A magyar nemesség a történelem során (1848-ig) feudális előjogokkal rendelkező uralkodó osztály volt. A szabadságharcot követően a nemesi rang már inkább társadalmi jelentőséggel bíró, kitüntető örökös cím volt.
A zsidók egyenjogúsításáról (emancipációjáról) szóló törvényt 1867. november 25-én Andrássy Gyula miniszterelnök terjesztette be.
A képviselőház minden vita nélkül, egyhangúlag, a főrendiház pedig 64 szavazattal 4 ellenében fogadta el a törvényjavaslatot. Ezt követően az uralkodó Habsburg ház – elismeréseként – már a magyar zsidók részére is adományozhatott nemesi címet, amennyiben a tudomány, a kultúra, a gazdaság, vagy a politika területén megfelelő érdemeket szerzett.
1867 és 1918 között több mint 280 zsidó vagy zsidó származású családot emeltek a magyar nemesek közé, és ezek között 26 család kapta meg az arisztokratát jelentő báróságot.
A nemesek között közt nagy hírű orvosprofesszor is, volt olyan író-műfordító is, aki nagy közéleti pályafutása elismeréseként került ebbe a magasságába, ám a legtöbbjük olyan ipari, kereskedelmi vagy pénzügyi egyéniség volt, aki tehetségével jelentékenyen hozzájárult hogy a magyar ipar és kereskedelem világszínvonalra emelkedjen.
Az alábbiakban néhányuk életét ismertetem címszavakban: