan összefér-e ma kapedli és kokárda, két markáns jelkép a 20. század történelme után.
Mi az – ha van ilyen –, ami továbbvihető a száz évvel ezelőtti ideálból?
Ön szerint mik lehetnek a 21. század magyar, illetve magyarországi zsidó identitásai?”